Mivel a rendkívül veszélyes anyagot új berendezésekkel ki kell szűrni az ivóvízből, egyáltalán nem kizárt, hogy egyes helyeken drágább lesz a vízszolgáltatás Németországban.

Számtalan mindennapi eszközben, például a serpenyőben, a kabátokban, a pizzás dobozokban, sőt, még az Antarktiszon, az esővízben, az anyatejben és aggasztóan nagy dózisban a gyermekek vérében is megtalálhatók az úgynevezett PFAS-anyagok, vagyis a perfluor- és polifluor-tartalmú alkil anyagok. Ezek elsősorban víz-, zsír- és szennyeződéstaszító hatásúak, és az iparban csodafegyvernek számítanak, ezért használják széles körben. A PFAS-oknak azonban van egy olyan árnyoldala, amely az utóbbi évek kutatásai szerint súlyosan veszélyezteti az emberek életét: egyes PFAS-anyagok ugyanis fokozottan rákkeltőek.

A német Szövetségi Tanács (Bundesrat) 2026-tól kívánja meghatározni, hogy az ivóvíz mennyi ilyen anyagot tartalmazhat. Három év múlva a szállítóknak biztosítaniuk kell, hogy összesen 20 PFAS-anyag ne haladja meg a literenkénti 100 nanogrammos határértéket. A négy legnagyobb aggodalomra okot adó PFAS-anyag (PFAS-4) esetében pedig 2028-tól 20 nanogramm/literes maximális értéket irányoz elő. Számos környezetvédő, politikus és szakértő üdvözli a határértékeket, és a helyes irányba tett fontos lépésről beszélnek, a tudományos világban azonban nincs egyetértés ebben a kérdésben.

Gerhard Merches vegyészmérnök, az Altöttingi Természetvédelmi Egyesület kerületi elnöke azt kifogásolja, hogy a különösen veszélyesnek minősített PFAS-4 határértékei csak öt év múlva válnak kötelezővé. Roland Weber környezetkémikus szerint is egyértelműen túl késő az anyagok veszélyességére vonatkozó tudományos eredmények ismeretében. Eközben az ENSZ-ügynökségek független tanácsadója túl magasnak tartja a 20 nanogrammos határértéket.

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) a testtömeg-kilogrammonként 4,4 nanogrammban határozta meg a heti tolerálható bevitelt. Mivel az emberek a PFAS-t a szennyezett élelmiszereken keresztül is felveszik, számításai szerint az ivóvízben lévő PFAS-4 anyagokra vonatkozó határértéknek literenként két nanogrammnak kellene lennie, nem pedig 20-nak. Azzal érvelnek, hogy néhány ország, például Dánia, már bevezette ezt a szigorúbb határértéket.

Martin Weyand a Német Energia- és Vízipari Szövetségtől viszont úgy véli, hogy a tervezett német határértékek elegendőek. Ő inkább a finanszírozás miatt aggódik, mert egyes szolgáltatóknak valószínűleg drága aktívszenes szűrőkre lesz szükségük a jövőben. Ezért azt sürgeti, hogy a „szennyező fizet” elv alapján vonják felelősségre az ipart.

Egyes területeken nem zárható ki, hogy az ivóvíz ára jelentősen megemelkedik, ezért Martin Weyand egy, az ipar által finanszírozott alapot sürget, amelyből a tisztítási és kármentesítési intézkedéseket finanszíroznák.

A mintegy 10 ezer PFAS-anyag teljes betiltásáról már most is folynak a tárgyalások az EU-ban. Az ipar és a fogyasztók számára azonban továbbra is problémát jelent, hogy egyes PFAS-anyagoknak még mindig nincs alternatívája. Emellett egyesek attól tartanak, hogy a veszélyes anyagot tartalmazó termékek gyártása olyan országokba fog átkerülni, ahol egyáltalán nincsenek környezetvédelmi előírások, ahonnan ugyanúgy beszállítják majd a belföldi piacokra.