Az író szerint egy olyan civilizáció, amely legalizálja az eutanáziát, elveszti a tisztelethez való minden jogát. A szerző több érvvel is alátámasztja írásában a véleményét. A dolog aktualitását az adja, hogy a parlament most tárgyalja a kegyes halál engedélyezésének kérdését. A törvényjavaslatot benyújtó politikus szerint taktikáznak, hogy ne kelljen megszavazni a törvényt. A kormány kitérő választ adott a kérdésben.

Ismét előtérbe került az aktív eutanázia legalizálásának kérdése a francia politikai életben, ami arra késztette Michel Houellebecq neves francia írót, hogy véleményt alkosson a témáról. A Le Figaro napilapban megjelent cikkből kiderül, hogy a Goncourt-díjas francia író, filmrendező és költő szerint egy olyan civilizáció, amely legalizálja az eutanáziát, nem méltó arra, hogy tiszteljék. Houellebecq hevesen ellenzi a kegyes halál gondolatát és ezt érvekkel is alátámasztja.

Első érvként azt említi, hogy senki nem akar meghalni, általában a csökkent értékű életet is jobban értékelik az emberek, mint a semmit, mert az embereknek már kevés örömük maradt, ráadásul maga az élet nem más, mint az elmúlás folyamata. Második érvként azt hozza fel az író, hogy senki nem akar szenvedni. Az erkölcsi szenvedésnek megvan ugyan a maga varázsa, de a fizikai szenvedés viszont pokoli és még csak tanulságot sem tudunk levonni belőle. Harmadik érvként a fizikai szenvedés megszüntetését hozza fel példának Houellebecq, de ehhez szerinte nem kell feltétlenül eutanázia, a fájdalom enyhítésére ott a morfium.

Houellebecq szerint hazug és képmutató, aki együttérzésről és méltóságról beszél az eutanáziával kapcsolatban, mivel ez a felfogás eltávolodott a Kant által megfogalmazott méltóság fogalmától azáltal, hogy az erkölcsi lényt fizikai lénnyel helyettesíti, miközben az erkölcsi lény fogalmát megtagadja.

Az író az eutanázia mellett érvelők azon indokát sem érti, akik azt hozzák fel, hogy Franciaország le van maradva a kegyes halál esetében a többi országoktól. Véleménye szerint tulajdonképpen csak Belgium, Hollandia és Luxemburg azok az államok, ahol legális az eutanázia, Houellebecq tehát nem igazán érzi úgy, hogy Franciaország nagyon le lenne maradva a többi országtól e tekintetben.

Az író az eutanázia elleni harccal kapcsolatban azonban úgy véli, hogy nemcsak a civilizáció becsületének megmentésére irányuló küzdelemről van szó, hanem antropológiai szempontból is lényeges az élet és halál kérdése. Houellebecq úgy véli, hogy amikor egy ország, egy társadalom, egy civilizáció legalizálja az eutanáziát, az ő szemében elveszíti minden jogát a tiszteletre, ugyanakkor üdvözli azoknak az orvosoknak a bátorságát, akik kiállnak az asszisztált öngyilkossággal szemben és nem hajlandók véget vetni egy ember életének.

A téma azért vált aktuálissá, mert a francia parlament alsóháza csütörtökön tárgyalta az aktív eutanázia kérdését. Ugyan sok képviselő támogatja a törvényjavaslatot, a megszavazására végül nem került sor, mert több mint 3000 módosítást nyújtottak be és nem értek a végére, hogy egyenként megtárgyalják ezeket.

A törvényjavaslat benyújtója, a baloldali politikus, Olivier Farloni a Twitteren számolt be, hogy a parlamenti ülést éjfélkor függesztették fel, de a politikus úgy véli, hogy ez csak átmeneti jellegű. Farloni ezért arra kéri a kormányt, hogy tűzze újra napirendre a törvényjavaslat tárgyalását, hogy végül azt elfogadhassák. Farloni szerint ez minden francia lakos érdeke.

Sajtóértesülések szerint ugyanakkor kedvezne a kormánynak, ha az aktív eutanáziát nem szavazná meg a parlament, mivel a közelgő választásokra való tekintettel nem szívesen foglalkoznának egy ilyen kényes témával, ami ennyire megosztja a közvéleményt.

Erre enged következtetni Olivier Véran egészségügyi miniszter azon nyilatkozata is, melyben elmondta, hogy a kormány tisztában van a téma jelentőségével, de ezt a kérdést nem lehet félvállról venni, komolyabban és mélyebben meg kell vitatni, a társadalom és a konzultatív etikai bizottság bevonásával. A sajtó azon kérdésére, hogy amennyiben most nem szavazzák meg az aktív eutanázia legalizálását Franciaországban, sort kerítenek-e rá a következő hónapokban, a miniszterelnöki hivatal kitérő választ adott. A Matignon közlése szerint ugyanis Emmanuel Macron államfő erre nem tett ígéretet, a parlamenti napirendben pedig nincs üres hely és a már megkezdett viták prioritást élveznek, írja a 20 minutes hírportál.

Olivier Farloni korábban arról beszélt egy televíziós műsorban, hogy a törvényjavaslat tiszteletben tartja a beteg kívánságát, hozzátéve, hogy Franciaországban óriási képmutatás van, mivel vannak olyan francia állampolgárok, akik kénytelenek külföldre menni, hogy ott vessenek véget az életüknek az orvosok. A politikus már akkor is úgy fogalmazott, hogy a benyújtott több ezer módosítási kérelem nem más, mint taktika, ami arra szolgál, hogy meghiúsítsák a törvény megszavazását.