A polgármester nem hajlandó utcát elnevezni a terrortámadás áldozatairól
Az ország második legnagyobb városában egy több, mint három évvel ezelőtti terrortámadás két halálos áldozatáról szerettek volna egy utcát elnevezni helyi politikusok, ám a polgármester elutasította a javaslatot. Érdekes párhuzam, hogy az államfő nemrég azzal az ötlettel állt elő, hogy fekete és arab személyekről nevezzenek ez országszerte több száz utcát.
Nagy felháborodást keltett, hogy Marseille polgármestere, Benoît Payan nem volt hajlandó a városi tanács ülésén megvitatni azt a javaslatot, melyet Stéphane Ravier szenátor tett. A szenátor javaslata szerint utcát neveztek volna el a 2017 október elsején a nagyváros központi pályaudvarán történt késeléses merénylet két áldozatáról, írja a Valeurs actuelles hetilap.
A 17 és 20 esztendős fiatal lányokat egy késsel mészárolta le egy tunéziai állampolgárságú illegális migráns, a 29 éves Ahmed Hanachi, miközben Allah Akbar kiáltásokat hallatott. A katonák lelőtték a merénylőt, de a két áldozat életét nem sikerült megmenteni, a támadást az Iszlám Állam nevű terrorszervezet magára vállalta.
Több mint három évvel a támadás után Stéphane Ravier, a Nemzeti Tömörülés párt politikusa javaslatot tett rá, hogy a városban egy utcát nevezzenek el a támadás során meggyilkolt két fiatal lány, Laura és Mauranne után, ám a város első embere elutasította az indítványt.
Stéphane Ravier a Twitteren botrányosnak nevezte a történteket, hozzátéve, hogy csupán tisztelegni szeretett volna az iszlamista terrorizmus két áldozatának emléke előtt, majd hozzátette, hogy panaszt fog tenni a prefektuson a polgármester határozata ellen.
SCANDALE DÉMOCRATIQUE !
Le maire de Marseille Benoît Payan a refusé de mettre au débat un amendement que je présentais pour donner à une rue le nom de Laura et Mauranne, victimes de l islamisme.
Je vais saisir le préfet dès demain pour faire annuler cette délibération ! pic.twitter.com/PqPBRIz78d— Stéphane Ravier (@Stephane_Ravier) February 8, 2021
Érdekes a szocialista polgármester hozzáállása, már csak azért is, mert február 8-án egy 26 éves a Nemzeti Front által meggyilkolt fiatalember, Ibrahim Ali után nevezte el a gyilkosság helyszínét, az Avenue des Aygalades-t, ezt a Twitteren is közzétette.
26 ans déjà. Ibrahim Ali était assassiné par des militants FN.
Aujourd hui Marseille s est honorée en renouant avec son Histoire. L avenue des Aygalades portera son nom. Ceux qui nous suivrons se souviendront de lui, et de ce qui fait notre identité : le vivre ensemble. pic.twitter.com/lq50YmVMlP— Benoît Payan (@BenoitPayan) February 8, 2021
A terrortámadás két fiatal áldozatáról ugyanakkor nem akar utcát elnevezni a szocialista politikus, sőt, még csak megvitatni sem volt hajlandó a javaslatot.
Meglepő a francia kormány hozzáállása is az utcanevekkel kapcsolatban, decemberben ugyanis maga az államfő, Emmanuel Macron állt elő azzal az ötlettel, hogy több száz utcanevet megváltoztatna országszerte. Ez még önmagában nem is lenne annyira szokatlan, de az elnök úgy gondolta, hogy fekete és arab személyek neveit adná olyan francia utcáknak, amelyek jelenleg francia nemzeti hősök nevét viselik, mindezt a diverzitás jegyében. A tervek szerint például utcát neveznének el Cherif Cadi-ról, aki az első muszlim diák volt, aki felvételt nyert Párizs híres egyetemére, az École Polytechnique-re, de szerepel a listán Alfred Nakache algériai olimpiai világbajnok úszó és vízilabdázó, aki azok után jutott el a Londoni Olimpiára, hogy előzőleg megjárta Auschwitz-ot. Emmanuel Macron javaslatáról a Valeurs actuelles francia hetilap számolt be.
Grégory Roose jobboldali francia gondolkodó, a Valeurs actuelles konzervatív hetilap munkatársa nem ért egyet ezzel az ötlettel, szerinte ez újabb példa Macron politikai ambivalenciájára, hiszen az államfő egyrészt hirdeti a nemzeti kultúra megőrzését, ugyanakkor azonban a francia hősökről elnevezett utcákat átkeresztelné és színes bőrű, valamint arab személyekről nevezné el. Roose szerint hiba lenne az utcanevek megváltoztatása és új szobrok felállítása, mivel ezekkel nem a nemzetnek állítanak emléket, hanem az etnikumnak hízelegnek, teret engedve az etnikai-vallási kommunitarizmus számára.