Skip to Content
sidebar menu opener

Kép
Deradikalizáló programok: Végig rossz nyomon jártunk

A nyugati deradikalizáló programok 95 százalékban hibásak és csak olajat öntenek a tűzre, mondta a V4NA-nak adott interjújában Melanie Garson, a University College London szakértője. Rámutat, hogy a programok alapvető hiányosságain túl integrációs problémák is vannak a társadalomban, aminek kezelése nélkül még az anyaország lakosai is eszközzé válhatnak a terrorszervezetek kezében.

Ahogy a terrorhullám végigsöpört Európán az országok vezetői gyors döntéseket hoztak, hogy felszámoljanak egy éveken keresztül fennálló, megoldatlan problémát. Emmanuel Macron bejelentette, hogy bevezeti a Köztársasági Értékek Kartáját, amit ezentúl minden imámnak el kell fogadnia, ha nem akarja, hogy elvegyék az engedélyét. A francia elnök ehhez egy külön szervet is felállított Nemzeti Imámok Tanácsa néven, ami felügyeli majd az imámképzést, és országos szinten bocsátja ki és vonja be az imámok engedélyét.

Imámok tanácsa fogja felügyelni az iszlám prédikátorok k&eac...
Imámok tanácsa fogja felügyelni az iszlám prédikátorok képzését

Az államfő két hetet adott a Muszlim Vallás Tanácsának arra, hogy a belügyminisztériummal közösen kidolgozza az imámok képzésének részleteit....

Hasonlóképpen a bécsi terrortámadás után Sebastian Kurz osztrák kancellár is bejelentette, hogy keményebb fellépést vár az EU-tól a politikai iszlám ellen, mert a radikális ideológiák veszélyeztetik az európai értékeket és életmódot.

Bár Európában több nyugati ország is igyekszik kezelni a szélsőséges iszlám kérdését, a deradikalizáló programok nem arattak elsöprő sikereket. A V4NA Melanie Garsont, a University College London konfliktuskezelési és nemzetközi biztonsági szakértőjét kérdezte az ilyen átneveleő programok eredményességéről és a radikalizáció jelenéről Európában.

„A börtönprogramok alapjaiban hibásak az Egyesült Királyságban és 95 százalékban nem működnek, vagy még több radikalizációt szülnek”, mutat rá a szakértő. Elmondta a brit példa a Belügyminisztérium jelentései alapján különösen aggasztó, hiszen szélsőségesek még szórólapokat is osztogatnak, hogy hogyan lehet végigcsalni egy ilyen programot és visszatérni a terrorizmushoz. Rámutatott továbbá, hogy ezek a programok többségében csak a tüneteket kezelik, de a radikális gondolkodás pszichológiai oldalával nem foglalkoznak.  „Ez nem arról szól, hogy elveszed a fegyvereiket, mert úgyis visszatérnek oda, ahol célt adnak az életüknek. Nem elé, hogy egyszerűen bezárjuk őket egy időre és elvárjuk, hogy megváltozzanak”, mutat rá Garson.

Elmondta, hogy a legnagyobb probléma az ilyen radikális emberekkel, hogy kevesen ismerik fel mikor valóban eredményes a program. „Ha azt mondja [a program résztvevője], hogy minden rendben, akkor nem deradikalizálódott”, szögezi le a szakértő. Rámutat, hogy ha a program jól működik, akkor pont, hogy zavarodottság és identitásválság jelei kell, hogy mutatkozzanak az elítélteken, és csak akkor beszélhetünk sikerről, ha a radikális világkép megremeg. „És csak ezután jön majd a terápia és a közösség-alapú megközelítések, amihez valóban szükség van például az állam által képzett imámokra, akik segítenek integrálódni a társadalomba”, fogalmaz. Hozzáteszi, ez a megközelítés Szaúd-Arábiában már régóta bevett gyakorlat és 80 százalékos sikerességi rátája van. Félreértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy ezzel megússzák a tetteik következményét. „Meg kell büntetni őket, de aztán rehabilitációra is szükségük van”, jelenti ki Garson.

A szakértő arról is beszélt, hogy az externális hatások milyen komoly torzulást okozhatnak a befolyásolható bevándorló hátterű fiatalok énképében. Elmondta, hogy ha történelmileg nézzük a kérdéskört, a bevándorlók első generációja még rendre törvénytisztelő polgár volt, és a második generáció az, ami kezdi elveszíteni az identitását és összezavarodik a családi hagyományok és a társadalmi értékek között. Ilyenkor könnyen a társadalom szélére csúszhatnak, marginalizálódhatnak és a bizonytalanságból kitörve, beszippanthatja őket a muszlim politikai ideológia, ami célt és irányt adhat számukra. Ezért is van fontos szerepe a deradikalizáló programoknak, mert ha valaki egyszer egy ilyen környezetben találta meg az identitását, abban a hitben élve, hogy egy nagyobb jó célért küzd, akkor könnyen vissza is eshet. „Ilyenkor a két világ között rekedt fiataloknak nem feltétlenül segít, ha egy külsős imám befolyásolja őket”, fogalmaz Garson. Kijelentette, visszafogott hangokra is szükség van a muszlim közösségekben, hogy kiegyensúlyozzák a radikálisokat.

Arra is rámutatott, hogy ez a hajtóerő a nem bevándorló hátterű személyekre is hatással lehet. „Ez előfordulhat akkor is, ha egy fiatal nem érzi magát a közösség tagjának és nem fejlődik ki csoportidentitása. A megoldás: oktatás”. Hangsúlyozta, csak az oktatáson múlik, hogy az emberek „fel tudják-e dolgozni a több rétegű identitásukat és érezhetik azt, hogy uralják a sorsukat és betölthetik a bennük lévő ürességet”.

„Az jelenti a problémát, ha egy közösség nem tudja megteremteni az identitását”, zárja gondolatait a szakértő.

Ez az oldal cookie-kat használ, mint szinte minden más weboldal, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassa.  Részletes információ  ELFOGADOM
Back to top