A világhírű publicista egy televíziós műsorban beszélt arról, hogy a nagyvállalatoknál dolgozók arra panaszkodtak neki, hogy egyre több a feszültség az ideológiai nyomás miatt, amellyel a faji és szexuális kisebbségek támogatását szeretnék elérni a HR osztályok vezetői, ám ennek az az eredménye, hogy egyre kevésbé ismerik el az érdemeiket.

Éric Zemmour világhírű francia esszéista a társadalmi keveredésről beszélt a Face à l Info című műsorban, ahol kifejtette a véleményét a sokszínűséggel illetve a társadalmi keveredéssel kapcsolatban. A publicista úgy véli, hogy sok esetben azt akarják elhitetni az emberekkel, hogy a sokszínűségért folytatott harc nem más, mint az egyenlőtlenség ellen vívott küzdelem, holott valójában ennek épp az ellenkezője igaz. Zemmour szerint épp a sokféleség az, ami az egyenlőtlenségek okozója, továbbá úgy véli, hogy az egyenlőtlenség ellen folytatott harcot nemzeti keretek között kell folytatni, védelmet kell találni a nemzetek számára.

Éric Zemmour elmondása alapján a francia lakosság 70-80 százaléka attól tart, hogy országa elveszti a francia civilizációt és a helyét az iszlám veszi majd át. Az esszéista úgy véli, ez az érzés nem csak a munkásosztályt érinti, hanem a középosztály félelmeit is megfogalmazza.

Zemmour kitért arra is, hogy a francia nagyvállalatoknál az alkalmazottakra rettentő nagy nyomást gyakorol az emberi erőforrás vezetők által közvetített ideológia, melynek értelmében a faji és szexuális kisebbségeket támogatják, ám ez az igyekezet a többi dolgozót megillető elismerés rovására megy.

A publicista szerint a remény a múlt mélységeibe merülve található meg, egy Twitter-bejegyzése szerint elkötelezték magukat a harcban, melyet azért vívnak, hogy olyanként maradjon meg Franciaország, amilyennek ismerik.

A társadalmi sokrétűség kérdése igencsak élénk vitákat robbantott ki, miután április 19-i Montpellier-beli látogatása során egy fejkendős nő arra panaszkodott Emmanuel Macron államfőnek, hogy hiányolja a kerület iskolájából a társadalmi keveredést, mivel a gyereke iskolájában már alig van francia diák. Hozzátette azt is, hogy a nyolc éves kisfia megkérdezte tőle, hogy a Pierre név létezik-e egyáltalán, vagy csak a könyvekben lehet vele találkozni, mivel ő senkit nem ismer, akit így hívnak.

A történtekre több politikus is reagált, Emmanuelle Wargon lakhatásért felelős miniszter kijelentette, hogy véleménye szerint káros lenne a társadalmi sokszínűség hiánya, szerinte az embereknek igényük van a társadalmi és kulturális keveredésre.

Éric Zemmour azonban úgy véli, hogy ha a szóban forgó fejkendős nő azt szerette volna, hogy a gyereke megismerje a Pierre nevet, akkor úgy kellett volna elneveznie, úgy, ahogy azt az előtte érkező bevándorló generációk tették. A szóban forgó asszonynak le kellene vennie a fejkendőjét és úgy kellene élnie, mint a franciák. Ha a környékén élő franciák elmenekültek, az azért történt, mert idegennek érezték magukat a saját országukban. Mindezekért a felelős pedig nem más, mint Emmanuel Macron, mivel a muszlim nő azt tette, amit megengedtek neki. Nem kötelezték rá, hogy francia nevet adjon a gyerekének, Franciaországban ugyanis az 1993. január 8-án elfogadott törvény sokkal nagyobb szabadságot ad a szülőknek a gyermekük nevét illetően, bármilyen keresztnevet adhatnak a gyerekeiknek, amennyiben az nem sértő egy harmadik személyre vagy magára a gyerekre nézve.