Soros György amerikai tőzsdespekulánsnak füstbe szállt azon terve, miszerint örök kötvényekkel kellene az Európai Uniónak kezelnie a koronavírus-járvány okozta gazdasági válság hatásait. Bár a terv megbukott, Soros továbbra is ezt az eszközt propagálja. A témában született írásait különböző nyelveken jelentette meg, kisebb-nagyobb változtatásokkal.

Soros György a koronavírus-járványt is felhasználta arra, hogy terveit és ötleteit megpróbálja ráerőszakolni az Európai Unióra, nézeteit különböző sajtótermékeken keresztül terjeszti. 

A pandémia okozta gazdasági válság hatásait Soros örök kötvényekkel kívánta enyhíteni. Terve első verziójában, tavaly áprilisban még azt akarta, hogy az Európai Unió bocsássa ki ezeket a pénzügyi eszközöket. Később ezt a nézetét módosította arra, hogy a tagállamok bocsássák ki az örök kötvényeket. Érdekesség, hogy annak idején az EU által befogadásra kínált migránsok számát is változtatta.

Soros a nézeteit a Project Syndicate nevű véleményportálon tette közzé, nem véletlenül. A Nyílt Társadalom Alapítványok honlapja szerint a Project Syndicate 2019-ben 400 ezer dollárt kapott, míg 2018-ban 300 ezer dollárt. A honlapjukon is feltüntették a Soros-alapítványt.

Bár Sorosnak az örök kötvények ötletét nem sikerült gyakorlatba ültetnie, ennek ellenére, még mindig az eszköz mellett kardoskodik.

Nem éri be annyival, hogy a Project Syndicate-en terjessze nézeteit az örök kötvényekkel kapcsolatban, a világsajtó prominens lapjaiban haknizik velük.

Idén legalább három különböző sajtótermékben, három különböző nyelven jelentette meg ugyanazt a cikket, kisebb-nagyobb változásokkal.

A három lap a következő:

• Handelsblatt (német, január 18.),
• Independent (brit, január 18.),
• Helsingin Samonat (finn, január 27.).

Onnan tudjuk, hogy nem átvett anyagokról van szó, hogy mindhárom kiadványban a cikk szerzőjeként Soros György van feltüntetve, továbbá mindhárom lap titulust is ad neki, leírják, hogy a spekuláns a Soros Alapkezelő és a Nyílt Társadalom Alapítványok elnöke.

A közös pontok

Mindhárom cikk elején Soros leszögezi, hogy a vírus súlyosabb károkat okozott a 2008 utáni pénzügyi válságnál. Szerinte az Európai Unió intézkedései nem voltak elegendőek. Soros leírja azt is, hogy ő már régóta az örök kötvények híve (a finn cikkből ez a rész hiányzik).

Az írásokban a spekuláns történelemórát is tart, mindhárom portálról megtudhatja az olvasó, hogy Nagy-Britannia 1752-ben úgynevezett „konzolokat” bocsátott ki, később pedig korlátlan „háborús kötvényeket” is használt a napóleoni háborúk finanszírozására. Az Egyesült Államok az 1870-es években adott ki konzol-kötvényeket. A hollandok által 1648-ban a gátjaik fenntartására kibocsátott első örökös kötvények még mindig fennállnak, bár szinte senki sem tud a létezésükről.

Megtudjuk azt is, hogy Soros szerint az örök kötvényeket most kell bevezetni miközben a nemzetközi kamatlábak nem eshetnek tovább. Érdekesség, hogy a finn cikket leszámítva a német és az angol verzióban nem részletezik Soros nézeteit a „fukar ötökről”.

Az  Európai Központi Bankról (EKB) szóló rész viszont szinte szóról szóra megegyezik a három cikkben. Többek között leírja, hogy az EKB már bevezette az örökös kötvényeket, szerinte a szakértők tudják, hogy az EKB-nak nincs más választása, mint hogy ezt az adósságot örökre megtartsa. Szerinte „nagy a különbség” a kormányok által közvetlenül kibocsátott örök kötvények és a közvetett módon érkező örökös adósságok között. Ha egy európai kormány örök kötvényeket bocsát ki, akkor az alacsony kamatlábakat örökre rögzíti. Ezzel ellentétben, ha a kormány új hagyományos kötvényeket bocsát ki a lejáró EKB-kötvények állományának feltöltésére, akkor magasabb kamatlábakat kell fizetnie.

Soros demokrácia-fétise is visszaköszön mindhárom cikkben, leírja, az európai kormányok által közvetlenül kibocsátott örök kötvényeknek még egy döntő előnye van: a folyamat demokratikusabb. Az EKB viszont egy olyan intézmény, amely nem tartozik közvetlen felelősséggel egyetlen tagállam választói felé sem.