Hiába a zöld átmenetre való törekvés, illetve a megújuló energiába való befektetés, Németország villamosenergia-termelése továbbra is a fosszilis energiahordozókon, különösen a szénen alapszik.

2022-ben, az energiaválság évében egyre nagyobb mértékben támaszkodnak a szénre Németországban a villamosenergia-termelés tekintetében. A megtermelt és a hálózatba táplált villamosenergia egyharmada (33,3 százaléka) szénerőművekből származik a statisztikai hivatal adatai szerint. Ez az arány 2021-ben még csak 30,2 százalék volt.

A második legfontosabb energiaforrás a szélenergia volt. A viszonylag szélcsendes előző év után 9,4 százalékkal, csaknem negyedére (24,1 százalék) nőtt a szélenergia villamosenergia-termelésben való részesedése. A napenergiát felhasználó rendszerekből származó betáplálás 10,6 százalékra nőtt.

Németországban tavaly összesen 509 milliárd kilowattóra villamos energiát termeltek, és tápláltak be a hálózatba. Ez 1,9 százalékkal volt kevesebb, mint 2021-ben. 53,7 százalékos részarányával a hálózatba táplált villamos energia nagy része hagyományos energiaforrásokból származott. Az ezekből a forrásokból származó termelés azonban 8,7 százalékkal csökkent a földgáz- és atomerőművek csökkenő fejlődése miatt. Ezzel szemben a megújuló energiaforrásokból történő betáplálás 7,3 százalékkal nőtt.

A szénerőművekből származó növekvő mennyiségű villamosenergia-termelés hozzájárult a földgázból és atomenergiából származó termelés erőteljes visszaesésének ellensúlyozásához is. A földgázból származó villamosenergia-bevitel például 11,3 százalékkal csökkent. Ennek egyik fő oka a gázpiacon az ukrajnai háború miatt kialakult feszült helyzet és az ezzel járó jelentős földgázár-emelkedés volt a szövetségi hivatal adatai szerint. Ugyanis míg a földgázból származó villamosenergia-termeléshez szinte teljes egészében földgázt kell importálni, addig a szénből történő villamosenergia-termeléshez Németország sokkal kevésbé függ az importtól.

Németország szénalapú villamosenergia-termelésének mintegy 60 százaléka lignitből, nagyjából 40 százaléka pedig kőszénből származik. A lignit iránti keresletet nagyrészt a hazai termelésből, a kőszén iránti keresletet pedig importból fedezik.

Arról a Bild című lap számolt be korábban, hogy tavaly Németország a háború miatt nyolc százalékkal, 44,4 millió tonnára növelte a kőszénimportját a Szénimportőrök Szövetségének (VDKI) számításai szerint.

Eszerint 2022-ben még mindig Oroszország volt Németország legfontosabb beszállítója 13 millió tonnával. A 2021-es évhez képest azonban már 37 százalékkal csökkent az Oroszországból származó kőszénimport.

Az ukrajnai háború miatt 2022 augusztusa óta tilos az orosz szén behozatala az EU-ba. 2022-ben a második legfontosabb szállító ország az USA volt 9,4 millió tonnával, a mennyiség 32 százalékkal nőtt az előző évhez képest. Ezt követi Kolumbia 7,2 millió tonnával, ami háromszorosa a korábbinak, majd Ausztrália 6,3 millió tonnával. A Dél-Afrikából Németországba irányuló szénimport is jelentős mértékben nőtt. Nem csoda, hogy sokan bírálják a német kormányt, hiszen a környezetvédelem egyik legnagyobb európai szószólója a korábbi mennyiség sokszorosát importálja hatalmas tankerhajókkal, nem kis lábnyomot hagyva ezzel a környezeten.

Amint arról már a V4NA is beszámolt, a Deutsche Bahn szerint egyébként az elmúlt hónapokban megduplázódott a Németországon keresztül vasúton szállított szén mennyisége is. Október óta naponta átlagosan harmincezer tonna szenet szállítanak vonatok az Északi-tenger tengeri kikötőkből a nagy erőművekbe Németország-szerte. Ebből is látható, hogy az Oroszország ellen bevezetett büntetőintézkedések miatt a szén és az olaj újra fontos szerepet kapott Németország energiaellátásában. Annak érdekében, hogy a szállítmányok időben célba érjenek a már így is erősen igénybe vett vasúti hálózaton, átmenetileg elsőbbséget élveznek . Ráadásul a szükséges mennyiség zavartalan szállítása érdekében a vasúti leányvállalat, a DB Cargo több mint ezer vagont állított ismét forgalomba, amelyeket korábban már leselejteztek.

A szállított szén jelentős részét Rotterdam és Amszterdam kikötőiben rakják fel a vonatokra. Az útvonalak egyik fókuszpontja ezután a dél-németországi és a Saar-vidéki erőművekhez vezet.