Kenőpénzek elfogadásával és pénzmosással vádolják Didier Reynderst, az Európai Bizottság belga igazságügyi biztosjelöltjét. Miután egy volt belga titkos ügynök által beterjesztett korrupciós vádakat első körben elutasította az ügyészség, Nicolas Ullens szerdán újabb keresetet adott be, ügyvédje szerint halálos fenyegetést is kapott korábbi, Reynders irányítása alá tartozó feletteseitől. A liberális politikus korábban a nem éppen átlátható pénzügyi rendszeréről, vagy a szabadságjogok betartásáról híres Szaúd-Arábiában és Líbiában is kétes ügyletekbe keveredett.

Közbeszerzésekből és fegyverkereskedelemből származó kenőpénzek elfogadásával vádolja Didier Reynderss belga külügyminisztert az az egykori titkos ügynök, aki szerdán feljelentést tett az Európai Bizottság igazságügyi portfóliójának jelöltje ellen a brüsszeli ügyészségen. A felperes, Nicolas Ullens de Schooten 2007 és 2018 között állt belga nemzetbiztonsági szolgálatban, és főként gazdasági bűncselekményekkel foglalkozott. 

Ullens azt állítja, hivatali ideje alatt többször jelentette, hogy az akkor pénzügy-, majd külügyminiszterként funkcionáló Reynders több korrupciógyanús ügyben és pénzmosásban is érintett lehet, ám egyszer sem indult nyomozás a liberális politikus ellen. A férfi ügyvédje, Alexis Deswaef a kereset benyújtása után a Le Soir című belga lapnak elmondta: védence halálos fenyegetést is kapott, a belga titkosszolgálatok vezetője jelezte, hogy nem kívánatos a további tevékenysége. Ha a brüsszeli főügyész nem veszi annyira félvállról Ullens második beadványát, mint azt az elsővel tette (múlt pénteken bizonyítékok hiányában ejtették az ügyet, érdekes módon néhány nappal Reynders EP-meghallgatása előtt), akkor a liberális politikusnak a korrupció és pénzmosás mellett a megfélemlítés, illetve hatalommal való visszaélés vádjaira is felelnie kell.

Reynderst azzal gyanúsítják, hogy több millió euró kenőpénzt fogadott el a Kongói Demokratikus Köztársaság fővárosában, Kinshasában épülő belga nagykövetség építésének közbeszerzési eljárása kapcsán. A gyanú szerint 2009 és 2011 között, belga pénzügyminiszterként levette a részét a kazahsztáni fegyverkereskedelemből is, amikor kétes politikai hátterű hadurakkal üzletelt.
 

Szintén erre az időszakra esnek politikai látogatásnak álcázott találkozói a 42 év után megbuktatott líbiai diktátorral, Moammer Kadhafival. Kadhafi 2011-es bukása után 14 milliárd euróra becsült vagyonát a Líbiai Befektetési Hatóság (LIA) zárolta és az EU felügyelte. Reynderst éppen akkor nevezték ki pénzügyminiszter helyett külügyminiszterré, de váltása előtt a kamatkifizetéseket nem blokkolta. Több százmillió eurónak nyoma veszett, a pénz valószínűleg líbiai milicistákhoz köthető fiktív számlákra került, akik emberkereskedelemből éltek. Reynders azóta sem adott elfogadható magyarázatot a történtekre, ahogy a birtokába került értékes afrikai műkincsekre sem.

Nem tesz jót a belga igazságügyi biztosjelölt renoméjának az sem, hogy 2012-ben, immár külügyminiszterként magánlátogatást tett Szaúd-Arábiába, ahol Najef bin-Fawaz al-Szalan herceg fogadta. A szaúdi herceget egy francia bíróság 2007-ben tíz év börtönre ítélte, mert két tonna kokaint csempészett diplomáciai repülőgéppel hazájába, ám mivel az Interpol és Szaúd-Arábia között nincs kiadatási egyezmény, al-Szalan herceg továbbra is szabadlábon van. Miután kiderült a kétes találkozó, Reynders belga újságíróknak azt állította, fogalma sem volt, hogy a herceg ilyen múlttal rendelkezik.

A rasszizmus sem áll távol a liberális biztosjelölttől: Reynders 2015-ben arcát befeketítve „Fekete Péternek” öltözött egy jótékonysági rendezvényen, amely beteg gyermekek számára gyűjtött pénzt. A 19. században Afrikából, többek közt Belga-Kongóból is elhurcolt rabszolgák leszármazottai érthetően nem nézik jó szemmel az efféle tréfákat, sem Belgiumban, sem a világ más részein. 

Szerdai EP-meghallgatása során a korrupciós és pénzmosási vádakra reagálva Reynders azt nyilatkozta, ő is a sajtóból értesült a vádakról. Rágalomnak nevezte az ellene beadott keresetet, és megbízta az ügyvédjét azzal, hogy tegye meg a szükséges jogi lépéseket. Ugyanakkor kitartott régi mantrája mellett, miszerint az EU-ban minden lehetséges módon fel kell lépni a jogállamiság védelmében, de a meglévő eszközök – például az alapszerződés hetedik cikkelye szerinti eljárás, amelyet Lengyelország és Magyarország ellen is elindítana – mellett új mechanizmusokra is szükség van. Reynders az EP illetékes szakbizottságainak ülésén hangsúlyozta, hogy bővíteni kell az eszköztárat, hatékony megelőző intézkedéseket kell elérhetővé tenni a demokrácia és az alapvető jogok védelmében.