Egy friss jelentés szerint az uniós csatlakozási folyamatokban nincs összefüggés a megkövetelt reformot teljesítése és a tárgyalások előrehaladása között.

Nem új keletű az a nézet, hogy az Európai Unió bővítési folyamata megrekedt és már egyáltalán nem hiteles. Erről most az Európai Bizottság, pontosabban a berlini székhelyű „Európai Stabilitási Kezdeményezés” nevű agytröszt is beszámolt a legújabb elemzésében, amely megmutatja, hogy mennyire sivár a helyzet az integráció tekintetében.

A csatlakozási tárgyalások az évek során egyre hosszabbra nyúltak, mára pedig odáig jutott a folyamat, hogy még a felénél se látni a fényt az alagút végén.

Lettország, Litvánia és Szlovákia tárgyalása a Bizottsággal 34 hónapig, Észtországé, Lengyelországé és Szlovéniáé 56 hónapig tartott a 2004-es felvétel előtt. Bulgária és Románia 58 hónapig tárgyalt, mire 2007-ben csatlakoztak az EU-hoz, ráadásul ez még túl korainak is számított akkor, hiszen egyik ország sem felelt meg azoknak a követelményeknek, amelyeket az Európai Bizottság az igazságszolgáltatás helyzete kapcsán állított fel. A korábbi rekordot Horvátország tartotta, amely 68 hónapig tárgyalt.

A mostani tagjelöltek azonban jogosan érezhetik úgy, hogy a végtelenségig kell várniuk. Szerbia 101 hónapja folytat csatlakozási tárgyalásokat, és csak két modult zárt le. Montenegró 120 hónapja folytat tárgyalásokat, és három modult ideiglenesen lezárt. Mivel nagyon sok modult kell lezárni, ezek teljesítése akár több évtized is lehet. Ha a tagjelöltek nem haladnak előre a reformok terén, a csatlakozási folyamat természetesen megreked. Ennek fordítottja – miszerint a reformokat végrehajtók jutalma a fejlődés és végül az uniós csatlakozás lesz – már nem állja meg a helyét, ezt pedig az „Európai Stabilitási Kezdeményezés” állítja a tanulmányában.

A dokumentum szerint a tagjelölt országok politikai reformjainak valósága és az uniós csatlakozási folyamat független egymástól. Ahogy a Bizottság agytrösztje fogalmaz,

„a tárgyalások során valójában semmi sem változik a modulok megnyitása után. Nincs több pénz, nincs több figyelem, nincsenek további tevékenységek. A modulok megnyitása nem jutalom, nem ösztönzés vagy jelzés mások számára. A fejezetek megnyitása nem valószínűsíti a jövőbeli előrehaladást.”

Érdekes eset Ukrajna tagjelöltsége is, amely nyomán a balkáni országok korábban már kifejtették, hogy nem igazságos az uniós integrációs rendszer. Ahogy arról korábban a V4NA beszámolt, Zoran Milivojevic egykori szerb diplomata élesen bírálta az EU politikáját. Szerinte Ukrajna és Moldova uniós csatlakozásának támogatása valójában geopolitikai és geostratégiai indokokon alapul.

„Szemmel látható, hogy azért kerültek ezek az államok előnybe a többiekhez képest, mert az oroszokkal való frontvonal első sorában helyezkednek el. Az is látható, hogy Brüsszel számára a geostratégiai érdek fontosabb, mint a bővítés eddigi módszere vagy annak az alapjai akár”

– mondta az egykori diplomata, aki szerint az EU valódi politika és stratégia helyett a Washington által diktált geopolitikai megoldásokat követi. Megjegyezte azt is, hogy Ukrajna nem az első ilyen eset az EU történelmében, szerinte ugyanez volt a helyzet a románok és a bolgárok felvételénél is, pedig akkor is tudta mindenki, hogy ezen országok még nem készültek fel az uniós tagságra.

Srdan Graovac, a szerbiai Társadalmi Stabilitási Központ munkatársa szerint

„az EU egyre inkább úgy néz ki, mint egy hajó a viharos tengeren, amelyet a hullámok irányítanak, néha jobbra, néha balra. Ami jelenleg Ukrajna európai integrációjával történik az azt bizonyítja, hogy a csatlakozás gyorsasága politikai döntések sorozatától függ, nem pedig az előre meghatározott kritériumok teljesítésétől”.