Kártyavárként kezd összeomlani a németországi közszolgálati média, miután egyre több csontváz esik ki a szekrényből.

A közszolgálati műsorszolgáltatás szervezése három alappillérre épül Németországban: először is, a műsorszolgáltatók közfeladatot látnak el, másodszor, állami ellenőrzés alatt állnak, harmadszor pedig közpénzekből finanszírozzák őket.

Határ a csillagos ég, ha pénzszórásról van szó

A Rundfunk Berlin-Brandenburg (RBB) nevű közszolgálati műsorszolgáltató vezetősége körül kirobbant botrány csak a kezdet volt. A nagyrészt ellenőrizetlen műsorszolgáltatók (amelyek éves költségvetése mintegy nyolcmilliárd euró) elleni vádak listája egyre hosszabb és hosszabb. A követhetetlenség és ellenőrizetlenség miatt fordulhatnak elő például a csillagászati fizetések.

Az amerikai elnököket általában a világ legbefolyásosabb embereinek tartják, Joe Biden amerikai elnök nagyjából négyszázezer eurónak megfelelő összeget keres évente.

A jelek szerint a Westdeutscher Rundfunk (WDR) nevű dél-németországi közmédia vezetője, Tom Buhrow hasonlóan befolyásos, hiszen évente 413 000 eurót vihet haza. De a többi közszolgáltatónál sem maradnak el a fizetések: a Südwestrundfunk (SWR) vezetője 361 000 eurót keres, a Bayerischer Rundfunknál pedig 340 000 eurót fizetnek a főnöki székért. A lista végén a Saarländischer Rundfunk „kullog”, ahol a vezető évente „csak” 245 000 eurót kap.

forrás: de.statista.com

Már elkezdtek hullani a fejek

A legutóbbi, pénzügyekkel kapcsolatos botránynak azonban áldozata is van. Patricia Schlesingert nemrég váratlanul eltávolították az RBB éléről – igaz, nem is nagyon tehetett mást az igazgatóság. A vádak néhány héttel ezelőttre nyúlnak vissza, amikor a Business Insider német nyelvű hírportál Schlesinger és férje, Gerhard Spörl korrupciós ügyleteiről írt. Kiderült, hogy Spörl korábban egy százezer euró körüli értékkel bíró tanácsadói szerződést kötött a Messe Berlinnel, a német főváros vásárszervezőjével, „szolgáltatások” címen. A vásár vezérigazgatója Wolf-Dieter Wolf azonban „véletlenül” Schlesinger műsorszolgáltatójának, az RBB igazgatótanácsának vezetője is volt egyben. Mi több, a Business Insider szerint Wolf volt az, aki személyesen támogatta, hogy Spörl megkapja a vitatott szerződést.

Kiderült továbbá az is, hogy Patricia Schlesinger több tanácsadói szerződés megkötésében is segédkezett. Olyan ingatlanszakértőkkel szerződtek le az RBB egyik központi építési projektjéhez, akikkel Wolf-Dieter Wolf üzleti kapcsolatban állt. A jelek szerint Schlesinger tudta, hogyan kell élni, hiszen elintézte magának, hogy a több mint háromszázezer eurós fizetéséhez hozzátegyenek még húszezer eurónyi bónuszt. De azzal is felhívta magára a figyelmet, hogy egy drága bérelt céges autóhoz sofőrök szolgáltatásait vette igénybe, és extravagáns magánvacsorákat szervezett a házában – a számlát pedig állítólag a munkaadói fizethették.

Vannak azonban olyanok, akik szerint nem volt elég pusztán Schlesingert leváltani. Az RBB mocsara még mindig tisztázásra vár Dennis Hohloch jobboldali politikus szerint. Hochloch úgy véli,

az igazgató és az igazgatók leváltása nem lesz elég. Az osztályvezetőkig mindenki profitált a Schlesinger-bónuszrendszerből és gazdagodott. Ha valódi újrakezdést akarnak, akkor nem lehet megkerülni az összes pozíció és bizottság újbóli betöltését. A teljes újrakezdés elkerülhetetlen és sürgősen szükség van egy parlamenti vizsgálóbizottságra”.

A közszolgálati műsorszolgáltatás történetének legnagyobb pénzügyi botránya mégsem ez volt, az ugyanis sokkal régebbre nyúlik vissza. Az ügyben az érintettek hamis számlák segítségével lapátolták ki a pénzt a közszolgálati csatornából mintegy 10 milliós kárt okozva ezzel.

Az alkalmazottak is a politikai egyoldalúságra panaszkodnak

Bár az állami semlegesség követelménye központi szerepet játszik a műsorszolgáltatási törvényekben, a politikai befolyás valójában soha nem szűnt meg. A közszolgálati sajtóorgánumokat gyakran éri az a kritika, hogy az ellenőrző szervek képviselői pártpolitikai hovatartozás szerint „baráti körökbe” tömörülnek. Ezekbe a baráti körökbe nemcsak politikusok tartoznak, hanem más, társadalmilag releváns csoportok képviselői is, akiket összeköt a pártpolitika, így a pártok lényegében olyan befolyással rendelkeznek a műsorszolgálatatás ellenőrzésében, amelyet nehéz alulról szétverni.

2020 óta összesen kilenc alkalmazott nyújtott be panaszt személyesen a Norddeutscher Rundfunk (NDR) vezetőségének, mert úgy érezték, hogy a közszolgálati műsorszolgáltató egyre inkább a kormány szócsöve lett. Úgy vélték, hogy sokszor el kellett hallgatniuk bizonyos részleteket egy-egy téma során. A vádak szerint a vezetők úgy viselkednek, mint a „minisztériumok sajtószóvivői”. Az NDR vezetősége ugyanakkor rendre lesöpörte az asztalról ezeket a panaszokat.

Sok minden utal arra, hogy a politikai befolyásolásnak ez a formája csupán a jéghegy csúcsa, elég csak a 2009-es „Brender-ügyre” visszaemlékezni. Roland Koch, Hessen akkori miniszterelnöke a ZDF igazgatótanácsában betöltött hatalmát arra használta fel, hogy megakadályozza Nikolaus Brender főszerkesztő szerződésének meghosszabbítását.

Egyre erősebb a gender-őrület a csatornákon

Nem csak a pénzügyi botrányok és a politikai befolyás vet sötét árnyékot a közszolgálati műsorszolgáltatásra Németországban, hanem az egyre gyorsabban terjedő gender-őrület is. Nemrég arcpirító jelenet zajlott le a ZDF német közszolgálati csatorna egyik műsorában. Andrea Kiewel, a csatorna műsorvezetője egy felkonferálás során látszólag feszülten ügyelt arra, hogy az újfajta genderőrületnek megfelelően használja a különböző névmásokat és kifejezéseket. Egy néző azonban kizökkenthette a műsorvezetőt, amikor odaszólt a tévésnek, mire a nő visszaválaszolt:

“Ne pofázzon, muszáj!”

Andrea Kiewel gendert im @ZDF Fernsehgarten „Singer- und Songwriter*innen-Szene“, halt dann kurz inne, sagt zu einem Zuschauer: „Nicht das Gesicht verziehen – ich muss.“ pic.twitter.com/GAUQsnjDNK

— Daniel Cremer (@dcremer_) August 14, 2022

Bár a mainzi székhelyű közszolgálati műsorszolgáltató egymásnak ellentmondó kijelentésekkel megpróbálja letagadni a tagadhatatlant, a közönség számára ez egyértelmű jele annak, hogy a Kiewelhez hasonló műsorvezetőket a csatorna arra kényszeríti, hogy a kamera előtt az újfajta nézetek szerint beszéljenek.

Óriási botrány volt akkor is, amikor egy tudományos szerzőkből álló csapat egy olyan tanulmányt publikált, amelyben a szakemberek arról értekeznek, hogy “hogyan szexualizálja és neveli át az ARD és a ZDF a gyerekeket„. A szerzők között olyan tudósok szerepelnek, mint Alexander Korte, a müncheni Ludwig Maximilian Egyetem vezető tanácsadója, aki mintegy húsz éve foglalkozik transzszexuális nemi diszfóriában szenvedő gyermekek kezelésével. Korte számos interjúban figyelmeztetett arra, hogy a német szövetségi kormány veszélyes javaslatokon dolgozik, amellyel a gender-ideológiának szeretne megfelelni. Sok más tudóssal együtt Korte is úgy véli, hogy a kormány hozzájárul ahhoz, hogy a transzneműség divattá váljon, és a közelmúltban ennek jeleként ugrásszerűen megnőtt azon fiatal lányok száma, akik transzneműként diagnosztizálták magukat.

Korte szerint a transzlobbi a pszichológiailag instabil lányokat célozza meg, akiknek masszív problémáik vannak a fejlődő nőiességükkel. A transzlobbi ezeknek a lányoknak megoldásként ajánlja a nemváltoztatást.

A szóban forgó tanulmányban a szerzők azt írták, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatók is jelentős mértékben befolyásolják a gyerekek világnézetét azzal, hogy állandó témává teszik a transzneműséget.

A nemek megváltoztatását a gyermekek számára könnyű lépésként ábrázolják, és a pubertásblokkolókat, az ellentétes nemű hormonokat, valamint a mellek és a méh sebészi eltávolítását lekicsinylik. Az ilyen intézkedések súlyos és visszafordíthatatlan pszichológiai és fizikai következményeit azonban vagy egyáltalán nem, vagy legfeljebb csak futólag említik.

– olvasható a figyelmeztetésben, amely szerint fel kell lépni a gyermekek “ideológiai átnevelése” ellen. “A nyilvánosságnak fel kell nyitnia a szemét. Nem lehet elfogadható, hogy néhány aktivista beszivárogjon az közmédiába az “ébredező” transz ideológiájával, hamis állításokat terjesszen a tudomány állítólagos állásáról, és tartósan károsítsa a gyermekek és fiatalok életét” – emelik ki a szakemberek.

Éles kritikát fogalmazott meg akkor az Alternative für Deutschland (AfD) jobboldali, ellenzéki párt is. Stephan Brandner helyettes szóvivő szerint

“A közszolgálati műsorszolgáltatás hozzájárul ahhoz, hogy olyan ideológiák kerüljenek a gyerekszobákba, amelyeknek ott semmi keresnivalójuk. Ez a transzlobbi szócsöve, amely a gyermekeink szexualizálását és átnevelését szolgálja. A szülőknek tisztában kell lenniük azzal, hogy többé már nem hagyhatják, hogy gyermekeik csak úgy aggódás nélkül a tévé előtt üljenek”

– tette hozzá, majd a pártja nevében felszólította a közszolgálati műsorszolgáltatást, hogy térjen vissza az eredeti műsorszolgáltatási megbízatásához.

„Als AfD stehen wir für die Abschaffung des sogenannten Staatsfunkes – was sich angesichts dieser Analysen als einzige Möglichkeit erweist.“https://t.co/8IzZUAWr4W#AfD #Thüringen#Deutschlandabernormal🇩🇪#wirhabendasDirektmandat👍#WK194 #Berlin #Bundestag #Brandner pic.twitter.com/QVN68rI6Sv

— 🇩🇪 Stephan Brandner 🇩🇪 (@StBrandner) June 2, 2022