Tömegesen utaznak haza a Nyugat-Európában dolgozó szerbiaiak, nem éri már meg nekik külföldön dolgozni. Drágulnak az ingatlanok, nő a rezsi, az élelmiszerek ára is az egekben. Így már a megélhetés is nehéz külföldön, nemhogy a spórolás. Aki reálisan számol, könnyen rájön: Szerbiában sem nehezebb boldogulni.

Nehéz pontos adatot mondani arról, mennyi szerbiai állampolgár dolgozik Nyugat-Európában. Annyi biztos, hogy sok. A 2020-ra vonatkozó becslések szerint Németországban 450 ezerre, Ausztriában 300 ezerre, Svájcban mintegy 200 ezerre, az Egyesült Királyságban pedig 80 ezerre tehető a számuk. A koronavírus-járvány ideje alatt egy részük hazatért, és otthon is maradt – a folyamatosan változó és rendkívül szigorú karantén, ki- és beutazási, valamint oltakozási szabályok elől menekültek. Hogy mennyien vannak még mindig külföldön, az vélhetően az októberi népszámlálás adataiból derül ki, melyet csak jövő tavasszal közölnek. Ha azonban folytatódik a néhány hete kezdődő trend, várhatóan szép számban lesznek azok, akik a nyugati álmot az élhető szerbiai valóságra cserélik.

Kolbászból a kerítés

Gyakran mondják, külföldön sincs kolbászból a kerítés, ott is meg kell dolgozni a jó életért. A népi bölcsesség hatványozottan igazzá vált az orosz–ukrán háború kitörése óta. Nyugaton ugyanis nem csak a kolbász, hanem az alapvető élelmiszerek, a kenyér, az olaj, a cukor, a liszt is jelentősen megdrágultak. Dolgozni pedig egyre többet és egyre keményebben kell ahhoz, hogy valaki ne csak tengődjön, hanem egyről a kettőre jusson. A keleti konfliktus miatt pedig nem csak az étel lett drágább, hanem gyakorlatilag minden: a szállás, a közlekedés, a szolgáltatások. Az elszabaduló árak főként a szakképzetlen, kétkezi munkásokat érintik, akik úgy próbálnak néhány évet kihúzni külföldön, hogy magukra alig költenek, munkásszállókon vagy zsúfolt lakásokban élnek, és csak ritkán utaznak haza. Korábban sokan döntöttek úgy, hogy családjuk jobb élete reményében kibírják ezt az időszakot, és összespórolnak valamicske pénzt. Mostanra azonban annyira megváltozott a helyzet, hogy kétkezi munkával nem lehet már több ezer eurót kispórolni.

kép: Pixabay

Néhány példa a szerbiai Kurir portál cikkéből. Egy szerbiai származású férfi így foglalta össze külföldi életét és hazaköltözését:

„Frankfurtban dolgoztam. Egy 80 négyzetméteres lakáson osztoztunk tízen, fejenként havi 300 euróért. Ételre minimum 350 euró ment el egy hónap alatt. Az órabér 10-14 euró. Dolgozol, mint az ökör, de az 1.800 eurónál alig szedsz össze többet. Ha minden költséget összeadsz, a fizetés több mint fele elmegy. Hazajöttem. Itthon kevesebb a költségem, és legalább a családommal lehetek.”

kép: Pixabay

Egy másik pedig a franciaországi helyzetet jellemezte:

„Havonta 800 eurót fizetek a lakásért Párizs külvárosában. Az egyéb lakhatási költségekkel együtt ezer euró megy el csak erre. Megszoksz vagy megszöksz.”

Ráadásul az sem elég, ha az embernek van pénze, könnyen maradhat üres a bevásárlókosara, mivel egyre gyakrabban lép fel hiány a nyugat-európai boltokban.

„A hétvégi bevásárlást akartam elintézni egy bécsi üzletben. Amikor azonban megálltam a tejpult előtt, a tej, vaj, sajt és joghurt helyett csak egy tájékoztató felirat fogadott, mi szerint a kérdéses termékek átmenetileg nem állnak rendelkezésre.”

Hírügynökségünk több olyan személyről is tud, akiknek németországi álma egyik napról a másikra dőlt össze. Mint egyiküktől megtudtuk, az ingatlanjuk bérleti díját harmadával megemelték, bérüket pedig ugyanennyivel csökkentették egyik napról a másikra. Ráadásul a munkahelyükre minden nap egy órát kellett autózniuk, ami időben és pénzben is sokat elvett – pláne mióta jelentősen megemelkedett az üzemanyagok ára. Kiszámolták: ha visszatérnek Szerbiába, és munkát vállalnak akár napszámosként is, több pénzük és szabadidejük marad, ráadásul megszabadulnak az állandó stressztől és bizonytalanságtól, ami az utóbbi években mindannyiukat kikészítette.

Nem csak Nyugat-Európában, a tengeren túl is érezteti hatását a válság, legalábbis erről tanúskodik egy kanadai tapasztalat:

„Torontó környékén élek. A város központjában egy egyszobás lakás havi bérleti díja 2 500 kanadai dollár (1 800 euró), ehhez jönnek még a rezsiköltségek. Mindenhol minden drágább lett. A helyzet már-már tarthatatlan. Akinek ez nem tetszik, elköltözik”.

Ezek most az árak külföldön

A nyugati ember tűr és fizet. Akinek biztos egzisztenciája van, az könnyebben, aki viszont vendégmunkásként tengődik, az egyre nehezebben. A nyugat-európai országokban az orosz–ukrán háború kitörése óta gyakorlatilag minden megdrágult. Németországban a benzin literenkénti ára 2 euró felett van, Norvégiában 2,30. Ennél sokkal drasztikusabb az áramdrágulás – Belgiumban például 100, Olaszországban 131 százalékkal drágult a villany egy év alatt, a gáz áremelkedése Lettországban 400 százalékos.

kép: Facebook

Ezzel szemben Szerbia egyelőre szinten tudja tartani az árakat, és bár a pénz elértéktelenedése ott is érezhető, messze nem jellemző az az árrobbanás, ami nyugaton bekövetkezett. Aleksandar Vučić szerb államfő az újvidéki mezőgazdasági vásár szombati megnyitóján – amelyen Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel együtt mondott beszédet -, úgy fogalmazott, nehéz tél vár a világra, de Szerbiában az emberek ebből nem sokat éreznek. Mindenük megvan, a válság ebben a pillanatban nem is látható. Korábban pedig arról beszélt, hogy Belgrád számára prioritás lesz az áram árának szinten tartása. Így tehát lehet, hogy a szerbiai átlagbér elmarad a német vagy osztrák fizetésektől, de maga a megélhetés, főleg ha az embernek van saját háza, földje, jóval kevesebbe kerül.

Előbb a járvány, most a háború

A 2021 októberére vonatkozó adatok szerint 92 ezerrel csökkent egy év alatt a külföldön élő szerbiai vendégmunkások száma. Egy, a körkörös migrációt vizsgáló program tagja, Aleksandar Jakovljević azt mondta, két oka van annak, hogy ilyen nagy számban tértek vissza a külföldi munkavállalók. Az egyik ok természetesen a járvány. Szerbiában ugyanis sokkal szabadabban lehetett élni és dolgozni a pandémia éveiben is, mint a nyugat-európai városokban, ahol az ember legfeljebb a lakása és a munkahelye között ingázhatott. Azt is nehezen viselték az emberek, hogy a szigorú beutazási feltételek miatt alig vagy egyáltalán nem utazhattak haza a családjukhoz, vagy ha ezt megtették, hetekig tartó karanténba kellett vonulniuk. Jakovljević szerint azonban a járvány mellett az is megfigyelhető, hogy sok fiatal és diplomás személy tért vissza a külföldi szárnypróbálgatásból, hogy éljen az ország által biztosított pályakezdőket segítő lehetőségekkel. A témával foglalkozó szakember elmondta, a legtöbben Németországból, Ausztriából és Svájcból költöztek haza, de a távoli Ausztráliát, Kanadát és Egyesült Államokat is sokan cserélték Szerbiára.

kép: Pixabay

„Az utóbbi időben egyre többen keresnek meg minket ezekből az országokból, és arról érdeklődnek, hogyan jöhetnek vissza Szerbiába” – hangsúlyozta Jakovljević.

A visszaköltözést újabban már az orosz–ukrán háború serkenti, több okból is. Az egyik a már említett elszabaduló árak, a másik az Ukrajnából érkező menekültáradat. A Németországból hazaérkezők arról számoltak be, hogy az ukránok máris megjelentek a munkaerőpiacon, ahol hajlandók kevesebbért is dolgozni, mint a Balkánról érkezők, így átveszik a helyet, kiszorítva azt, aki már évek óta ott van. Mivel ezek főként gyári, fizikai munkák, a betanítás pedig néhány nap alatt megvan, a munkáltatónak egyértelműen megéri leváltani a korábbi alkalmazottat. Az ingatlanpiac is jórészt az ukrán bevándorlók miatt alakult át – hajlandók többet is fizetni a lakásért, mint a balkáni munkások, így övék a kulcs. Az ukrajnai menekültek tehát gyorsan elfoglalták helyüket a nyugati piacon, ahonnan egyre inkább kiszorulnak azok, akik nem csak megélni, hanem spórolni is szeretnének.