Hiába a hangzatos ígéretek az ukrajnai háború kitörése óta, közel egy év után is képtelen összeszedni a szövetségi kormány a német hadsereget, a NATO által kitűzött célok nagyon messze vannak. Mindez erősen megkérdőjelezi a védelmi miniszter alkalmasságát.

A NATO konkrét számot vár minden tagállamtól: az országoknak a gazdasági teljesítményük két százalékát kellene védelmi célokra fordítaniuk, Németország azonban egyelőre jócskán le van maradva – derül ki az IW Gazdaságkutató Intézet tanulmányából.

Emlékezetes, hogy az ukrajnai háború kirobbanása után közvetlenül Olaf Scholz szociáldemokrata kancellár és kormánya nem győzte sorolni azokat az ígéreteket, amelyeket mára már be kellett volna váltania a kabinetnek és amelyek elsősorban a hadsereg jelentős fejlesztését tűzték ki célul.

Ennek érdekében a Bundeswehr egy 100 milliárd eurós különalapot is kapott, ennek ellenére az IW tanulmánya szerint sem 2023-ban, sem a 2026 utáni években nem éri el a NATO által kitűzött célt a nyugat-európai nagyhatalom. „A cél messze van még, és még a rövid távon szükséges beszerzések sem haladnak”

– olvasható a dokumentumban. Az intézet tudósai több okra is visszavezették a csúnya lemaradást: egyrészt, annyira megemelkedtek az árak, hogy a beszerzés már nem olyan egyszerű, mint például februárban volt – igaz, már jóval korábban is elkezdhették volna. Másrészt, a kormány által készített költségvetés sem ad eleget a hadsereg fejlesztésére – a különalappal együtt sem.

Visszatérve a célokra, az IW szerint jelenleg úgy áll a helyzet, hogy 2024-ben és 2025-ben egy kis szerencsével éppen csak el lehet érni a két százalékot,

de 2026-ban már 9,7 milliárd eurós hiányra számít az intézet, amely az azt követő években tovább fog nőni. Az IW előrejelzése szerint a két százalékos cél eléréséhez a rendes védelmi költségvetést a különleges eszközök hozzáadása nélkül is évente legalább öt százalékkal kellene növelni.

Mindez természetesen automatikusan felveti a kérdést, hogy Christine Lambrecht szociáldemokrata védelmi miniszter alkalmas-e a tisztségére, az utóbbi hónapokban pedig egyre többen kérdőjelezték meg ezt. Mindenki megdöbbent, amikor a rendkívül nehezen felálló német szövetségi kormány Christine Lambrechtet nevezte ki a tárca élére. Elődeivel ellentétben ugyanis Lambrechtnek eddigi pályafutása során semmilyen kapcsolata nem volt a katonasággal, a hadsereggel, vagy a honvédelemmel.

Nem csoda, hogyha kínos bakik sorozata jellemzi a védelmi miniszter első hónapjait. A német hadsereg, a Bundeswehr súlyos problémáit elbagatellizáló tárcavezető nem sokkal a kinevezése után uniós tagállamok külügyi-és védelmi minisztereinek brüsszeli ülése előtt újságíróknak azt nyilatkozta, hogy Németország 2025-től egy évre biztosítani tudja a NATO számára az új, intervenciós haderőt, ami 5000 katonából fog állni. Hozzátette, hogy ez egyértelmű üzenet Vlagyimir Putyin orosz elnöknek.

A védelmi miniszter bejelentését azonban néhány órával később a saját tárcájának kellett korrigálnia. Az egyik berlini minisztériumi szóvivő szerint hiba csúszott a miniszter szóhasználatába, és valójában arra gondolt, hogy a Bundeswehr adhatja a csapatok “magját”, ami nagyjából 2000 főt jelent. Ennél többet nem is tudott volna akkor küldeni a német haderő. A botlásnak színfoltot ad a korábbi eset, amikor Lambrecht először letagadta, hogy problémákkal küszködik a hadsereg, majd miután kiderült az igazság, elismerte a világ előtt hogy Németország 5000 katonai sisaknál nem tud többet adni Ukrajnának. Németország ezután mégis küldött több ezer védelmi rakétát, amelyekről azonban kiderült, hogy a világháború után selejtezték le, és használhatatlanok – erről akkoriban a német Spiegel lap számolt be titkosított dokumentumokra hivatkozva, igaz, azóta sem derült ki hogy valóban így történt-e.

Máskor pedig az sem volt világos, hogy a miniszter tisztában van-e azzal, hogy hogyan működnek a dolgok és melyik testületnek mi a feladata és hatásköre. Lambrecht nemrég azt állította, hogy a fegyverexportra vonatkozó kérelmekről minden esetben az úgynevezett Szövetségi Biztonsági Tanács dönt. Ez a testület a kancellárból és néhány miniszterből áll, és a törvény szerint ilyen és hasonló kérdésekben szükséges a jóváhagyása. A védelmi miniszter állítása szerint ennek megfelelően döntött a Tanács arról is, hogy engedélyezi a több százmillió euró értékű fegyverszállítást Ukrajnába.

Egy kormányzati közlemény azonban lebuktatta Lambrechtet: abban ugyanis az olvasható, hogy

“a Biztonsági Tanács még nem hozott engedélyezési döntést a haditechnikai eszközök kiviteléről, beleértve a Bundeswehr készleteiből történő fegyverszállításokat”.

Mindez egyrészt azt jelenti, hogy a kormány úgy dönthetett a több mint háromszáz milliós fegyverszállítmányról, hogy megkerülte a Szövetségi Biztonsági Tanácsot, másrészt pedig a védelmi miniszter is valótlanságot állított. A Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) pártszövetség frakciójának védelmipolitikai szakértője akkor azt mondta: fel lehet tenni a kérdést, hogy a védelmi miniszter szándékosan hazudott, vagy egyszerűen nem tudja, hogy kinek mi a dolga.

“Mindkettő nagy aggodalmat kelt bennem a parancsnoki jogkör birtokosaként betöltött feladatát illetően”

– jelentette ki a Die Weltnek Florian Hahn.

A védelmi miniszter vesszőfutása azonban akkor érte el a csúcspontját, amikor hivatali titkok megsértésének gyanúja miatt feljelentették, miután egy katonai helikopterrel utaztatta a fiát egy bázisra. A feljelentő szerint Lambrecht súlyos hivatali visszaélést követett el, amikor egy szigorúan titkos katonai egységnél tett látogatásáról írt a közösségi oldalán, de felmerül a szolgálati titkok elárulásának gyanúja is, mivel a fia a közösségi oldalán egy olyan fotóval dicsekedett az utazásról, amelyen a katonai helikopter belseje és vélhetően egy védett épület is látszik.

Ahogy arról korábban a V4NA szintén beszámolt, Alfons Mais a német hadsereg vezetője már beletörődött, hogy Christine Lambrecht (SPD) védelmi miniszter kezdetben figyelmen kívül hagyta a szárazföldi erők érdekeit. Mais hiába próbált időpontot egyeztetni, hogy bemutassa elképzeléseit és akut szükségleteit, csak február elején, két hónappal Lambrecht a hivatalba lépése után volt egy rövid beavató látogatás a hadseregnél. Még ennél is rosszabb, hogy a szociáldemokrata miniszter már lesöpörte az asztalról azokat a javaslatokat, amelyeket még elődje, Annegret Kramp-Karrenbauer és Eberhard Zorn főfelügyelő írt le a kulcskérdésekről szóló dokumentumokban.

Bár 2014-ben azt ígérték, hogy óriási energiát szánnak majd a hadsereg fejlesztésére, azóta nagyon kevés célt sikerült elérni a pénzügyek, a felszerelés vagy a személyi állomány kapcsán. Még egy 5000 katonából álló egységet sem sikerült teljesen felszerelni, ami még az 1,3 millió fős lakosságú Észtországnak is sikerült.

Amikor nemrég a Litvániában lévő néhány száz német katonát 350 fővel erősítették meg, Lambrecht hősies erődemonstrációnak minősítette. De amit ő és a sajtóiroda “a hiteles elrettentés egyértelmű jeleként” ünnepelt, azt a hadseregben gyenge előadásnak tartják. Kramp-Karrenbauer volt védelmi miniszter az ukrajnai orosz invázió reggelén azt írta a közösségi oldalán: “Annyira dühös vagyok magunkra, mert történelmi kudarcot vallottunk. Semmi olyan nem volt előkészítve, ami igazán elrettentette volna Putyint”.

I’m so angry at ourselves for our historical failure. After Georgia, Crimea, and Donbas, we have not prepared anything that would have really deterred Putin.

— A. Kramp-Karrenbauer (@akk) February 24, 2022

Alfons Mais tábornok pedig az orosz támadás reggelén egy Linkedin-bejegyzésben panaszkodott a német erők gyengeségére.

“A Bundeswehr, a hadsereg, amelyet kiváltságos vagyok vezetni, többé-kevésbé csupasz. Rendkívül korlátozottak a lehetőségek, amelyeket a politikusoknak ajánlhatunk a szövetség támogatására. Nem tudtuk elérni a célokat, nem tudtuk levonni a krími annektálásból a következtetéseket és végrehajtani azokat. Ez nem jó érzés! Ideges vagyok!”

– írta a német hadsereg vezetője.