Skip to Content
sidebar menu opener

Kép
Aki túlélte az abortuszt – Melissa Ohden

Melissa Ohdennek meg sem kellett volna születnie, miután biológiai édesanyján abortuszt végeztek, ő azonban élve jött a világra. Melissa most saját történetéről adott interjút a V4NA-nak.

Életvidám, hívő keresztény, és mindenkinek segíteni akar – ő Melissa Ohden, egy abortusz túlélő. Melissa 1977-ben született. Az édesanyján abortuszt hajtottak végre, sóoldatot adagoltak a méhébe. Bár holtan kellett volna megszületnie, Melissa élve jött a világra, amit egy valódi csodának tart. 

„Az emberek nem is gyanítják, hogy ez egy valós dolog”, jegyezte meg Melissa, szerinte ezért is gondolnak először arra, hogy ő maga esett át abortuszon. Ám amikor rájönnek, hogy valójában Melissát akarták elvetetni, és ezt élte túl, akkor kiül az arcokra a döbbenet, fogalmazott.

Pedig szerinte azt kellene elérni, hogy az emberek halljanak róluk, az abortusz túlélőkről, mivel nagyon sokan érintettek ebben – többen, mint gondolnánk.

Melissa mindig is tudta, hogy örökbe fogadták, a születése körülményeit azonban nem ismerte. Csak véletlenül tudta meg az örökbefogadó családjában a testvérétől egy vita következtében. Elmondása szerint borzasztó volt szembesülnie a valósággal, ráadásul 14 évesen. 

Mint kiderül a szavaiból, Melissa sokáig érezte magát magányosnak, főleg mert akkoriban alig lehetett tudni másokról, akik szintén túlélők voltak. Születésének körülménye rányomta a bélyegét mindennapjaira: sok rossz döntést hozott, evészavarban szenvedett és sok alkoholt ivott – mindezt azért, hogy eltompítsa az érzéseit. Később azonban rájött, hogy ezek a dolgok csak még nehezebbé tették az életét.

Melissa szerint a gyógyulás felé vezető úton az első lépés az volt, hogy megbocsátott a biológiai szüleinek. A biológiai édesanyjával egyébként sikerült is felvennie néhány évvel ezelőtt a kapcsolatot, Ruth azóta Melissa életének a fontos részévé vált. Melissa történetében sok hihetetlen dolog van, ezek közül az egyik, hogy az édesanyjával egy városban élnek, amiről sokáig nem is tudtak. „Az egész történet egészen vad” – fogalmazott Melissa.

Az édesanyjával való kapcsolatáról azt mondta Melissa, hogy a legszörnyűbb, ugyanakkor a leggyönyörűbb történet az övéké. A biológiai édesanyja, Ruth 19 éves egyetemista volt, amikor teherbe esett, a barátjával együtt pedig meg akarták tartani a babát. A nagyszülők azonban nem engedték ezt, és a fiatal nőnek nem adtak más lehetőséget, mint az abortusz. Melissa szerint ez a jelenség a mai napig megfigyelhető, hogy az emberek sorsáról mások döntenek és belekényszerítik őket az abortuszba. Azon a véleményen van, hogy az abortuszban mindketten áldozatok voltak, a biológiai édesanyja és ő is.

Azzal kapcsolatban, hogy több országban is lehetséges a születés pillanatáig a terhesség megszakítása, bármilyen indokkal, azt mondta, hogy sokan úgy vélik, kevés késői abortuszra van példa, és azok is csak súlyos esetekben történnek, például ha az anya vagy a baba élete veszélyben van. Melissa azonban rámutatott, hogy az általa ismert túlélők közül senkit nem ilyen okokból próbáltak meg elvetetni. A statisztikákból ráadásul az is kiderül, hogy sokszor azért végzik túl későn az abortuszt, mert a nők és az orvosok azt hiszik, hogy a terhesség elején vannak még az anyukák. Pedig ez sokszor nem így van, Melissánál például az orvosok azt gondolták, hogy 18-20 hetes, valójában azonban már 31 hetes volt az abortusz idején.

Melissa ezzel kapcsolatban elmesélte, hogy egy abortusz túlélő ismerősének a biológiai anyján az orvos vákuumos kiszívással akart abortuszt végrehajtani. Ezt azonban nem tudták végül elvégezni, mert a magzat feje nem fért bele a csőbe, ahhoz már túl idős volt.

Az abortusz túlélőknél egyébként nem ritkák a fogyatékosságok vagy egészségügyi problémák sem. Melissa Ohden azonban egészséges, ráadásul korábban úgy tudta, hogy rajta kívül nincs olyan túlélő, aki fogyatékosság nélkül élne. Ez a helyzet mára már megváltozott, mondta el a nő a V4NA-nak, és egyre többekről derül ki, hogy nincs súlyos fogyatékosságuk. Inkább az olyan problémák a gyakoriak, mint az immunrendszer gyengesége, vagy a krónikus fáradtság. Ez azonban az orvosok szerint főleg arra vezethető vissza, hogy a testük mekkora stressznek volt kitéve a méhben és az abortusz során.

Melissa Ohden hívő keresztény is, ami nem csoda, tekintve az életútját. „Elmélyítette a hitemet, amikor megtudtam a történetemet” – fogalmazott, hozzátéve, hogy ha ránéz az életére, nem talál más okot arra, hogy életben van, mint Isten. Szerinte az életében történő számos csoda sem a véletlen része.

Az abortuszt illetően mindig felvetődik a kérdés, mikortól is számít már a méhben lévő gyermek emberi lénynek, és mikortól illetik meg a sokszor emlegetett emberi jogok. Melissa szerint maga a tudomány is kimondja, hogy mikortól kezdődik az emberi élet, mégis sokan legyintenek erre.

„Olyan érdekes, hogy azok az emberek, akik azt mondják, hogy az élet nem kezdődik el egy bizonyos pontig, látszólag elfelejtik, hogy ez rájuk is vonatkozik”, fogalmazott. „Nem találkoztam még senkivel, aki azt mondta volna, hogy Melissa, szívesen helyet cseréltem volna veled” tette hozzá.

Abortusz túlélőként pedig Melissa sorstársainak akar segíteni, így létrehozta az Abortion Survivors Network-öt. A hálózatnak az a célja, hogy kapcsolatba tudjanak lépni egymással a túlélők, és tudják, hogy nincsenek egyedül. Szerinte az ott zajló beszélgetések segítenek gyógyulni az érintetteknek, akik meg is érdemlik ezt. Egyben abban is segítenek nekik, hogy hallassák a hangjukat.

Melissa szerint fontos lenne olyan kultúrában élniük, ahol az emberek tudomásul veszik a létezésüket és meghallgatják őket. Szerinte jelenleg azért áll hozzájuk így a társadalom, mert azt sulykolják az emberekbe, hogy az abortusz  csak egy döntés. Ő azonban első kézből látta, hogy mekkora pusztítást tud okozni. Szerinte az abortusz nem csak véget vet egy életnek (bár ahogyan az látszik, vannak kivételek, jegyzi meg), hanem örökre megváltoztatja az érintettek életét. Ezért azt üzeni az abortuszon gondolkodó nőknek, hogy „tudniuk kell, hogy vannak más lehetőségek”. Az abortusz nem egy megoldás, jelentette ki Melissa.

Annak kapcsán, hogy sok esetben a fogyatékos gyerekeket  – például a Down-szindrómásokat - elvetetik Melissa azt mondja, hogy ilyenkor tulajdonképpen arról döntenek az emberek, hogy ki élhet és ki nem. Az is gyakori ráadásul, hogy az édesanyákat megpróbálják rávenni az abortuszra, ha a gyerekükről kiderül, hogy valamilyen betegségben szenved.

Szerinte sok esetben az abortuszt könyörületként állítják be, főleg a rendellenességgel születő gyerekeknél. Azt hiszik, hogy könyörületesebb, ha a gyermektől elveszik az életet a méhben, mint ha megadnák neki azt a születéssel, fogalmazott.

Melissa Ohden elmondása szerint élethosszig tart az út abortuszból való gyógyulás felé. Bevallotta, hogy évekkel ezelőtt még más ember akart volna lenni, mára azonban eljutott arra a pontra, hogy nem akar változtatni a sorsán.

Melissának az elmondása szerint az is segített a gyógyulásban, hogy nyilvánosan beszélt az életútjáról. Saját történetéről, és a biológiai édesanyjával való kapcsolatáról könyvet is írt, You Carried Me címmel. A V4NA-nak pedig azt is elmondta, hogy jövőre újabb könyve várható, amiben 10-12 abortusz túlélő fogja elmesélni a történetét.

Ez az oldal cookie-kat használ, mint szinte minden más weboldal, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassa.  Részletes információ  ELFOGADOM
Back to top