November 18. óta letölthető a Soros György amerikai tőzsdespekuláns életéről szóló dokumentumfilm. A "Jó. Szerencse. Soros” (Good. Fortune. Soros.) címet viselő propagandafilm, azonban nem nyerte el teljes mértékben a kritikusok tetszését.

Soros György amerikai tőzsdespekuláns életéről készített dokumentumfilmnek álcázott propagandafilmet Jesse Dylan, az irodalmi Nobel-díjas énekes, Bob Dylan fia. A rendező személyének kiválasztása sem véletlen, ugyanis Dylan éveken keresztül dolgozott a Nyílt Társadalom Alapítványoknak (OSF).

Már a film ajánlója leszögezi, hogy Soros György egy milliárdos aktivista, korunk egyik legbefolyásosabb és legellentmondásosabb alakja, aki többek között akkor vált hírhedtté, amikor 1992-ben egymilliárd dollárt keresett azzal, hogy a Bank of England „ellen fogadott”.

https://v4na.com/nagyvilag/a-nap-amikor-soros-terdre-kenyszeritette-angliat-34309/

Az ajánló szerint Sorost jobbról és balról is azért támadják, mert a világ olyan problémái felé mert fordulni, mint a szabad választások, a sajtószabadság vagy a kisebbségek jogai, és harcában saját anyagi forrásait használja fel.

A filmmel kapcsolatban kritikák is születtek, amelyek nem voltak elájulva az alkotástól. A vélemények szerint a film nagyrészt arról szól, hogy Soros támogatja a globális emberi jogi ügyeket, és szinte kizárólag kedvező megvilágításban mutatja be őt.

A Variety például azt írta, hogy ha a Soros-szervezetnek lenne egy látogatóközpontja, ahol turistákat fogadnak, ott biztos ezt a filmet vetítenék folyamatosan.

A portál arra is kitér, hogy a propagandafilmben ugyan bevágnak videókat Soros György kritikusairól, azonban senkit nem szólaltatnak meg a Fox News népszerű műsorvezetőjén, Tucker Carlson-on kívül. Legalábbis ő az egyetlen, aki a kész filmben feltűnik. Azt nem tudni, hogy más bírálókat meginterjúvoltak-e. A Variety megjegyzi, hogy Carlson részében olyan szavak hangoznak el, mint az „abortusz”, ami a filmben máshol nem tűnik fel.

A The New York Times szerint a film „hagiográfiaként nem célzott; témáról témára ugrál, a legjobb esetben is önkényesnek tűnő klipekkel”. A kritikában a lap leszögezi, hogy a film nem egy objektív portré és nem is akar az lenni.

Érdekes továbbá, hogy a New York Times hagiográfiaként utal a filmre, ugyanis ez a tudomány a szentek és a szentség hírében elhunytak életének kutatásával, bemutatásával és értékelésével.

A tőzsdespekuláns maga mondja el azt, hogy „fantáziált a világmegváltásról”.

A messiáskomplexus visszatérő motívum Soros életében. Az Independentnek adott interjújában 1993-ban azt mondta:

„Ez egyfajta betegség, amikor valaki istenként tekint önmagára vagy a mindenség megteremtőjének tartja magát. De bevallom, amióta elkezdtem kiélni, megélni ezeket a gondolatokat, már nem érzem magam kényelmetlenül.”

A „The Alchemy of Finance” című könyvében pedig bevallotta, hogy egyfajta istenként tekintett önmagára.

A beharangozóban a Holokauszt is szóba került. Korábban Soros elmondta, hogy megedződött a világháború alatt. Zsidó származása miatt kereszténynek álcázta magát, hogy elkerülje a deportálásokat, majd pénzen vett álkeresztapja mellett segítette a magyarországi zsidók tulajdonának elkobzását.

A CBS-nek adott 1988-as interjújában arról kérdezték, hogy nehezére esett-e végrehajtani a zsidók kisemmizését, hiszen ennek feldolgozása, főleg zsidó háttérrel, bárkinek maradandó pszichés károsodást okozott volna. Soros egyszerűen közölte: egyáltalán nem esett nehezére, és nem érez bűntudatot.