Az európai vállalatok egyre növekvő kihívásokkal szembesülnek a szabályozások világában, amikor a brüsszeli bürokrácia árnyéka rávetül az üzleti környezetre. Az új fenntarthatósági előírások és a kiterjedt adatgyűjtési követelmények a cégek mindennapi működését nehezítik, jelentős adminisztratív terheket és költségeket róva a globális piacon tevékenykedő vállalkozásokra.

Egy családi tulajdonban lévő német vállalat, a Mann+Hummel felügyelőbizottságának elnöke, Thomas Fischer rávilágított arra, hogy az európai szabályozások bonyolultsága miként nehezíti meg a cégek életét.

„Több mint ezer adatpont begyűjtése szükséges ahhoz, hogy kielégítsük az európai fenntarthatósági jelentési kötelezettségeket”

– nyilatkozta Fischer. Ezek az előírások pedig csak a jéghegy csúcsát jelentik, az EU-ból érkező szabályozások özönével kell megbirkózniuk a vállalkozásoknak – írja a Die Welt német lap. A fenntarthatósági jelentések nem csupán a helyi, hanem a globális partnerek működésének minden aspektusát vizsgálják. Az európai cégeknek immár arra is választ kell adniuk, hogy üzleti partnereik hogyan viszonyulnak a környezetvédelemhez, a társadalmi igazságossághoz, vagy például milyen a nemi bérolló a munkavállalóik körében. Mindez hatalmas adminisztratív terhet jelent, különösen akkor, ha a partnerek olyan távoli régiókban működnek, mint India, Brazília vagy Nigéria.

Míg a szabályozások mögött általában nemes célok húzódnak meg, azok hatékonyságával és végrehajthatóságával kapcsolatban gyakran merülnek fel aggályok.

„Az EU a magas lóról próbálja megoktatni a világot”

– jegyezte meg Fischer, hozzátéve, hogy az ilyen jellegű beavatkozások a fejlődő országokban újkori gyarmatosításnak tűnhetnek. Továbbá, néhány üzleti partner szerint egyszerűbb inkább Kínával üzletelni, mint a brüsszeli előírások útvesztőjében navigálni.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke az utóbbi időben szembesült a gazdasági szektor heves kritikáival, és válaszul a bürokrácia csökkentésére tett ígéretet. A következő ciklusban a lett Valdis Dombrovskis feladata lesz, hogy a kontinentális szabályozások egyszerűsítését levezényelje. Azonban sok vállalatvezető, köztük a SAG Csoport vezetője, Karin Exner-Wöhrer szerint a bizottságnak nem csupán a szabályok egyszerűsítésére, de alapvető hozzáállásának megváltoztatására is szüksége van. Exner-Wöhrer úgy véli, hogy Brüsszelnek jobban meg kellene bíznia az európai vállalatokban, és nagyobb szabadságot kellene adnia számukra az üzleti irányelvek terén, arra ösztönözve őket, hogy önállóan is felelős döntéseket hozzanak a klímavédelem érdekében.

A vállalatok jogosan teszik fel a kérdést, hogy képesek-e gyorsítani reformokat? A bürokrácia lebontásáról már korábban is esett szó Brüsszelben, de kézzelfogható eredmények ritkán születtek.

Ezt támasztja alá a tény, hogy 2019 és 2024 között az EU több mint 69 nagy környezetvédelmi jogszabályt hozott – szinte többet havonta –, amelyek mind az üzleti környezet részleteit szabályozzák, a metánkibocsátástól a csomagolási normákig. Az egyre növekvő szabályozói terhek, és az ezekből fakadó adminisztratív kötelezettségek sok céget arra kényszerítenek, hogy újragondolják európai jelenlétüket.

Az új jogszabályokkal és azok gyakorta túlzó részleteivel szembesülve egyes vállalatok már a piac elhagyását fontolgatják, vagy éppen más, kevésbé szabályozott régiókba csoportosítják át erőforrásaikat. Rainer Kirchdörfer, a Familienunternehmen und Politik Alapítvány igazgatósági tagja szerint a túlzott szabályozás elriasztja az itteni befektetéseket, és egyre többen keresik a lehetőséget, hogy máshol teremtsenek gazdasági növekedést.

A következő időszak nagy kérdése, hogy Ursula von der Leyen mennyire tudja majd betartani az ígéreteit a bürokrácia csökkentése terén. Az biztos, hogy Valdis Dombrovskis kinevezése a deregulációs feladatok élére már önmagában is fontos lépés lehet, ám sok cégvezető még mindig szkeptikus. Fischer szerint a nagy kérdés az lesz, vajon Dombrovskis valóban képes lesz-e érdemi változásokat elérni bármely területen, vagy csak a meglévő jogszabályok újabb rétegeit kell majd kezelnie.

Közben a gazdasági szereplők továbbra is hangsúlyozzák, hogy a környezetvédelem iránti elkötelezettség nem érhet véget a gazdasági versenyképesség rovására. A cégek nyitottak a fenntarthatósági célok támogatására, de azt is kérik, hogy ennek költségei és adminisztratív terhei ne fullasszák meg az innovációt és a piaci dinamizmust. Az elkövetkező időszak komoly kihívásokkal szolgál majd mind az uniós döntéshozók, mind az európai vállalatok számára abban, hogy megtalálják a harmonikus egyensúlyt a szabályozás és a versenyképesség között, biztosítva egy fenntartható és prosperáló jövőt.