Milliárdok érkeznek Brüsszelből „rasszizmus-ellenes” fellépésre különböző civil szervezetekhez, de sokszor végül a Muzulmán Testvériség hálózatai profitálnak belőle. Egy új jelentésből kiderül, hogy az olyan EU-s programok, mint az Erasmus+ és az „iszlamofóbia” ellenes projektek hogyan legitimálják az iszlamista struktúrákat, és azok hogyan használják fegyverként az „iszlamofóbia” vádját minden kritikával szemben.

Az Európai Unió rendszeresen hangsúlyozza, hogy nem finanszíroz szélsőségeseket, egy új, átfogó jelentés azonban jelentősen eltérő képet fest. A jelentés szerint évek óta uniós források, politikai legitimitás és intézményi hozzáférés áramlik a szélsőséges, egyes országokban terrorszervezetként nyilvántartott Muzulmán Testvériséggel kapcsolatban álló szervezetekhez – gyakran rasszizmus- és iszlamofóbia-ellenes projekteknek álcázva.

A jelentést Florence Bergeaud-Blackler francia antropológus, a párizsi Nemzeti Tudományos Kutatóközpont (CNRS) munkatársa, valamint Tommaso Virgili politológus írta, aki az iszlamizmust és a muszlim integrációt kutatja Európában. A tanulmány az Európai Parlament Európai Konzervatívok és Reformisták csoportja megbízásából készült – írja az Exxpress osztrák lap.

Az elemzés az úgynevezett „frérizmusra” (frérismus), a Muzulmán Testvériség stratégiai ideológiájára összpontosít. A klasszikus dzsihádizmussal ellentétben ez nem a nyílt forradalomra, hanem a hatalom hosszú távú megszerzésére támaszkodik a nem kormányzati szervezetek, az oktatás, a nyelv és intézmények révén. Az erőszakot nem utasítja el, hanem elhalasztja. A türelem, az alkalmazkodás és az erkölcsi értelmezés ellenőrzése a legfontosabb eszközei.

A szerzők hangsúlyozzák, hogy maga az ideológia nem új – csak a látszata az. A frérizmus párbeszédre nyitottnak, befogadónak és mérsékeltnek mutatja magát, miközben politikai céljai változatlanok maradnak.

A jelentés különösen kritikusan viszonyul az „iszlamofóbia” kifejezés egyre elterjedtebb használatához. Azt állítja, hogy a kifejezés tudományosan pontatlan, nem cáfolható, és politikailag rendkívül hatékony. Az iszlamista ideológiák, konkrét vallási követelések vagy politikai célok kritikáját szisztematikusan rasszistának bélyegzik – és így erkölcsileg megfosztják legitimitásuktól. A jelentés célzóan kijelenti:

„Semmi sem leplezi le jobban a frérizmust, mint az ’iszlamofóbia elleni küzdelem’.” Az eredmény paradox: nem a szélsőségesség ellen küzdenek, hanem a szélsőségesség kritikája ellen.

A vallás és a faj egyenlőségjelének kérdése különösen jelentős – emeli ki a tanulmány:

A frérizmus ugyanis a hit és az ideológia kritikáját diszkriminációként értelmezi újra, a nyilvános viták elfojtódnak, mivel minden érdemi vita politikai vagy intézményi szankciók kockázatát hordozza magában.

Brüsszelből ömlik a pénzt az iszlamistákhoz

A tanulmány szerzői számos kulcsfontosságú EU-programot elemeznek, köztük az Erasmus+-t, a REC-et és a CERV-et. Csak az Erasmus+ 172, az iszlamofóbiához közvetlenül kapcsolódó projektet finanszírozott. Összesen több tízmillió euró áramlott olyan tanulmányokba, kampányokba és nem kormányzati szervezetekbe, amelyek ezt a keretrendszert alkalmazzák vagy aktívan megerősítik.

Warum ist die EU so besessen davon, den Kontinent für den Islam zu öffnen? Unter dem Vorwand, man wolle „Islamophobie“ bekämpfen, werden offen islamistische Projekte gefördert und dem politischen Islam in Europa Tür und Tor geöffnet.https://t.co/5U4ioc9ATY pic.twitter.com/5ND9vQW9Xc

— Peter Borbe (@PeterBorbe) December 21, 2025

Ebben az összefüggésben gyakran emlegetik a FEMYSO-t, egy európai szintű muszlim ifjúsági és diákszervezetekből álló hálózatot, amely a jelentés szerint személyi és ideológiai átfedéseket mutat a Muzulmán Testvériséggel, valamint az Európai Rasszizmus Elleni Hálózatot (ENAR), egy befolyásos rasszizmusellenes ernyőszervezetet, amely 2007 és 2020 között körülbelül 23 millió eurós uniós finanszírozást kapott. Megemlítik még a Collectif contre l’Islamophobie en France-t (CCIF), egy olyan szervezetet, amely az iszlamofóbiából fakadó esetek dokumentálására specializálódott, és amelyet a francia hatóságok már feloszlattak.

Az „Európai Iszlamofóbia Jelentést” szintén uniós forrásokból finanszírozták – annak ellenére, hogy a jelentés szerint kiadói és szerzői szoros kapcsolatban állnak az iszlamista hálózatokkal és Törökországgal.

A 340 000 euróval finanszírozott „Szabadság hidzsábban” kampány különösen ellentmondásos volt. A fátylat az önrendelkezés, a sokszínűség és a szabadság szimbólumaként mutatták be – ami az iszlamista szervezetek központi narratívája –, de rengeteg kritikát kapott, különösen Franciaország részéről, így a kampányt visszavonták.

Az Európai Bizottság hivatalosan elhatárolódott, de kijelentette, hogy nem ellenőrizte a tartalmat. A tanulmány szerzői számára ez sokatmondó: a pontos terminológia hiánya, az elégtelen felügyelet és a politikai akarat a szemet hunyni.