Németországban, Franciaországban, Ausztriában, sőt a briteknél is vezetnek a szuverenista pártok, olyan jobboldali erők, amelyek ellentmondanak a liberális mainstreamnek. Már nem csak arról beszélhetünk, hogy erősödnek, hanem arról, hogy ezek a legnépszerűbb pártok. De minek köszönhető ez? És vajon kormányra tudnak kerülni ezek az erők?

A német jobboldali Alternatíva Németországért (AfD) megelőzte a kormányzó Kereszténydemokrata Uniót (CDU) a Forsa Társadalomkutató és Statisztikai Elemző Intézet augusztus 12-én közzétett új közvélemény-kutatásában. Az eredmények szerint Alice Weidel pártja 26 százalékkal vezet, két ponttal megelőzve a 24 százalékos CDU-t.

Az AfD legutóbb áprilisban, a Szociáldemokratákkal (SPD) folytatott koalíciós tárgyalások során előzte meg a CDU-t, de a jelenlegi különbség a 2025 februári előrehozott választások óta a legnagyobb. A POLITICO Brussels szerint a Forsa közvélemény-kutatása arra utal, hogy Friedrich Merz kancellár, miközben olyan külpolitikai kérdésekre összpontosít, mint az ukrajnai háború és Európa kapcsolatai az Egyesült Államokkal Donald Trump elnöksége alatt, egyre növekvő elégedetlenséggel néz szembe belföldön. Ahogy arról a V4NA is beszámolt,

a németek 59 százaléka azt mondta, hogy „nem elégedett” a teljesítményével 100 napos hivatali idő után.

‼️26%: Neuer Rekord für AfD‼️https://t.co/4BpKLk3mCf 💙🇩🇪

⚡️ Bei einer aktuellen Umfrage hat die AfD mit 26% einen neuen Rekord erzielt – und die CDU nebenbei noch überholt. Die anderen Altparteien brauchen schon ein Fernglas, um uns zu sehen. Wahrheit und eine vernünftige… pic.twitter.com/XWOfeiZNBf

— Christian Abel AfD (@erdbeerbuegler) August 13, 2025

A tendencia Európa más részein is tükröződik. Ausztriában a Herbert Kickl – a Patrióták Európáért (PfE) szövetség Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel közös alapítója – vezette jobboldali Szabadságpárt (FPÖ) továbbra is uralja a közvélemény-kutatásokat.

A PolitPro összesítése szerint az FPÖ minden hiteles felmérésben több mint 10 ponttal vezet, 34–35 százalékkal, míg az Osztrák Néppárt (ÖVP) 21–22 százalékkal áll.

Ausztriában a 2024. szeptemberi parlamenti választásokon az FPÖ szerezte meg a szavazatok legnagyobb részét, de az ÖVP-vel folytatott koalíciós tárgyalások kudarcot vallottak, így az ÖVP, az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) és a liberális NEOS által alakított kormány jött létre – emlékeztet a European Conservative.

Franciaországban a Marine Le Pen fémjelezte Nemzeti Tömörülése (RN) szintén elsöprő előnnyel rendelkezik. A Jordan Bardella vezette RN – aki gyakorlatilag a párt elnökjelöltje, miután Le Pent márciusban eltiltották az indulástól – közvélemény-kutatásokban körülbelül 33 százalékon áll, jóval megelőzve az egyesült baloldal Új Népfrontját (21%) és Emmanuel Macron elnök Ensemble szövetségét (15,5%). Egy 2025 júniusi Odoxa-Mascaret barométer a Public Sénat számára megállapította, hogy Le Pen és Bardella is a legmagasabb a közvélemény kedveltségében – mindkettő 36 százalékos kedvező véleményt kapott.

Egy áprilisi Elabe-felmérés szintén az RN-t helyezte az első helyre a 2027-es elnökválasztáson, Bardellára 31-35,5 százalékos eredményt jósolva az első fordulóban.

A Csatorna túloldalán az Egyesült Királyság politikai tájképe is változik. Nigel Farage Reform UK pártja megelőzte mind a Munkáspártot, mind a Konzervatívokat a közvélemény-kutatásokban. A 2025 májusi helyhatósági választásokon a párt körülbelül 30 százalékos előrejelzett országos szavazatszámot (PNS) ért el – ezzel az országos szavazatok számát meghaladva, és a két nagy pártot is felülmúlva –, ami a PNS-követés kezdete óta nem látott mérföldkő, és potenciálisan gyökeres változást jelezhet Nagy-Britannia régóta fennálló kétpártrendszerében.

Minek köszönhető a jobboldal előretörése?

Az elmúlt két évtizedben Európa politikai tájképe átalakult. Ami tizenöt évvel ezelőtt még elképzelhetetlennek tűnt – hogy az úgynevezett „új jobboldal” formációi váljanak a vezető politikai erővé a szavazási szándékok tekintetében több országban –, ma már valóság. Hogy ez minek köszönhető, arra a kereste a választ a The European Conservative.

Először is, a tömeges, ellenőrizetlen bevándorlás indított el egy európai szintű lázadást. A kulturális veszteségtől és az EU túlkapásaitól való félelem a szuverenitás visszavételére és a határok lezárására bátorította a politikusokat. A növekvő bűnözés, a biztonság hiánya az egykor békés környékeken, valamint a szexuális zaklatáshoz hasonló bűncselekmények számának növekedése pedig mély visszhangot keltett a választók körében, akik nem találtak hatékony válaszokat a hagyományos pártoktól.

A gazdasági és demográfiai tényezők is hozzájárulnak ehhez az elégedetlenséghez. A 2008-as pénzügyi válság és annak utóhatása óta Európát bizonytalanság sújtja: infláció, vásárlóerő csökkenése, megfizethetetlen lakhatás, munkahelyek bizonytalansága, valamint egy olyan jövő, amely megnehezíti a családalapítást vagy a kilátások biztosítását. Sok polgár úgy érzi, hogy nincs hatalma a saját sorsa felett, és hogy a politikai elit továbbra is eltávolodik a valódi problémáitól.

Erős vezetők hiányában és a régi pártok kudarcai után ezek a jobboldali mozgalmak töltik ki az űrt. A második világháború utáni rendszer – a mérsékelt konzervatívok és a szociáldemokraták között egyértelműen meghatározott blokkokkal – úgy tűnik, végső szakaszában van, és képtelen reagálni a mai kihívásokra, részben azért, mert a két oldal gyakorlatilag megkülönböztethetetlenné vált.

Megpróbálják ellehetetleníteni őket

A népszerűség azonban nem garantálja a hatalomhoz való hozzáférést. Marine Le Penék RN-je többször is bekerült az elnökválasztás második fordulójába – csakhogy a rivális pártok egyesültek, hogy megakadályozzák őt abban, hogy az Élysée-palotába jusson. Még a 2024-es törvényhozási választások első fordulójának megnyerése után is egy széleskörű Le Pen-ellenes szövetség akadályozta meg a hatalomtól.

Hasonló helyzet áll fenn Németországban, ahol az AfD-t egy „tűzfal” elszigetelte, amely miatt más pártok nem hajlandók koalícióra lépni vele. Az Egyesült Királyságban, bár a Reform UK vezet a közvélemény-kutatásokban, a választási rendszer eddig megnehezítette ennek a támogatásnak a mandátumokra való beváltását. Az FPÖ jó helyzetben van Ausztriában, de csak akkor tud kormányozni, ha más pártok beleegyeznek az együttműködésbe vele.

Már láttuk, hogy a korábbi választásokon az establishment pártok végül hogyan alakítottak kormányt, hogy távol tartsák őket.

Ezeknek az erőknek a kormányra kerülési útja két forgatókönyv szerint képzelhető el: elsöprő győzelem, amely arra kényszeríti a centrista pártokat, hogy tárgyaljanak velük, vagy teljes többség, ami egyelőre a legtöbb országban valószínűtlennek tűnik.

Politikai hatásuk mégis nyilvánvaló: alakítják a napirendeket, vitákat kényszerítenek ki, és arra ösztönzik a hagyományos pártokat, hogy keményítsék meg álláspontjukat a bevándorlással, a bűnözéssel vagy a nemzeti szuverenitással kapcsolatban

– tette hozzá az elemzés.