A Párizs északi részén fekvő, bevándorlók által sűrűn lakott Saint-Denis városrész újonnan megválasztott szélsőbaloldali polgármestere bejelentette a városi rendőrség fokozatos lefegyverzését.

Több tucat rendőr áthelyezését kérte, és vélhetően létszámhiánnyal küzd majd az érintett kerület a döntés nyomán. A Saint-Denis Párizs és Franciaország egyik legnagyobb és legnehezebb helyzetű külvárosában.

Bally Bagayoko, a La France Insoumise (LFI) képviselője, aki a hónap elején a helyi választások első fordulójában elsöprő győzelmet aratott, hivatalos kormányzati figyelmeztetést is kapott, miután azt sugallta, hogy a helyi önkormányzat azon alkalmazottai, akik nem állnak összhangban politikai projektjével, „természetesen” távozni fognak.

Bagayoko, aki jelenleg a Seine-Saint-Denis-ben található, mintegy 150 000 lakosú városrész vezetője, a France 2 csatorna „4V” című műsorában tette le a leszerelésre vonatkozó ígéretét.

„Fegyverzetcsökkentési folyamatba fogunk kezdeni, de ez nem azonnali intézkedés” – jelentette ki.

Bally Bagayoko (Fotó: JULIEN DE ROSA / AFP)

Kifejtette, hogy az első lépés a lanceurs de balles de défense (LBD-k) – azaz a gumilövedék-kilövő eszközök – eltávolítása lesz, amelyeket az LFI már régóta bírál, mondván, hogy „nagyon nehezen irányíthatók, és néha drámai következményekkel járnak”.

A lőfegyverek „egyelőre” megmaradnak – tette hozzá –, miközben egy új „doktrínát” dolgoznak ki „piano piano” – lépésről lépésre.

A bejelentés azonnali és példátlan reakciót váltott ki a városi rendőrségen belül. Több jelentés szerint a mintegy 150 rendőrtiszt közül 70–90 már áthelyezést kért, vagy jelezte, hogy távozni szándékozik.

Sajtóhírek szerint a korábbi polgármester, Mathieu Hanotin által kinevezett városi rendőrség vezetője is távozik, több helyettesével együtt.

„Ajándék” a bűnözőknek?

Egy rendőrségi forrás a médiának azt mondta, hogy a rendőrök úgy érzik, „tollal és síppal” küldik őket a terepre.

A rendőrségi szakszervezetek a lépést „a bűnözőknek adott legszebb ajándéknak” nevezték, és arra szólították fel a rendőröket, hogy „meneküljenek az LFI által irányított községekből”.

A vita tovább mélyült, amikor Bagayoko kijelentette, hogy a köztisztviselők „mindenekelőtt olyan emberek, akik politikai utasításokra reagálnak”.

Hozzátette, hogy azok, akik „nem állnak összhangban a politikai projekttel”, a természetes fluktuáció révén „szükségszerűen távozni fognak”, bár hangsúlyozta, hogy ez „nem azt jelenti, hogy ki fogják őket dobni”.

A megjegyzéseket úgy értelmezték, mint burkolt fenyegetést az ő programjával ellentétes személyzet megtisztítására vagy kiszorítására.

David Amiel, a francia közigazgatási és számviteli miniszter közvetlen levelet küldött Bagayokónak, emlékeztetve őt arra, hogy „egy önkormányzati hatóság sem javasolhatja jogilag, hogy a helyi önkormányzati tisztviselők helyzete, kinevezése vagy továbbfoglalkoztatása a városi végrehajtó testület politikai irányvonalához való tényleges vagy feltételezett ragaszkodásuktól függjön”.

A miniszter figyelmeztetett, hogy bármilyen kísérlet a tisztviselők politikai okokból való mellőzésére „jogellenes lenne”, és az közigazgatási bíróságok felfüggeszthetik vagy megsemmisíthetik.

Kormányzati források szerint az ilyen lépések potenciálisan erkölcsi zaklatásnak vagy akár büntetőjogi diszkriminációnak minősülhetnek. A fejlemények éles kritikát váltottak ki a politikai spektrum egészéből.

Eric Ciotti, Nizza újonnan megválasztott polgármestere nyilvánosan felajánlotta, hogy szívesen fogadja a Saint-Denis-i rendőröket a saját önkormányzati rendőrségében, kijelentve, hogy „a nizzai rendőrségnek erősítésre van szüksége”.

Más jobboldali személyiségek azzal vádolták az LFI-t, hogy ideológiát helyez előtérbe a közbiztonsággal szemben egy olyan részen, amelyet régóta súlyos bűnözés és városi erőszak sújt.

Néhány baloldali hang is kifejezte nyugtalanságát a politika gyorsasága és szimbolikája miatt.

Bagayoko igyekezett megnyugtatni a lakosokat és a rendőröket, hangsúlyozva, hogy Saint-Denis megtartja „erős, közelségen alapuló városi rendőrségét”, és hogy minden változást a személyzettel és a lakossággal egyeztetve hajtanak végre. A kezdeményezést egy szélesebb körű „új dinamika” részeként fogalmazta meg, amelytől azt reméli, hogy az LFI politikájának országos kísérleti terepéül szolgál majd.

Az LFI megközelítése olyan helyeken, mint Saint-Denis, nem véletlen. Ez egy szándékos választási stratégia közvetlen eredménye, amelynek keretében a párt erőfeszítéseit Franciaország leginkább bevándorlók által lakott külvárosaira összpontosította, ahol az észak- és szubszaharai afrikai származású, gyakran muszlim háttérrel rendelkező emberek egyre növekvő részét képezik a választóknak.

Seine-Saint-Denis-ben az LFI szilárd bázist épített ki a társadalmi igazságosság, a diszkriminációellenes retorika és a „rendszerszintű rasszizmus” – különösen a rendőrségen belül – bírálatának hangsúlyozásával.

Az LFI szóvivői rendszeresen úgy állítják be a városi erőszakot és a rendőrséggel való összecsapásokat, mint a szegénység, a kirekesztés és az intézményi rasszizmus eredményét, nem pedig az egyéni bűnözését.

Azáltal, hogy a külvárosi fiatalok védelmezőjeként pozícionálta magát a „rasszista” rendőri fellépéssel szemben, és olyan ügyek mellett állt ki, mint a palesztin kérdés, az LFI megszilárdította támogatottságát azokban a magas bevándorlási arányú körzetekben, ahol a hagyományos szocialista és kommunista szavazatok összeomlottak.