Ha kicsit jobban körülnézünk a belga liberális európai parlamenti képviselő múltjában, akkor világosabb képet kapunk arról, hogy személy szerint miért állhatott érdekében az, hogy az Európai Unió mindenáron megszabaduljon a vezetéken érkező energiahordozóktól.

Nem mai keletű az őrült parlamenti kirohanásairól ismert, dúsgazdag EP-képviselő vonzódása a tengeri szállítású (a vezetékes gáz-és kőolajszállításnál jóval környezetszennyezőbb) energiaszállítmányozás felé. Ebben a cikkünkben bemutatjuk, hogy Guy Verhofstadt milyen jól körvonalazható érdekek mentén üldözi a vezetékes energiahordozókat. Azt is bemutatjuk, hogy ez ezer szálon kötődik Katarhoz is.

A Transparency International civil szervezet 2018-as tanulmánya szerint az Európai Parlamentben a törvényhozók közel harmada nyilatkozott úgy, hogy a képviselői illetményükön túl külső bevételeik is vannak. Egyes képviselők ugyanis különböző cégekben, vállalatokban és érdekcsoportokban is komoly tisztségeket töltenek be. Ez jelenleg még nem szabályellenes, feltéve, ha nem ütközik összeférhetetlenségbe – bár a brüsszelitáknál ezt az elmúlt években senki sem ellenőrizte rendesen, ahogy az kiderült a korrupciós botrányban.

Sokan több százezer eurót keresnek ezekkel a pozíciókkal a parlamenti illetményen túl, de akad olyan is, akinek több mint egymillió eurós bevétele van csak a külső forrásokból. Guy Verhofstadt nem is olyan rég a harmadik legtöbbet kereső képviselő volt az Európai Parlamenten kívüli tevékenységéből. De nem akkoriban kezdte az üzletet. 2010-től egymás után kétszer is pozíciót kapott az Exmar hajózási vállalat igazgatótanácsában, egyes hírek szerint évi hatvanezer euróért. Ez a cég szállítmányozással foglalkozik és az egyik fő profilja az LNG, vagyis a cseppfolyósított gáz tengeri szállítása. Az Exmar egyébként arról is híres, hogy egy offshore cégen keresztül igyekezett kibújni az adófizetési kötelezettségei alól.

Az Exmar azt írja magáról a weboldalán, hogy

„az évek során az Exmar Csoport hagyományos hajózási vállalatból innováció vezérelt gázipari energiaszolgáltatóvá fejlődött. Ma már aktívan részt veszünk a globális energetikai értéklánc szívében”.

Nem kis vállalatról beszélünk, jelen van az Egyesült Államokban, Európában, a Közel-Keleten, de még a Távol-Keleten is, például Sanghajban és Hong Kongban is. A legnagyobb LNG-t szállító hajója 138 000 köbméternyi energiahordozót képes elszállítani a célállomásra, de több olyan kikötő is van, ahol a cseppfolyós gáz átalakításában és tárolásában is részt vehet a bizniszben.

Az Exmar a weboldalán azt is írja, hogy a cég „mindig is azon volt, hogy elsőként alkalmazkodjon a változó helyzetekhez, és az innováció révén vezető szerepet vállalva határozza meg saját irányát”.

Nos, a jelek szerint ebben tényleg igazat állít a szállítmányozó cég, sőt, nem csak a sajátját igyekszik irányítani, hanem esetleg másokét is. Például az Európai Unióét, ahol egyes brüsszeliták már évek óta azt szajkózzák, hogy szakítani kell a vezetékes földgázzal és helyette inkább LNG-t kellene használnia az európai országoknak.

Guy Verhofstadt egyenesen démonizálja a vezetéken szállított energiahordozókat. Mindez nem meglepő, hiszen a liberális politikus egy kapcsolódási pont az Exmar és Brüsszel között, Verhofstadtnak ugyanis már 2010-ben is érdekében állt a tengeri szállítmányozás térnyerése. Ráadásul azóta is serényen lobbizik azért, hogy az Európai Unió rákényszerítse a tagállamokat a tengeren szállított energiahordozókra. Később pedig a korrupciós botrányokról és a mérhetetlen gazdagságról elhíresült Verhofstadt emelt egyet a lobbifokozaton és hangosan tiltakozott az Északi Áramlat 2 gázvezeték megépülése ellen.

Ezen a ponton érdemes megjegyezni, hogy Katarnak nem is jöhetett volna jobbkor az ukrajnai konfliktus, hiszen sok uniós ország a szankciók miatt a tengeren szállított energiahordozókba kezdett befektetni. Ennek megfelelően rengeteg tagállam kikötőjében fogtak építkezésbe, még olyanokban is, ahol már eddig is voltak LNG-terminálok.

Néhányukban pedig megtalálható az Exmar, mint kivitelező, máshol pedig mint csendestárs. Jelen van például az egyik hollandiai kikötőben, de segítő kezet nyújt a németeknek is. Sőt, közelebbről megvizsgálva, a belga székhelyű cég összeköthető azzal is, hogy Belgium cseppfolyós gázt importálhasson egyenesen Katarból.

Az arab ország mellett az olyan cégeknek is nagyon jól jön az uniós átállás, mint az Exmar, ezt pedig már egyre több szakértő felismerte. Az eddig vezetéken érkező ásványolajtermékeket február 5-től további importtal kell pótolni, például Ázsiából, az USA-ból vagy az arab térségből, méghozzá tengeri úton. Emiatt természetesen jelentősen meghosszabbodnak a szállítási útvonalak, amely – amellett hogy nagyobb ökológiai lábnyomot hagy maga után – magával vonzza a szállítás árának emelkedését is. Ezzel egyidejűleg ugrásszerűen megnő az Európába szállító tartályhajók iránti kereslet is – állítja Carsten Fritsch, a német Commerzbank árupiaci szakértője.

Vagyis, az Exmar és a részvényesei is hatalmasat szakíthatnak a következő években azzal, hogy hirtelen mindenkinek szüksége van az energiahordozókat szállító tankerhajókra.