Ahogy arról beszámoltunk, hatalmas botrányt okozott Lengyelországban, amikor 2005-ben Donald Tusk kénytelen volt elismerni a tényt, hogy nagyapja a Wehrmachtban szolgált. Második nagy politikai botránya sem váratott sokáig magára. 2010-ben miniszterelnökként szinte mindent jogától meg akarta fosztani az elnököt. Végül az elképzelése azon bukott meg, hogy még a vele együtt kormányzók sem támogatták.

Múlt héten már írtunk arról, hogy Donald Tusk milyen körülmények közt ismerte be a lengyel társadalomnak nagyapja múltját. A tény óriási felháborodást keltett a lengyel lakosság körében, az ügyből hatalmas botrány lett, Donald Tusk magyarázkodni kényszerült.

A közvéleményt azonban nem sikerült meggyőznie, az elnökválasztást elvesztette Lech Kaczynskivel szemben.

Politikai bukások sorozata

Ráadásul ebben az évben a Jog és Igazságosság (PiS) párt az országgyűlési választásokat is megnyerte a Tusk-féle Polgári Platformmal (PO) szemben.

De nem ez volt az első alkalom, amikor megrengett a Tuskba vetett politikai és választói bizalom, és nem is az utolsó. Hiszen korábban éppen azért alapította pártját, a PO-t, mert sikertelenül pályázott korábbi pártja, a liberális Unia Wolności elnöki posztjára.

Tusk a 2007-es előrehozott választást megnyerve alakíthatott kormányt, azonban  viszonylag rövid idő alatt 15 alkalommal használta az elnöki vétóját Lech Kacynski a Tusk-kormánnyal szemben.

Tusk emiatt közölte, hogy „az elnöknek nem lenne szabad vétóval rendelkeznie. Az emberek választásokon döntenek és az intézmények között nem lenne szabad konfliktusnak lennie”. Ezért annak jegyében, hogy „több kooperáció és kevesebb konfliktus legyen” úgy döntött, hogy meg kell változtatnia néhány jogosítványt az alaptörvényben, mondta el a V4NA-nak Bartosz Zalewski, a lengyel Ordo Iuris kutatóintézet szakértője.

Tusk alkotmány-módosítási javaslata az elnököt lényegében egy szimbolikus szereplővé tette volna, holott, ahogy Zalewski is rámutat a lengyel alkotmány szerint az elnök és a kormány együtt kell, hogy döntsön például a külügyekről. Ráadásul, mivel a lengyel elnököt is a nép választja, ezért erős demokratikus legitimációval rendelkezik, mutatott rá a szakértő.

Tusk akkoriban egy sajtótájékoztatón úgy fogalmazott, hogy „a lengyeleknek tudniuk kell ki uralkodik.”

Még a koalíciós partner sem támogatta

Tehát Tusk 2010 február 19-én a Szejm elé terjesztett egy javaslatot az alkotmány kiegészítésére. Erre azért lett volna szüksége, hogy ellehetetlenítse, hogy az elnök élhessen vétójogával, és így ő mint miniszterelnök, sokkal nagyobb hatalmat élvezhessen.

A Tusk-féle Polgári Platform által javasolt alaptörvény-változtatásokat nem csak az ellenzék, de a koalíciós partnere a Lengyel Néppárt (PSL) is kritizálta.

Karol Karski (PiS) az elnöki vétó korlátozásának kapcsán azt is közölte, hogy ha a lengyel társadalom elvárja, hogy maga válassza az elnökét, akkor „a hatalmának nagyobbnak kellene lennie, vagy ha ez nem lehetséges, akkor legalább nem korlátozni azt”.

A Szejm egy különleges bizottságot is felállított az alkotmánykiegészítések elbírálására, többször is tárgyalták, de végül nem került elfogadásra. Tehát, Donald Tusk törekvései arra, hogy nagyobb hatalommal rendelkezzen, mint miniszterelnök elbuktak, ráadásul a PO saját koalíciós partnere sem állt ki a javaslat mellett.