Egy elemzés szerint több oka is van annak, hogy a 2022-es francia elnökválasztáson a jobboldali jelölt toronymagasan diadalmaskodott a tengerentúli területeken, az okok között szerepel Macron nem megfelelő járványkezelése és az is, hogy ezeknek a területeknek a lakosai úgy vélik, Macron vezetése alatt nem közelített az életszínvonaluk a Franciaország európai területén élőkéhez.

A Franciaország tengerentúli területein élők az április 24-én tartott elnökválasztás második fordulóján túlnyomó többségben a jobboldali jelöltre, Marine Le Pen-re szavaztak, ami Emmanuel Macron politikájának elutasítását jelenti, véli Laurent Chalard francia geográfus, a Nemzetközi Ügyek Európai Központjának munkatársa. A brüsszeli székhelyű független politikai think tank munkatársa a Le Figaro nevű lapban elemezte a francia elnökválasztás második fordulójának eredményét kifejtve az okokat, hogy miért aratott Marine Le Pen elsöprő győzelmet ezeken a területeken.

A szóban forgó területek lakossága az első fordulóban túlnyomórészt a baloldali jelöltre, Jean-Luc Mélenchonra szavazott, ami Emmanuel Macron politikájának az egyértelmű elutasítását jelenti. Laurent Chalard szerint ez az elutasítás két okból fakad, az első az, hogy 2021-ben Guadeloupe és Martinique szigetén rendkívül heves tiltakozások voltak a francia kormány által bevezetett oltási igazolvány ellen. A megmozdulásokat a hatalom rendkívül határozottan elfojtotta, ami miatt úgy érezték a tengerentúli területek lakosai, hogy az anyaország egyfajta gyarmatként kezeli őket és másodrendű állampolgárként tekint rájuk. Macron masszív elutasításának az első oka tehát a kormány járványkezelése, a francia államfő elleni bizalmatlanságnak pedig az lett az eredménye, hogy a tengerentúli területeken Marine Le Pen diadalmaskodott.

A cikk második okként egy rendkívül erős társadalmi elégedetlenséget nevez meg, Guadeloupe-on és Martinique szigetén a lakosság egyre elégedetlenebb amiatt, hogy az életszínvonaluk messze elmarad a Franciaország európai területén élőkétől, a háztartások ivóvíz-ellátása például jelentősen elmarad a franciaországi átlagtól. A tengerentúli térségben élők úgy látják, hogy életszínvonaluk Emmanuel Macron vezetése alatt cseppet sem közelített az Európában élő franciák által megszokott szinthez.

A szigeteken, különösen Mayotte szigetén és Francia Guayanán további jelentős társadalmi problémát jelent a bevándorlás, mivel mindkét terület a gazdagság szigetének számít a szomszédaihoz képest. Mayotte szigetén például évek óta nagy gondot jelent a Comore-szigetekről érkező migránsok egyre növekvő száma, ami miatt a sziget őslakosai már szinte úgy érzik, hogy kisebbségben vannak a saját hazájukban. Laurent Chalard szerint ezek az emberek feltehetően ilyen megfontolásból voksoltak Marine Le Pen mellett, aki kampánya során nem győzte hangoztatni véleményét a nemzeti preferenciáról.

Összességében tehát a Franciaországhoz tartozó szigeteken bár eltérő okai vannak Emmanuel Macron elutasításának, mégis ugyanazt az eredményt kapjuk, a tengerentúli területek lakosai egészségügyi, társadalmi vagy migrációs okokból szavaztak Macron ellenében Marine Le Pen mellett.

A cikk kitér arra is, amit Jean-Luc Mélenchon mondott az első forduló után, a baloldali politikus ugyanis furcsának találta, hogy ezeken a területeken nem működik a nemzeti front, Marine Le Pen hangját sem lehet hallani. Laurent Chalard magyarázata szerint ez azért van, mert az Antillákon élők úgy vélik, hogy Emmanuel Macron az elnyomó erő, tehát minden más jelölt jobb nála. Ráadásul Marine Le Pen volt az, aki a legkevésbé szabadságtipró véleménnyel volt az oltás kötelezővé tételét illetően, nélkülözve mindenféle tekintélyelvűséget, szemben Macronnal, aki kerek perec kijelentette, hogy a végtelenségig fel akarja bosszantani az oltatlanokat. A Le Parisien nevű lapban megjelent kijelentés óriási felháborodást keltett az országban, az államfő utána nem győzött magyarázkodni.

Az arrogáns megnyilvánulást később Gabirel Attal kormányszóvivő is megpróbálta megmagyarázni, sajtótájékoztató keretében fejtette ki ugyanis, hogy az oltásellenes emberek azok, akik megnehezítik a többiek életét, különös tekintettel az egészségügyben dolgozókra, akik immár két éve azon dolgoznak, hogy megmentsék az oltást visszautasítók életét.

EN DIRECT | Compte rendu du Conseil des ministres du 5 janvier 2022 par @GabrielAttal, porte-parole du Gouvernement. https://t.co/ZtOWV2VF7s

— Élysée (@Elysee) January 5, 2022

A cikk szerzője szerint a következő ok szociológiai eredetű, Marine Le Pen népszerűbb a munkásosztály köreiben, a tengerentúli területeken pedig jelentősen nagyobb létszámban vannak ennek a társadalmi rétegnek a tagjai, mint Franciaország európai részén, ahol a baloldali Jean-Luc Mélenchon szavazói a második fordulóban inkább Macronra szavaztak Le Pennel szemben.

Szociológiai értelemben remek példa a szavazók közti különbségre Martinique, ahol mindössze két településen, Trois-Ilets-n és Schoelcher-en kapott Macron több voksot, mint Le Pen. A cikk ezt azzal magyarázza, hogy ez a két település a sziget négy leggazdagabb falva közé tartozik, tehát itt bejött az európai területen tapasztalt tendencia, mely szerint a jómódúak szavaztak Macronra. Réunion és Guadeloupe szigetén azonban minden szavazókörzetben Marine Le Pen győzedelmeskedett. Egyedül Új-Kaledónia lóg ki a sorból, ahol minden településen Macronra szavaztak a legtöbben, az őslakos kanakok által lakott északi részen csakúgy, mint a déli területen, ahol az európai származású caldoche nevű közösség tagjai élnek, ám ezek a számadatok nem igazán reprezentatívak, mivel a szigeten rendkívül alacsony, 65 százalék alatti volt a részvételi arány.

Laurent Chalard a cikk végén megemlíti Marine Le Pen a vásárlóerővel kapcsolatos kampányprogramját is, mely minden bizonnyal a jobboldali elnökjelölt malmára hajtotta a vizet, hiszen ha Marine Le Pen nem ragaszkodott volna programjában a kevésbé jómódú háztartások vásárlóerejének védelméhez, akkor a tengerentúli lakosság valószínűleg jóval kisebb létszámban szavazott volna rá.

Végső konklúzióként a cikk azonban azt emeli ki, hogy a legfőbb ok, amiért a tengerentúli területeken ilyen nagy fölénnyel győzött Marine Le Pen, az, hogy az itt élők bárkit jobbnak tartottak Emmanuel Macronnál. Ennek értelmében, ha nem Le Pen, hanem egy másik politikus lett volna Macron ellenfele, feltehetően ugyanolyan fölénnyel nyerte volna a második fordulót.