Az erőszakos, gyakran halálos kimenetelű ámokfutásokat egyre gyakrabban szélsőségesek és mentálisan instabil emberek követik el Svédországban. A megfelelő éber hozzáállással, megfelelő képzéssel és a megfelelő technikai segédeszközökkel rendelkezők azonban meg tudják védeni magukat a súlyos erőszaktől – állítja a svéd rendőrség. A rendőrségnek azonban nincsenek ehhez erőforrásai.

„Általában azt szoktuk mondani: Legyetek felkészültek, de ne féljetek, egy kicsit többet kell magatokra és a környezetetekre figyelni” – erről beszélt Tomas Koppelman Hellgren rendőrfőkapitány a svédeknek üzenve. Svédországban az iszlamista terroristák által jelentett terrorfenyegetettség szintje folyamatosan emelkedik, gyakoriak a fegyveres bandák összecsapásai, és a mentálisan beteg emberek egyre nagyobb számban élnek a közösségben, ahelyett, hogy gondozóközpontokban lennének – hívja fel rá a figyelmet a Samnytt svéd hírportál.

A lap emlékeztet, december közepén brutálisan meggyilkoltak egy 30 év körüli nőt egy buszmegállóban Märsta városában, Stockholmtól északra.

Az elkövető véletlenszerűen választotta ki áldozatául a nőt, és nem volt más indítéka, mint hogy megöljön valakit.

Egy héttel ezelőtt a Stockholmtól délre fekvő Botkyrkában, egy szupermarketben dolgozó 60 éves nőt késelt halálra egy 25 éves férfi. Itt sem volt más magyarázat, csak annyi, hogy az elkövető mentálisan beteg volt. De egyre gyakrabban fordulnak elő olyan nyilvános helyeken elkövetett csoportos lövöldözések is, ahol ártatlan személyek kerülnek a golyók útjába.

Folyamatosan ébernek és felkészültnek kell lenni

A nyilvános helyeken elkövetett őrült ámokfutások és terrortámadások ellen azonban meg lehet védenie magát az embernek, mindaddig, amíg megfelelően felkészült és éber, amikor a közösségben, az iskolában, a kórházban és más helyeken tartózkodik – mondta a svéd Epoch Timesnak Tomas Koppelman Hellgren rendőrkapitány, a halálos erőszakra szakosodott stockholmi műveleti egység regionális incidensparancsnoka. Mint mondta, mindenkinek rendelkeznie kell cselekvési tervvel.

„Fel kell készülni. A rendőrségnél fontosnak tartjuk az ellenállóképesség kialakítását, ezért például az iskolákban kiképezzük a személyzetet a vészhelyzetekre, fokozzuk a témával kapcsolatos tudatosságukat. Aztán segítünk nekik saját cselekvési terveket készíteni” – fejtette ki a rendőrkapitány. Mint mondta, egy ilyen cselekvési terv elkészítéséhez a tanulók és az tanárok segítséget kaphatnak a rendőrségtől és a többi szereplőtől: a svéd polgári vészhelyzeti ügynökségtől (MSB), az erőszakos extrémizmus elleni központtól (CVE) és a szociális szolgálattól. Ezek a szervezetek segítenek abban, hogy

a polgárokat hozzászoktassák a mindennapi élethez egy egyre kiszámíthatatlanabb, erőszakkal jellemezhető társadalomban.

Az olyan dolgok mellett, mint például az ajtó mindig zárva tartása, a rendőrség azt javasolja, hogy mindenki szerelkezzen fel egy riasztóalkalmazással, például a Cosafe alkalmazással. Koppelman Hellgren szerint, aki 43 éve dolgozik rendőrként,

a 2010-ben és 2017-ben Stockholm központjában elkövetett iszlamista terrortámadások „fordulópontot” jelentenek a régi biztonságos Svédország és az új, nem biztonságos Svédország között.

Azt is megjegyezte,

a rendőrségnek jelenleg nincsenek meg az erőforrásai ahhoz, hogy megvédje a polgárokat az őrült és terrorista cselekményekkel szemben, ezért nagy felelősség hárul az egyénre, hogy megtegye a közterületen való biztonságos tartózkodáshoz szükséges védelmi intézkedéseket.

Azt szoktuk mondani, „légy felkészült, de ne félj”, hiszen az ilyen jellegű halálos erőszakot nem fogjuk tudni megszüntetni vagy legyőzni, meg kell tanulnunk kezelni – fogalmazott.

A rendőrség halálos erőszakkal foglalkozó szakértője szerint mindössze 5 százalék a szerencsefaktor, hogy valaki túléli-e egy őrült ámokfutását vagy egy terrortámadást. 85 százalékot az teszi ki, amit ő „gondolkodásmódnak” nevez – a megfelelő, éber mentális hozzáállást. A fennmaradó 10 százalék a védelmi képzés. „Az esetek túlnyomó többségében arról van szó, hogy menekülési üzemmódban kell lenni, állandóan készen kell állni a menekülésre és a rejtőzködésre” – magyarázza Koppelman Hellgren. A múltban például az iskolákban a tanárok és a tanulók nem rendelkeztek ezzel a felkészültséggel. Ma már „teljesen más a rugalmasság és a tudatosság” – mondja. Ugyanakkor megjegyzi, hogy

Abban a társadalomban, amilyenné Svédország vált, soha nem lehet teljesen garantálni a túlélést, sem az iskolákban, sem máshol a közszférában.