Világszerte drámaian nőtt a keresztény nőket ért üldözés, derül ki az Open Doors International friss tanulmányából. A kutatás rámutat, hogy a keresztény közösségek nő tagjait eszközként használják a vallás üldözői. Hatalmas mértékben nőtt az őket ért fizikai erőszak, a kényszerházasságok száma és az emberkereskedelem mértéke.

Az Open Doors International civil szervezet kiadta 2021-es jelentését a keresztény nőket ért üldöztetésről. A „Same Faith, Different Persecution” című tanulmány rámutat a keresztényüldözés világszerte növekszik, ami súlyosan érinti a keresztény közösségek nő tagjait.

A jelentés első, 2018-as kiadása óta eltelt három évben folyamatosan emelkedett a nők fenyegetettsége, derül ki a tanulmányból. Az adatok a keresztényüldözés által leginkább érintett 50 országból származnak, a jelentést nemzetközi nőnap környékén adják ki minden évben.

Helene Fisher, az Open Doors International globális nemi üldöztetéssel foglalkozó szakembere és a jelentés egyik szerzője a The Christian Postnak elmondta, hogy a nőkre gyakorolt fokozott fenyegetés gyakran azért van jelen, mert a nőknek a vallásüldözés által leginkább érintett 50 országban többségében kevesebb joga van, mint a férfiaknak.

„Mivel a nők kevesebb joggal és kevesebb védelemmel rendelkeznek, csak könnyebb célpontok”, mondta Fisher.

Az öt leggyakoribb fenyegetés, ami a keresztény nőket éri ezekben az országokban a kényszerházasság, a szexuális erőszak, a fizikai- és a pszichológiai erőszak és a kényszer-válás. Mind az öt kategóriának nőtt a mértéke a tavalyi jelentés óta.

Az érintett 50 ország 90 százalékában a kényszerházasság a leggyakoribb nyomás, ami a nőkre nehezedik, de ezen ország 86 százalékában a szexuális erőszak is valós, mindennapos veszélyforrás.

A nőket érintő pszichológiai erőszak a 2020-as 40 százalékos szintről 74 százalékra emelkedett, a kényszerházasságok száma 16, míg a fizikai bántalmazások száma 31 százalékkal növekedett az érintett országokban a vizsgált időszakban.

A jelentés kitér arra, hogy a nőket gyakran eszközként használják a keresztény közösségek megcélzásához, az üldözők gyakran a lelkészek lányait veszik célba, hogy gyengítsék az egyház közösségeket.

„Jól dokumentál tény, hogy a nemi erőszakot fegyverként lehet használni”, írja a tanulmány. „A női test lényegében másodlagos harctérré válik.” Ha a nőket elrabolják, megerőszakolják, akkor az azt mutatja a közösségi férfi tagjainak, hogy képtelen voltak megvédeni őket, az üldözőik dominálnak felettük, így ezzel is gyengülnek a keresztény közösségek.

A nőkereskedelem szintén ezen alapul, az emberkereskedelem a vallásüldözés egyik formája és főleg a Közel-Keleten és Észak-Afrikában jellemző, mutat rá a tanulmány.

Ezeken a területeken a szélsőséges csoportok gyakran használják fegyverként a nők elrablását, akiket vagy elcsábítanak és így „megtérésre” kényszerítenek, vagy házasságra köteleznek, sok esetben pedig megerőszakolnak. Azoknak a nőknek, akiknek sikerül elszabadulniuk a szégyen, a megbélyegzés és a sérült önértékelés miatt nehéz visszailleszkedniük saját társadalmukba.

Egy fiatal lány a jelentésben arról beszélt, hogy őt a Boko Haram terroristái rabolták el és egyikük foglyul is tartotta. Miután azonban sikerült elmenekülnie és hazatért, a közösség kerülte őt, csecsemőjét pedig „Bokonak” nevezték. Ez a „szégyen taktika” része a szélsőségesek eszköztárának, mutat rá a jelentés.