Minden probléma a következő NATO-főtitkár nyakába zúdul
Rövidesen Mark Rutte leköszönő holland miniszterelnök lesz a NATO új főtitkára, a holland liberális politikus azonban koránt sem mondhatja, hogy unalmas munkakört kapott. Az ukrán háború és a geopolitikai feszültségek közepette ugyanis számos olyan problémát kell megoldania a NATO-nak, amelyben óvatosan kell lavíroznia.
Mark Rutte NATO-főtitkári kampánya csütörtökön ért véget, amikor mind a 32 NATO-szövetséges támogatását megszerezte. A hivatalban lévő Jens Stoltenbergnek október 1-jén kell átadnia a stafétát. Ruttét, aki 14 évig vezette az Európai Unió ötödik legnagyobb gazdaságát, Hollandiát, széles körben hatékony konszenzusépítőként dicsérik, ugyanakkor határozottan kiállt Ukrajna mellett is – többek között a közelmúltban holland erőfeszítéseket tett az ukrán pilóták F-16-os vadászgépek vezetésére való kiképzésére – emlékeztet a V4NA nemzetközi hírügynökség.
Egy hónappal azután, hogy Mark Rutte megkezdi új munkáját, az amerikaiak az urnákhoz járulnak, hogy megválasszák az új törvényhozást, valamint új elnököt is választanak. A legtöbb felmérés szerint Joe Biden és Donald Trump összecsapásából a republikánus jelölt kerülhet ki győztesként.
A kampányban Trump többször azt sugallta, hogy ha visszakerül a Fehér Házba, megvonja az Ukrajnának nyújtott amerikai segélyeket.
Trump újraválasztása szinte biztosan kisiklatja a NATO azon tervét is, hogy felkészítse Ukrajnát a jövőbeli tagságra.
„Zelenszkij talán a legnagyobb üzletkötő a valaha élt összes politikus közül. Nemrég hatvanmilliárd dollárral távozott, miután aláírta a tíz évre szóló biztonsági megállapodást Joe Biden elnökkel, majd hazaérkezik, és bejelenti, hogy újabb hatvanmilliárd dollárra van szüksége. Ennek soha nincs vége”
– fogalmazott Trump a napokban egy kampányeseményen.
Jens Stoltenberg leköszönő NATO-főtitkár szerint emiatt fokozni kell a legvédelmi rendszerek Ukrajnába szállítását, amelyek megvédhetik az energiaszolgáltatókat, valamint a sérült létesítmények javításán dolgozó karbantartókat is meg kell többszörözni.
Több NATO-ország azonban már így is szinte mindenét elküldte Ukrajnába, vannak olyan országok, amelyek már-már légvédelem nélkül maradtak.
Fejtörést okozhat az új NATO-főtitkárnak az is, hogy a tagországok jelentős része képtelen elérni egy szerződésben foglalt minimumot, vagyis, hogy a GDP, a bruttó hazai termék két százalékát védelemre költsék. Az utóbbi évtizedben ezt nem is volt annyira fontos, hiszen Európában béke honolt. Az orosz–ukrán háború kirobbanása azonban ráébresztette az európai tagországokat, hogy súlyos következményei lettek a hanyagságnak. A szövetség egyharmada még mindig nem éri el a célt, annak ellenére, hogy tíz évvel ezelőtt tettek ilyen ígéretet.
A dél-európai nemzetek vannak a legrosszabb helyzetben: Olaszországban a 2024-re vonatkozó becslések szerint a tavalyi, már alacsony 1,5 százalékos értékről enyhe csökkenés következik be. Spanyolország idén csak 1,28 százalékot fog költeni. Szomszédja, Portugália 1,55 százalékot vállalt.
Kanada, amely a kezdetektől tagja a NATO-nak, mindössze a GDP 1,37 százalékát tudja adni. Ha mindez nem lenne elég, a keleti országok bár elfogadják az új főtitkárt, mégsem rajonganak különösebben Mark Rutte személyéért. Mérgesek az alacsony holland védelmi kiadások miatt, és különösen felháborítja őket, hogy a NATO-ban a vezető szerepet mindig is egy nyugati, vagy észak-európai kapta, holott a keleti szárny országai már negyed évszázada tagjai a szövetségnek. A keleti szárny országai most valószínűleg jobb képviseletet fognak kérni a szervezeten belül.
Címkék: