Az elhallgatás, megfélemlítés és hatalmas politikai-pénzügyi háttér ellenére Amerikában is sokan megunták a transzlobbit: most 40 oldalas tanulmányban támad vissza a józanság.

Fontos mű született az LMBTQ-jogok esztelen propagálóival szemben, főként a gyermekek védelmében az Amerikai Egyesült Államokban. Pedro L. Gonzalez – A transzgender leviatán címmel, hívja fel rá a figyelmet a Kontra hírportál.

Mint írják, az amerikai nemzeti oldal Abigail Shrier munkássága mellett most egy 40 oldalas tanulmányban is visszavág: az American Principles Project Foundation (Amerikai Alapelvek Projekt Alapítvány) Pedro L. Gonzalezt, a Chronicles Magazine társszerkesztőjét bízta meg A transzgender leviatán tanulmányának kidolgozásával.

Ahogy az alapítvány elnöke, Terry Schilling fogalmaz – gesztust sem téve – az előszóban:

A transzgendersztorinak csak az egyik oldalát kapjuk meg, és sajnos a történetnek az az oldala kitaláció, tele szándékos torzításokkal. […] A két oldal között lehetetlen kompromusszumot kötni: az egyik oldalnak igaza van, a másiknak borzasztóan nincs.

És következik Gonzales, azaz maga a tanulmány – a lényeget a dolgozat struktúrája nyomán, fejezetenként foglalja össze a Kontra.

A „zéró páciens”, azaz a nulladik beteg

2013-ban történt valami jelzésértékű, amikor az amerikai pszichiáterek diagnózisaihoz összeállított DSM-5 kiadvány ötödik kiadásából a nemi identitászavart (gender identity disorder) egyszerűen kivették, és lecserélték a nemi diszfóriára (gender dysphoria).

Mondhatnánk, hogy ez csak szimbolikus gesztus, ártatlan játék a szavakkal – talán még csak nem is szándékos –, de ezzel a tünetegyüttest simán, hivatalosan is megfosztották betegségjellegétől, és átkeresztelték egyfajta elégedetlenségre, nyugtalanságra.

A DSM-5 itt még azt írja, hogy a nemi diszfória a felnőttek körében meglehetősen ritka (2-14 eset 100 ezerből), ugyanakkor egy 2021-es amerikai tanulmány az USA-beli fiatal lakosság körében a magukat transzneműnek tartók számát már 9 százalék körülire teszi. Sőt, a Williams Institute 2022-es elemzése alapján a 13 és 17 év közöttiek között már 5-ből 1 ez az arány.

És mi az egész transzidiotizmus két fő mozgatója? Ideológia és az érdek: még több profit és hatalom.

A végeredmény minden esetben ugyanaz: egy hazugságban élő társadalom, a család intézményének aláaknázása – és az egyénnek a saját testéhez, valamint a polgárnak és az államnak egymáshoz való viszonyának radikális újraértelmezése.

Rossz orvosság

A dolgozat ezután John William Money, új-zélandi származású amerikai pszichológus-szexológus és a Reimer-ikrek sokadszorra is borzasztó, egyben felháborító történetét idézi föl.

Money doktor egész életében megszállottan kutatta és sulykolta környezetébe a gendersemlegesség elméletét, és – nahát – pont a Johns Hopkins Egyetemen megjelenő kutatásában jelentette ki már első publikációiban, hogy a nemi identitás nem biológia, hanem nevelés kérdése.

John Money is nagy mágusa volt a szavaknak: következetesen népszerűsítette a „parafília” kifejezést a korábbi, szerinte megbélyegző „perverzió”-val vagy „devianciá”-val szemben. A para (normálistól eltérő, nem szabályos) és fília (szeretet, kedvelés) szóösszetételével kifejezetten inkább pozitív kicsengést adott az egyszerű perverzióknak.

A kilencvenes évek közepéig az orvosi nemi átalakítás gyakorlatát elsősorban nagykorúaknak tartották fent. Az ideológiai özönvíz azonban odáig vezetett, hogy 2009-re az amerikai Endokrinológiai Társaság által kiadott The Journal of Clinical Endocrinology & Metabolism a „transzszexuális serdülők” kezelésére már hivatalosan is pubertásblokkolókat ajánlott. Mára több mint 60 nemváltó klinika működik az Egyesült Államokban – azok száma pedig, ahol pedig hormonterápiát kínálnak kiskorúaknak, már 300 fölöttire tehető.

Bár a Kontra többször említette, hogy szokás a „nemváltó óvodások”-kal hahotázva viccelődni a liberális oldalon, az USA-beli Nemzeti Egészségügyi Intézet (NIH) 13 éves kortól javasolja a masztektómia (emlőeltávolító műtét) elvégzését, a Transznemű Egészségügyi Világszövetség, (WPATH) pedig 9 éves kortól ajánlja a pubertásblokkolók szedését. Hát persze, végülis valóban nem ovisok!

Aki pedig akadályozza az azonnali segítséget, kezelést, beavatkozást, nem csupán rosszindulatú, de halálos veszélyt is jelent a genderzaklatott fiatalság számára. És kik lesznek a rosszfiúk? Természetesen a „szkeptikus” (azaz normális), védelmező szülők.

Pedig az alábbi ábra pontosan azt mutatja meg, hogy a 12 és 23 év közöttiek körében ott és akkor ugrott meg az öngyilkosságok száma, ahol szülői beleegyezés nélkül is alávethetik magukat a beavatkozásoknak.

A nagy gyógyszer(ipar)

Kell a pénz. A Vanderbilt Klinikán is így látják – és ezt nem is tagadják: a transzgenderizmus hatalmas fejőstehén, és egy életen át méregdrága fenntartó kezeléseket igényel szerencsétlen, lehúzott páciensektől.

Egy mellplasztika 40 ezer dollár, egy páciens rutin-hormonkezelése egy év alatt több ezer dollár bevételt jelentett nekik – 2018 óta a kezelt betegek száma pedig 1-ről 2000-re növekedett. Lehet számolni.

De hogy ne nekünk kelljen, a magát is – nővé – átalakíttató Elle Bradford 2015-ös „Nem fogod elhinni, mennyibe kerül Amerikában transzgendernek lenni” című cikke segít nekünk.

• 30 ezer dollár maga a „megerősítő műtét”;
• ugyanennyi kell az arcplasztikára (feminizáció);
• 5 és 10 ezer dollár közötti összeg a mellplasztikára;
• és a hormonterápia még további legalább 1500 dollár évente.

Tehát alaphelyzetben 70 ezer dollárba került egy ilyen érdekes kis kísérlet már 2015-ben is. Ehhez jönnek a „fenntartási költségek” pedig ameddig csak élsz – vagy meg nem gondolod magad. Hát, valaki luxusautót vesz ennyiért, valaki meg mást.

És ha már hormonok: az Abbott Laboratorieszal közösen kifejlesztett Lupron pubertásblokkolót jelenleg az AbbVie gyógyszeripari óriás forgalmazza. Érdekesség: ugyanezt a terméket használják a szexuális bűnözők kémiai kasztrálására is.

A Lupron 2013 óta 5 milliárd dollár nyereséget termelt a forgalmazónak – az AbbVie pedig az eltelt időszakban közel 60 millió dollárt költött lobbitevékenységekre.

A gyerekeidért jönnek

És ahogy erről már korábban is szó volt, ehhez az akadékoskodó szülőket kell kiiktatni.

Johanna Olson-Kennedy orvos, aki személyesen, saját publikációjában ajánlja már 13 éves kortól a melleltávolító műtétet, kijelentette, hogy semmi kétsége nincs afelől, hogy az ellenálló szülőket bíróság elé kell vinni. És bár nem fordul „első vonalban” hatósághoz, másodikban már igen, és a jog erejével, bírósági ítélettel fogja megkerülni a pubertásblokkolókat ellenző szülőket.

De ha nem a bíróságokon, akkor elkezdik az iskolában – a szülők háta mögött. Abigail Shrier több ilyen esetet is felderített; például Floridában indított eljárást egy család a tankerület ellen, ahol a 13 éves lányuknak a tantestület közreműködésével már a „nemi tranzíciós terv”-et is előkészítették titokban.

A transzgenderizmus politikája

Nem lepődünk meg, de Gonzales is azt a felfedezést teszi, hogy míg a transzgenderizmus szószólói magukat üldözött, marginalizált ügyekért harcoló hősöknek állítják be magukat, addig valójában orbitális méretű és intenzitású támogatás van a hátuk mögött.

Kezdhetjük (és akár be is fejezhetnénk) ott, hogy az amerikai Atomenergia Hivatal helyettes titkára a kutyafetisiszta drag queen, Sam Brinton. Aztán folytathatjuk ott, hogy az LMBTQ-ügyek legnagyobb politikai haszonélvezője a Demokrata Párt. A 2020-as választások során a demokraták közel hétmillió, a republikánusok mindössze 80 ezer dollárt kaptak LMBTQ-közeli forrásokból.

És hogy ezek a források mik és kik is? Nézzük csak:

Jaj, már megint a Nyílt Társadalmat és a szegény, filantróp Sorost keverik bele mindenbe, ez különben is Orbánék mániája – ja, és azért Bill & Melinda Gates is csak felfértek a Top 10-re… Nem lepődünk meg, de a felsorolt szervezetek jórészt pont az amerikai demokratákhoz köthetőek. Már megint.

Társadalmi fertőzés

És itt jönnek (megint) képbe az intézmények, akik boldogan terjesztik a pestist. New Yorkban parádézik például a Drag Story Hour NYC, akik akár hároméves kortól szórakoztathatják a gyerekeket – ők 2018 óta 207 ezer dollárt, több mint 81 millió forintot kaptak amerikai adófizetők pénzéből a várossal kötött szerződéseknek köszönhetően, melyek fejében állami iskolákban, utcabálokon és könyvtárakban léptek fel.

2018-ban dr. Lisa Littman, a Brown University adjunktusa a pestis analógiáját szó szerint megerősítette munkájában:

a nemi diszfória olyan fiatal közösségekben üti fel a fejét, ahol egy vagy több ismerős és barát magát transzszexuálisnak kezdi el tartani ugyanabban az időszakban.

És persze igen, a hasonló viselkedési vagy étkezési zavarok a tinédzserek körében mindig is jelen voltak. Ám a szerző felhívja a figyelmet arra a hatalmas különbségre, hogy míg például az anorexia esetében soha nem próbálták azt orvosok vagy tanárok nyíltan propagálni vagy erénynek, bátorságnak beállítani azt – addig a „transz”-jelenség a mai amerikai társadalomban az egyéni szabadsággal, az önmegvalósítással és a hősiességgel egyenlő kiállásnak számít.

Az LMBT-agenda ráadásul minden irányból pénzre váltható: egy Forbes-tanulmány kimutatta, hogy melegekre célzott üzenetekkel akár 40 százalékkal meg tudták dobni adott termékek értékesítését. A The Business Insider pedig arról számolt be, hogy amikor a Citibank „Igazi Nevek”-hitelkártyákat bocsátott ki, azonnal több mint 10 ezer ügyfél váltotta ki az új kártyákat választott identitására.

És hogyan tovább?

Gonzales arra a következtetésre jut, hogy Amerikát jobb útra kell téríteni: egy olyanra, ahol a sérülékenyeket nem bátorítjuk önpusztításra, és ehhez a fő intézményekkel szemben kell szót emelni. Hosszú ideig a politikát úgy fogtuk fel, mint a kultúra kibocsátott termékét – tehát lekövette a társadalmi igényeket. Ugyanakkor többek között a transzgenderizmusnál egy „top-down”-jelenséget figyelhetünk meg, azaz fentről nyomják rá a társadalomra, és onnan kreálnak tömegigényt a hasonló devianciákra.

A szerző nem kertel: szerinte a legfontosabb, hogy a nemváltoztató beavatkozásokat, pubertásblokkolókat, hormonokat törvényi szinten be kell tiltani kiskorúak számára – és bármiféle nemváltoztatási kísérletet kuruzslásnak kell tekinteni. Minden hasonlóban részt vevő kórház, klinika vagy orvos engedélyét megvonni, büntetést szabni ki rájuk – a NIH (Nemzeti Egészségügyi Intézet) pedig haladéktalanul szüntesse meg a csonkítást jó gyakorlatnak beállító intézmények bármilyen támogatását.

Texasi és floridai példák már léteznek, így ezeket nemzeti szintű stratégiává lehetne emelni.

A Texas állambeli főügyész, Ken Paxton már eljárást kezdeményezett a fent említett AbbVie, illetve Endo Pharmaceuticals gyógyszeripari vállalatok ellen – nem kevesebbet állítva, mint hogy az általuk gyerekeknek is promotált Lupron és Suprelin hormonkészítményeket közel sem arra fejlesztették ki, hogy fiatalkorúak pubertásblokkolására használják fel őket, ráadásul a szereknek rendkívül hátrányos és visszafordíthatatlan mellékhatásaik vannak.

A floridai kormányzóhoz, Ron DeSantishoz köthető intézkedéseket pedig már ismerhetjük: az államban bármilyen iskolai előadás tiltott szexuális orientációval kapcsolatban. A szociális és az érzelmi tanulás koncepcióját (SEL, Social and Emotional Learning) is el kell választani az iskoláktól, ahol trójai falóként vittek be olyan témákat a gyerekekhez, mint a kritikai fajelmélet vagy a transzgender-ideológia.