Hónapok óta forrnak az indulatok Lengyelországban, a jobboldali tömb úgy véli, hogy az Európai Unió fokozatosan le akarja építeni a tagállami hatásköröket.

A botrány hátterében az a korábbi eset áll, amely során az Európai Parlament környezetvédelmi bizottsága megszavazta az Európai Unió működéséről szóló szerződés módosításait. Az egyik legfontosabb változás az, hogy az erdők a nemzeti hatáskörből úgynevezett megosztott hatáskörbe kerülnének át. A lengyel Egyesült Jobboldal politikusai – mind a kormányban, mind a lengyel szejmben vagy az Európai Parlamentben -, valamint az állami erdők képviselői megkongatták a vészharangot és felhívta a figyelmet az ezzel járó veszélyekre.

Paweł Sałek, a lengyel köztársasági elnök tanácsadója szerint ez az Európai Unió azon tervének része, amely szerint fokozatosan meg kell szüntetni a tagállamok hatásköreit az adott döntések kapcsán, és korlátozzák a tagállamok függetlenségét, valamint az erőforrásaikat abban, hogy maguk kezeljék azokat. Ahogy egy interjúban fogalmazott:

„E stratégia értelmében a nemzeti kormányok és parlamentek függetlenségét a minimálisra kell csökkenteni. A tagállamok demokratikusan megválasztott hatóságait teljes mértékben alá kell vetni az Európai Bizottság akaratának – egy olyan szervnek, amely semmiféle demokratikus legitimációval nem rendelkezik”.

Az elnök tanácsadója szerint „a lengyel államnak határozottan tiltakoznia kell az Európai Bizottság gyakorlata ellen, amelynek nincs jogalapja a szerződésekben. Úgy véli, hogy az Európai Bizottság nem tartja tiszteletben a jogrendet, és a szerződések fölé helyezi magát, figyelmen kívül hagyva a tagállamok érdekeit és felhívásait. Megjegyezte végül, hogy

nemzeti szinten az erdőgazdálkodás lassú megbénulására lehet számítani.

Korábban Dariusz Bąk kormánypárti képviselő egy interjúban arról beszélt, hogy

„nem tudom, honnan származik ez az ötlet, és kinek az érdeke, de Lengyelországnak biztosan nem érdeke. Ellenzem azt, amit az Unió ránk akar kényszeríteni, és azt, hogy ismét megpróbálja rátenni a kezét a lengyel nemzeti vagyonra”.

Elżbieta Rafalska lengyel kormánypárti európai parlamenti képviselő is megszólalt az ügy kapcsán. A politikus azt mondta, hogy az erdőgazdálkodás a nemzetgazdaság fontos része, és továbbra is az állam, azaz Lengyelország felelőssége kell, hogy legyen, és nem része az európai gazdaságnak.

“Azt mondhatom, hogy újabb támadással van dolgunk a tagállamok hatásköre ellen. Ezúttal olyasmivel van dolgunk, amit nem fogadnak el és soha nem is fognak elfogadni Lengyelországban, vagyis a lengyelek erdőhöz való jogának kisajátítására és megkérdőjelezésére tett kísérlettel”

– jelentette ki Rafalska. Egy közvélemény-kutatás valóban rámutat arra, hogy a lengyel polgárok is visszautasítja az uniós tervezetet. A válaszadók 77 százaléka nyilatkozott úgy, hogy nem támogatja az ötletet. Úgy vélik, hogy a lengyel erdők felett a lengyel államnak kell rendelkeznie. Elżbieta Rafalska egyébként azt is megjegyezte, hogy

“A közelmúltban kirobbant brüsszeli korrupciós botrány azt mutatja, hogy különböző dolgokért lehet fizetni, ami megkérdőjelezi az összes civil szervezet szándékának tisztaságát”.

Ezek a civil szervezetek ugyanis erőteljesen lobbiznak azért, hogy az erdőgazdálkodás kikerüljön a tagállamok kezéből. A lengyel kormány is már többször leszögezte:

A megosztott hatáskör szerződésmódosításokat igényel, ehhez pedig minden tagállam hozzájárulása szükséges. A lengyel kormány álláspontja egyértelmű – amíg a Jog és Igazságosság kormánya gyakorolja a hatalmat, addig nem lesz és nem is lesz lengyel beleegyezés e tekintetben.

A lengyel szakemberek is azt mondják, hogy az egységes, az egész EU-ra kiterjedő erdőpolitika elképzelése alapvetően téves. Európában az erdőtípusok, az erdőgazdálkodási gyakorlatok és a kapcsolódó biodiverzitási minták széles skálája létezik, amelyek kontextus-specifikus erdőgazdálkodást igényelnek. Csak a hagyományos erdőkultúrán alapuló erdőgazdálkodás teszi lehetővé az őshonos természet elemeinek megőrzését. Végtére is, senki sem ismeri annyira a lengyel erdőket, mint a lengyel erdészek, akik nemzedékről nemzedékre átörökített több mint 100 éves tapasztalat alapján fenntartható erdőgazdálkodást folytatnak.

Arra is felhívták a figyelmet, hogy a brüsszeliták ismét olyan megoldásokat javasolnak, amelyek megfeledkeznek bevezetésük hatásainak felméréséről. Azok ugyanis tragikusak lennének a lengyel gazdaság számára, és több százezer munkahely elvesztésével, ezáltal a társadalom elszegényedésével járnának.