Az építési projektek – akár támogatott, akár nem – egyre drágábbak. Sok város arról számol be, hogy még mindig vannak folyamatban lévő építkezések, de új projekteket alig terveznek. Még azok sem kapnak gyakran szociális bérlakást, akiknek van lakhatási jogosultsági igazolásuk, mert egyszerűen nincs elég. Pedig talán soha nem volt még szükség annyi lakásra, mint most, a válság közepette.

A kilencvenes években körülbelül hárommillió szociális lakás volt Németországban, ez mára 1,1 millióra csökkent le. Különböző számítások léteznek arra vonatkozóan, hogy Németországnak mennyi támogatott lakásra van szüksége. Verena Bentele, a VdK szociális szövetség elnöke úgy látja, hogy jelenleg mintegy ötmillió szociális lakásra van szükség. Az hogy ilyen sok a hiányzó lakás, többek között annak is betudható, hogy az utóbbi időben egyre több család került a korábbinál sokkal rosszabb anyagi helyzetbe, de az sem elhanyagolható tényező, hogy az építőipar szenved. Axel Tausendpfund, a Délnyugat-Németországi Lakásszövetség igazgatója szerint ez csak a kezdet. Azt mondta a sajtónak, hogy

„a kormány célkitűzései valószínűleg idén is nagymértékben elmaradnak. Ennek oka, hogy meredeken emelkednek a kamatlábak, meredeken emelkednek az építési költségek, és az ellátási láncok tekintetében az ukrajnai válság miatt továbbra is nehézségeink vannak”.

Az építési projektek – akár támogatott, akár nem – egyre drágábbak. Sok város arról számol be, hogy még mindig vannak folyamatban lévő építkezések, de új projekteket alig terveznek. Még azok sem kapnak gyakran szociális bérlakást, akiknek van lakhatási jogosultsági igazolásuk, mert egyszerűen nincs elég. Várólistán vannak – tette hozzá Axel Tausendpfund.

A szakértők szerint néhány tényező ellen jelenleg nem sokat lehet tenni: magas hitelkamatok, magas árak, szakképzett munkaerő hiánya az építőiparban. Három dolgot azonban meg lehetne változtatni: jelentősen több finanszírozással ismét ösztönzőket teremtenének a befektetők számára, kevesebb követelménnyel és gyorsabb jóváhagyással könnyebbé, gyorsabbá és ezáltal olcsóbbá válhatna az építkezés – és több építési területet lehetne gyorsan fejleszteni.

„A lakáshiány vészharangjai már régóta nem kongattak ilyen hangosan, mint most: a lakáspiaci helyzet egyre drámaibbá válik” – erről már Lukas Siebenkotten, a bérlők szövetségének elnöke beszélt. Várakozásai szerint 2023 „nagyon nehéz év” lesz a bérlők számára.

A Tichys Einblick című online magazin még egy problémát felvázol az ingatlan- és bérleti piac egy olyan migrációs politika kudarcát mutatja, amely szeret olyan szavakkal dobálózni, mint a „szakképzett munkaerő stratégiája”, mégis elsősorban a szegénységi bevándorlók korlátlan hozzáférését állandósítja a szociális biztonsági rendszerhez, ami egyáltalán nem az adófizetők érdekeit veszi előre a fontossági sorrendben.

A munkaerőpiaci helyzettel kapcsolatban a lap megjegyezte azt is, hogy az Európai Unión kívülről érkező bevándorlóknak csak egy töredéke érkezik Németországba munkaszerződéssel. „Németország valójában nem a szakképzett munkaerő bevándorlásának, hanem inkább a szakképzett munkaerő kivándorlásának országa”. A véleménycikk szerzője szerint a német lakhatási katasztrófa valódi lényege egy migrációs katasztrófa: miközben a hatalmon lévők azt ígérik, hogy a növekvő gazdasági-demográfiai problémára a szakképzett munkaerő bevándorlása jelent megoldást, valójában az ország nyilvánvalóan egyre taszítóbbá válik a szakképzett munkaerő számára.

„A bevándorlók messze nem képesek helyettesíteni a kivándorlókat. Németország ezzel szemben továbbra is vonzó a szegénységi migránsok számára, akik legalábbis kezdetben, de gyakran hosszú távon is súlyosbítják a jóléti állam túlterheltségét. Ezeknek a bevándorlóknak pedig lakásokra van szükségük, amelyek többségét belátható időn belül nem fogják tudni maguk finanszírozni”

– írja a lap, majd hangsúlyozza, hogy a bevándorlás valósága tehát csak súlyosbítja azokat a problémákat, amelyeket a hatalmon lévők állítólag meg akarnak oldani.