Lehetetlenné válik az európai szankciók miatt az orosz nyers kőolaj Szerbiába szállítása. Az ország ellátását eddig az Adriai csővezetéken keresztül oldották meg a horvátországi kikötőből, erre ezentúl nem lesz esély, ugyanis Brüsszel megtiltotta, hogy az orosz kőolajat hajókkal hozzák Európába.

Nem jöhet orosz kőolaj a horvát kikötőkbe

A Janaf, vagyis a Jadranski naftovod (Adriai kőolajvezeték), a horvátországi Krk szigetén levő Omišalj kikötőjétől a magyarországi Százhalombattáig húzódik, és tengeri úton érkező kőolajat szállít a térség országaiba. Nyugati irányban a szlovéniai Lendva, keleti irányban a szerbiai Pancsova a végállomása. Hogy kié maga a vezeték, nem tisztázott. A hivatalos horvát álláspont szerint csak az övék, a korábbi alapítóknak és beruházóknak nem lehet követelésük. A boszniai sajtóban azonban nemrégiben arról cikkeztek, hogy a vezeték egyharmada Bosznia-Hercegovinát illeti meg. Tény, hogy az 1974-es alapításkor létrejövő Jugoslovenski Naftovodot (Jugoszláv kőolajvezetéket) a zágrábi INA, a szarajevói Energoinvest és az újvidéki Naftagas hozta létre. A horvát fél azonban 1991-re kifizette az alapítókat és a hitelezőket, a Janaf nevű vállalat pedig hivatalosan a rijekai cégbíróságon lett bejelentve.

kép: Pixabay

A kérdés azonban most elsősorban nem is az, hogy kié a cég vagy a vezeték, hanem hogy mehet-e rajta orosz kőolaj. A transzportot két fontos szempont sodorja veszélybe. Az egyik, hogy a Szerbiai Kőolajipari Vállalat (NIS) többségi tulajdonosa az orosz Gazprom, amely a cég 56 százalékát birtokolja. A szerb állam részesedése csaknem 30 százalék, a kisrészvényeseké pedig további 14. Az Oroszországgal szemben szankciókat bevezető Európai Unió pedig ezt nem nézi jó szemmel. A másik gond, hogy azzal, hogy az EU elfogadta a hatodik szankciós csomagot, megtiltotta az orosz nyersolaj és az egyes kőolajtermékek behozatalát. Ez azt jelenti, hogy nem érkezhetnek majd az omišalji kikötőbe orosz szállítmányok, így a Janaf vezetéken sem érkezik majd kőolaj a szerbiai finomítókba. A döntés értelmében ez hat hónap múlva lenne esedékes, vagyis Belgrádnak addig kellene megoldania az alternatív beszállítást.

Kitől veszi Szerbia a kőolajat?

Szerbia korábban szükségleteinek 16 százalékát fedezte Oroszországból. A Gazdasági Kamara erre vonatkozó 2021-es kimutatása szerint a kőolaj 47 százaléka Irakból érkezett, 23 százalékban saját forrásokból, 11 százalékban Kazahsztánból, és 3 százalékban Norvégiából. Tény azonban, hogy az orosz mennyiség az utóbbi időszakban jelentősen megnőtt, mivel az oroszok jó áron adták a fekete aranyat. Májusban például 60 százalékra ugrott az arány.

Persze a Janaf kőolajvezeték a jövőben is működhet, csak az orosz helyett más forrásból származó olajat kell szállítania. Minden más forrás azonban drágább – az Irakból jövő import például 31 dollárral kerülne többe hordónként. Aleksandar Vučić szerb államfő június 6-án azt mondta, az uniós szankciók máris 600 millió dolláros veszteséget jelentenek az országnak, amit a lakosok pénztárcája bán. Ha ugyanis drágul a kőolaj, emelkedni fog a kőolajszármazékok ára, vagyis drágább lesz a töltőállomásokon kapható üzemanyag.

A BBC Szerbiának nyilatkozó energetikai szakértő szerint fontos tisztázni, hogy a kőolaj nem olyan, mint a gáz – csak egy egyszerű termék a világpiacon, és nem potenciális geopolitikai fegyver. Emiatt is nehéz megjósolni, mennyire és milyen irányba változik majd az ára. Az elemző szerint azt is fontos lesz megfigyelni, mit kezd Oroszország a fennmaradt kőolajjal – tudja-e értékesíteni, és ha igen, kinek és mennyiért. A lehetséges felvásárlók között Kínát és Indiát említette.

További lehetőségek

Ha azonban Szerbia úgy dönt, hogy nem keres új beszállítót és nem növeli a keretet a mostani partnerekkel, vagyis Irakkal, Kazahsztánnal vagy Norvégiával, akkor további lehetőségeket is mérlegelhet.

kép: Pixabay

Az egyik opció szerint maradhat az oroszországi kőolaj, de más vezetéken keresztül. Ljubinko Savić, a kamara munkatársa szerint meg kell nézni, mely országok lehetnek ebben Belgrád segítségére. A szankciós csomagban ugyanis fontos kitétel, hogy a tilalom csupán a tankerhajókon importált olajat érinti, az olajvezetékeket nem. Ez elsősorban Szlovákia, Csehország és Magyarország esetében fontos, melyek az energiaellátásukban jelentősen támaszkodnak az Ukrajnát átszelő Barátság vezetékre. Savić elsősorban Magyarországot látja potenciális partnernek, úgy véli, egyeztetni kellene Budapesttel a lehetséges együttműködésről. A két ország egyébként is kiváló viszonyt ápol, az energetikai és élelmezési válság kapcsán pedig vezetőik többször is hangsúlyozták, hogy készek kölcsönösen segíteni egymást. Legutóbb például arról állapodtak meg, hogy Szerbia gáztartalékainak egy jelentős részét Magyarországon tárolja.

kép: NIS.rs

A BBC Szerbia cikke egy harmadik opciót is meglebegtet, mely Zorana Mihajlović energetikai minisztertől származik, és mely szerint az országnak vissza kellene vennie a többségi tulajdont a NIS-ben, vagyis a Szerbiai Kőolajipari Vállalatban. Mihajlović egy június 1-jei interjúban fogalmazott úgy, hogy amennyiben az uniós szankciók miatt gond lépne fel a Janafon keresztül történő ellátásban, akkor változtatni kell a NIS tulajdoni szerkezetét illetően.

Ljubinko Savić ugyanakkor hangsúlyozta: ha az ország úgy is döntene, hogy visszaszerzi többségi tulajdonát a NIS-ben, az nem rajta, hanem az oroszokon múlik. Moszkva pedig, ha esetleg le is mondana a Belgrádnak hiányzó százalékról, bizonyára megkérné az árát – tette hozzá a szakember. A Gazprom egyébként korábban az Adriai kőolajvezeték egy részének felvásárlása iránt is érdeklődött, Zágráb azonban ebbe nem ment bele.

Üzemanyagárak Szerbiában

A gazdasági kamara munkatársa arról is beszélt, hogy Szerbia rendelkezik megfelelő tartalékokkal, és egyáltalán nem kell attól tartani, hogy hiány lépne fel az ellátásban. Hozzátette: az is megnyugtató, hogy Szerbiában is vannak kutak, így az ország magának is képes kőolajat termelni (igaz, a kitermelést is az orosz tulajdonban lévő NIS végzi). A BETA hírügynökségnek nyilatkozó szakértő pedig arról beszélt, hogy nem hoz drasztikus áremelkedést a kialakult helyzet, vagyis hogy nem jöhet a jövőben a Janafon orosz kőolaj.

kép: Pixabay

Szerbiában egyébként az üzemanyagok árát hatóságilag szabályozzák, és hetente felülvizsgálják. Jelenleg 95-ös oktánszámú benzint 193 dinárért, vagyis 1,64 euróért, a gázolajat pedig 206 dinárért, vagyis 1,75 euróért lehet vásárolni.

És az EU-nak honnan lesz kőolaja?

Azzal, hogy az Európai Unió elfogadta a hatodik szankciós csomagot Oroszországgal szemben, egyúttal azt is vállalta, hogy saját szükségleteire is új kőolajforrásokat keres. Az orosz kőolajtól való függőség pedig egyáltalán nem elhanyagolható – arányában például lényegesen meghaladja a szerbiait.

A szankciók bevezetése tehát jelentős bevételtől fosztaná meg Oroszországot, ugyanakkor komoly átszervezést igényel Európától is. Az sem mindegy, hogy az új partnerek mennyi pénzért adnak majd kőolajat. Potenciális új beszállító lehet Irán, Venezuela, az Egyesült Államok és Kanada is. Azonban, akárcsak a cseppfolyósított földgáz esetében, most is felmerül a kérdés: vajon miért éri meg a világ másik feléről hajóztatni a nyersanyagot, mely eddig a már megépült vezetékeken keresztül könnyebben és gyorsabban érkezett a térségbe. Az sem mellékes szempont, hogy az igen gyakori tankerhajó-balesetek rendre súlyos károkat okoznak a tengerek és óceánok élővilágában.