Az egészségügyi rendszer az összeomlás szélére került a munkaerőhiány és a kórházak telítettsége miatt, a beteg gyerekek hozzátartozói pedig az egyébként is kimerült orvosokon, ápolókon és mentősökön vezetik le a feszültségüket.

A Német Vöröskereszt (DRK) elnöke, Gerda Hasselfeldt arról számolt be a német sajtónak, hogy a gyermekkórházakban egyre több támadás éri a személyzetet.

„Megszaporodtak a fenyegetések és az egészségügyi személyzet elleni lelki- és fizikai erőszak tényleges alkalmazása”

– panaszkodott Hasselfeldt. A probléma abból ered, hogy Németországban néhány hónapja az összeomlás szélén áll az egészségügyi rendszer. Egyrészt rengeteg orvos és még annál is több ápoló hiányzik a kórházakból, akik pedig vannak, azok is gyakran lebetegednek a túlterheltség miatt. Emiatt gyakran hetekre is kiesik az a személyzet, amivel egyáltalán számolni lehetne Németországban.

A munkaerőhiány és az időhiány miatt a szülők megfelelő bevonása gyakran „csak elégtelenül lehetséges, ami viszont információvesztéshez, panaszok halmozódásához és minden oldalról növekvő feszültséghez vezet”

– tette hozzá Hasselfeldt. Ugyanakkor a beteg gyermekeket nevelő szülőket is meg lehet érteni. Néha órákig kell ülniük a sürgősségi osztályokon az ellátásra várva, de az sem ritka eset, hogy a beteg gyermekeknek a kórházak folyosóin kell éjszakázniuk, mert nincs elég ágy, se személyzet.

Évek óta ugyanaz a probléma merül fel az egészségügyben a járványszezon kezdetén: a gyermekklinikák túlterheltek. Különösen az agglomerációkban válik nyilvánvalóvá, hogy Németországban milyen szűkösek a kapacitások. Sok a beteg gyermek, és gyakran túl kevés a hely, erről a V4NA is beszámolt nemrég.

Frank Jochum, az Evangelisches Waldkrankenhaus Berlin-Spandau gyermekklinikájának főorvosa szerint hetente többször is előfordul, hogy beteg gyerekek ülnek szüleikkel a sürgősségi osztályon, a kórház pedig nem tudja felvenni a beteget, mert egyszerűen nincs szabad ágy.

Ez nem csak a szülőknek jelent komoly stresszt, hanem a sürgősségi osztályon dolgozó csapatnak is. Egymás után hívják fel a kórházakat és órákig is eltarthat, amíg megfelelő ágyat találnak. Ha találnak is olyan kórházat, amely még rendelkezik kapacitással, az néha nagyon messze van. Ha a gyerekeket aztán a város másik végébe vagy vidékre küldik, az különösen megnehezíti a szerényebb anyagi helyzetben lévő szülők dolgát

– magyarázta a sajtónak Frank Jochum, aki szerint az sem ritka hogy akár 150 kilométerrel odébb sikerül kórházat találni. A számítások szerint egyébként jelenleg mintegy ötezer szakember hiányzik, és a tendencia növekvőben van. Az üres állásokat egyáltalán nem, vagy csak részmunkaidőben tudják feltölteni. Jochum nem csak Berlinre nézve fest borús előrejelzést:

“A következő néhány év nagyon nehéz lesz a gyermek- és ifjúsággyógyászatban. Még ha ma úgy döntenénk is, hogy mostantól kezdve tömeges képzés lesz, akkor is legalább három évbe telne, amíg a vészhelyzetet megszüntetnénk”.

A mentősök élete sem könnyebb, Frank Flake a Német Mentőszolgálati Szövetségtől (DBRD) arra panaszkodott, hogy annyira leterheltek a mentősök, hogy gyakran egyáltalán nem, vagy csak jelentős késéssel tudnak kiérkezni egy-egy helyszínre – ráadásul már nem egy ember halt meg emiatt. Flake megjegyezte hogy

“néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen volt, hogy egy beteget egy órán keresztül a mentőautóban kezeljenek a sürgősségi osztály előtt, mert a klinikák annyira túlterheltek. És most néha igazi dugó van.”

Eközben a ténylegesen szolgálatba állítani tervezett mentőautókat rendszeresen nem veszik igénybe, mert nincs elegendő személyzet. A mentősök szövetsége szerint extrém a munkaterhelésük, ezért azt követelik hogy a munkaidőt a jelenlegi heti 48 óráról vagy annál is többről csökkentsék, és több mentőautót kell indítsanak útnak, hogy a műszakok alatt csökkenjen a munkaterhelés.

Egyes napokon csak feleannyi mentőautó áll rendelkezésre, mint amire szükség lenne.