A svéd fegyveres erők szerint a sűrűn telepített szélerőműparkok, amelyek több ezer turbinával rendelkeznek Svédország partjai mentén, lehetetlenné teszik az ország katonai védelmét.

A svéd fegyveres erők mindenekelőtt azt tartják összeegyeztethetetlennek a nemzetbiztonság védelmével egy agresszorral, pontosabban Oroszországgal szemben, hogy a Balti-tenger parti sávját szélturbinákkal töltsék fel. „Ez egy nagyon komoly probléma. Csökkenti a fenyegetésre való reagálási képességünket, és megnehezíti a lakosság figyelmeztetését” – fogalmazott Carl-Johan Edström altábornagy, a védelmi vezérkar főnöke az állami televíziónak adott nyilatkozatában, hívta fel rá a figyelmet a Samnytt svéd hírportál.

Mint kifejtik, a szélerőművek akadályozhatják a haditengerészet valós idejű műveleti képességét, és „nagyon negatív módon” zavarják a védelmi megfigyelőrendszer látókörét is, így Svédországot Pearl Harbour-szerű módon érheti váratlanul, ha támadás érné.

Például percekkel tovább tarthatna egy Svédországra kilőtt cirkálórakéták észlelése. Ez nagymértékben csökkenti a lelövés esélyét, és ugyanilyen nagymértékben növeli annak kockázatát, hogy eltalálják a tervezett célpontot, svéd életek és anyagi károk árán.

A szélturbinák – mind a tornyok, mind a propellerek – emellett erős radarvisszhangot és más típusú interferenciát bocsátanak ki. A vízfelszín alatti védelmi érzékelőket is megzavarják, ami megkönnyíti egy ellenséges tengeralattjáró számára, hogy észrevétlenül behatoljon Svédország partjaira, és például hajókat lőjön le.

„Ez elfogadhatatlan a jelenlegi fenyegetettségi helyzetet és a Svédországgal mint nemzettel szembeni felelősséget tekintve” – mondja Carl-Johan Edström.

Választani kell a zöld átmenet és a nemzetbiztonság között

A védelmi minisztérium készített egy jelentést, amely arra a következtetésre jut, hogy „nincsenek meg a feltételek a szélenergia kiépítésére” a Balti-tenger nagy részén, ha Svédország a jövőben is képes akar lenni katonai szempontból megvédeni magát.

Az értékelés az északi Aland (Balti-tenger északi része) és a déli Öresund (Balti-tenger délnyugati része) közötti teljes tengeri területre vonatkozik.

Carl-Johan Edström szerint a zöldek politikai téveszméje, hogy lehetséges „a nagy szélerőműparkok és a Svédország védelmét szolgáló katonai képességek fenntartása is”. Nem lehet mindkettő, választani kell: a folyamatos zöld átmenet vagy a nemzetbiztonság.

A védelmi erők most azt követelik, hogy már a tervezési folyamat kezdetétől fogva vonják be őket a folyamatba, mielőtt bármilyen politikai döntés születne a szélenergia bővítéséről.

Az, hogy zöld utat adnak-e a tengeri szélerőműparkoknak, a kormányon múlik. Pal Jonson védelmi miniszter jelenleg nem hajlandó megígérni, hogy a jövőben lemond a kizárólagos tervezési és döntéshozatali jogról, de hozzátette, hogy figyelembe fogják venni a fegyveres erők meglátásait.