Több amerikai lap szerint elég nagy gond, hogy a klasszikus művek döntő többségét fehér bőrszínű, európai zeneszerzők alkották meg. A zenekarokban is mindössze 1,8 százaléknyi fekete művész játszik.

Új és megdöbbentő célpontja van a rabszolgaság miatt sokszor eredendően “bűnösnek” tartott fehéreknek, ez pedig a komolyzene. Az amerikai sajtó szerint a klasszikus zene „rasszista” – írja alcímében a francia Valeursactuelles. A lap rámutat, a New York Times szerint ez „az ország legkevésbé sokszínű intézménye” és egy „rasszista probléma” elfedése. A Seattle Magazine még messzebbre ment. Szerinte meg kell támadni a komolyzene „fehérségét.” Az Egyesült Államok Nemzeti Közrádiójának (National Public Radio) weboldala pedig megjegyezte, hogy ez a fajta zene „rendkívül fehér és egyre inkább marginalizált”. A New Music USA pedig azt állította, hogy „a klasszikus zene eredendően rasszista”, sőt „itt az ideje, hogy a klasszikus zene meghaljon”.

Arra adatok is vannak, hogy miért “túl fehér” a klasszikus zene. Az Amerikai Zenekarok Ligájának (League of American Orchestras) 2016-os jelentése szerint a zenekarban játszó zenészeknek mindössze 1,8 százaléka fekete és csak 2,5 százaléka latin. Egyesek pedig azt kritizálják, hogy a komolyzenei művek döntő többségét európai eredetű, azaz fehér zeneszerzők szerezték. Ennek alapján a San Francisco Chronicle nemrég azt sajnálta, hogy a város Szimfonikus Zenekara szinte kizárólag fehér férfiak zeneműveit mutatja be.

Ugyanakkor azt a szomorú tényt is érdemes kiemelni, hogy a klasszikus zene ma már egyre kevesebb embert vonz, főleg a fiatalok körében. A Nemzeti Művészeti Alapítvány (National Endowment for the Arts) tanulmánya szerint a klasszikus zenei koncerten részt vevők aránya 1982-től 2012-ig 17-ről, 8,8 százalékra csökkent. Ugyanebben az időszakban a 30 év alatti nézők aránya 27-ről 9 százalékra esett vissza. Ezért az ágazat szakemberei megújulást szeretnének – mutatott rá a Le Figaro.