A lengyel parlament alsóháza két törvényt fogadott el, amelyek enyhítenék az ország szigorú abortuszszabályait. A Tusk-kormány liberális fordulata azonban valószínűleg elakad: Karol Nawrocki államfő ismételten jelezte, hogy az élet védelmét fogantatástól a természetes halálig támogatja. A lengyel katolikus püspöki kar is egyértelműen elutasította a reformot.

A Szejm október 20-án két javaslatot szavazott meg. Az egyik visszaállítaná az abortusz lehetőségét súlyos, visszafordíthatatlan magzati rendellenesség esetén. Ezzel hatályon kívül helyezné a lengyel Alkotmánybíróság 2020. október 22-i döntését, amely ezt az okot alkotmányellenesnek nyilvánította. Ezt a törvényt 233 igen és 203 nem szavazattal fogadták el. A másik javaslat dekriminalizálná az abortuszban nyújtott segítséget, amiért ma akár három év börtön is járhat. Ez 217 igen, 213 nem és 3 tartózkodás mellett ment át.

Szoros szavazás, megosztott koalíció

A számok azt mutatják, hogy a kormánykoalíció sem egységes. A Notes from Poland szerint a második javaslatnál 14 képviselő szavazott nemmel a koalícióhoz tartozó agrárpárt, a PSL soraiból, köztük a párt vezetője, Władysław Kosiniak-Kamysz miniszterelnök-helyettes is. Az első javaslatnál öt PSL-es képviselő szavazott az ellenzékkel. A segítségnyújtásról szóló törvény csak azért mehetett át, mert 27 képviselő nem szavazott, köztük tíz PiS-es politikus és a párt elnöke, Jarosław Kaczyński. Ha ők is leadják a szavazatukat, a javaslat valószínűleg elbukott volna.

A reform jóval kevesebbet hoz annál, amit Donald Tusk Polgári Koalíciója a kampányban ígért. A 12. hétig kérésre végezhető abortusz nem szerepel a csomagban. Katarzyna Kotula baloldali képviselő, a kormány esélyegyenlőségi biztosa a X-en azt írta: „Ideje véget vetni azok büntetésének, akik szeretnek, aggódnak és tiszteletben tartják a döntéseinket.”

Az elnöki hivatal: ideológiai figyelemelterelés

A törvények most a szenátus elé kerülnek, ahol Tusk koalíciója nagyobb többséggel rendelkezik. A szenátus módosíthat a javaslatokon, de nem akadályozhatja meg őket. A végső szó azonban Karol Nawrocki elnöké, aki 2025-ben lépett hivatalba, a PiS támogatásával.

Zbigniew Bogucki, az elnöki hivatal vezetője emlékeztetett, hogy „az elnök a kampány során kijelentette, hogy támogatja az élet védelmét a fogantatástól a természetes halálig”. Tuskot azzal vádolta, hogy „ideológiai kérdéseket melegít fel, hogy leplezze alkalmatlanságát azokban az ügyekben, amelyekkel valóban foglalkoznia kellene”. Nawrocki rekordszámú kormányzati törvényt vétózott már meg. A vétó felülírásához háromötödös többség kellene a Sejmben, ami a kormánykoalíciónak nincs meg. Az elnök a törvényeket az Alkotmánybírósághoz is elküldheti.

A püspökök: kötelesség védeni a születendő életet

A lengyel katolikus püspöki kar október 24-én, a zakopanei plenáris ülés végén egyértelműen elutasította mindkét reformot. Közleményükben „minden gyermek életének tiszteletben tartására” szólítottak fel, „beleértve a még meg nem születetteket is, akik jogalanyok”. Tadeusz Wojda érsek, a püspöki konferencia elnöke szerint „az élet, különösen a védtelen, meg nem született gyermekek életének óvása lelkiismereti kötelesség”. Olyan politikát bírált, „amely nem épít, hanem rombol”. A püspökök szerint már az is az abortusz szélesebb társadalmi elfogadása felé tolja a közvéleményt, hogy ilyen javaslatokról egyáltalán tárgyalnak.

Lengyelország „kilóg az európai környezetből”

Lengyelország és Málta az unió két olyan tagállama, ahol a terhesség korai szakaszában sem lehet kérésre abortuszt végezni. A Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság több ügyben is elmarasztalta Varsót, az ENSZ nőkkel szembeni diszkrimináció felszámolásával foglalkozó bizottsága pedig 2024-ben „súlyos és rendszerszintű jogsértésekről” beszélt. A nemzetközi abortuszjogi szervezetek, például a Center for Reproductive Rights, a mostani lépést is kevésnek tartják. A szervezet szerint Lengyelország „kilóg az európai környezetből”.

A lengyel vita így messze túlmutat egy belpolitikai ügyön. Arról szól, hogy egy tagállam megtarthatja-e a saját, a társadalmi és vallási hagyományain alapuló szabályozását egy olyan kérdésben, amely az uniós szerződések szerint nemzeti hatáskör, miközben nemzetközi szervezetek és aktivista csoportok folyamatosan nyomást gyakorolnak rá.