A befogadóközpontok és szociális helyek annyira megteltek, hogy Németországban ismét sátortáborokkal kell megoldani a migránsok elhelyezését. De nem csak a bevándorlóknak nehéz a lakhatás biztosítása: a dolgozó németek is szenvednek.

Komoly lakhatási válságba került Németország, ami 2023-ban könnyen elmélyülhet. Elsősorban az jelent nagy kihívást, hogy már nem tudják hol elhelyezni a szüntelenül érkező migránstömeget. Mivel a lakosság száma rekordméretűre, 84 millióra nőtt, még az elmúlt 10 évben a brutális bevándorlási hullám kezelésére kiépített szociális lakhatási rendszer sem képes befogadni az összes újonnan érkezőt.

Most a helyi önkormányzatok sátortáborokat létesítenek, valamint tornatermek és szállodák felé fordulnak, akárcsak egy amerikai katasztrófafilmben. Mindeközben a közvélemény-kutatások szerint a német lakosság többsége úgy véli, hogy a kormány túl nagy nyomást helyezett magára a „nyitott határok” politikájával.

A Die Welt című lap felhívja a figyelmet arra, hogy a fő probléma nem feltétlenül az, hogy tavaly több mint 1,3 millió ember érkezett Németországba, hanem az, hogy azok, akik a korábbi menekülthullámok alatt érkeztek, most nem hajlandók hazatérni, miközben erre már rég lehetőségük adódott.

„Egyáltalán nem lenne probléma, ha a korábbi háborúk vagy üldöztetések elől menekülők, sőt még inkább az elutasított menedékkérők vagy bűnözők nagy csoportjai újra hazatérnének. De a jogi rendszer túl bonyolult és megnehezíti a bevándorlás fenntartható megszervezését.”

– írja a lap. Ráadásul az elutasított menedékkérők többsége nem hagyja el az országot, de a szociáldemokrata-zöld-liberális kormány kitoloncolni sem hajlandó ezeket az embereket. Ahogy arról korábban a V4NA is beszámolt, Olaf Scholz kancellár kormánya inkább arra törekszik, hogy minél több embernek megkönnyítse és felgyorsítsa a menedékkérelmét, így az illegális migrációt lényegében legalizálná. A kormány azt is hirdeti, hogy évente félmillió migránst fogadnának be.

Egyesek szerint hátsó szándéka is van a kormánynak, hiszen ki nem mondott tény, hogy az a párt, amelyik lehetővé teszi egy tömeg letelepedését, sokkal nagyobb valószínűséggel kapja meg a bevándorolt emberek támogatását egy választáson.

Emiatt azonban Németország minden eddiginél zsúfoltabbá vált, amelynek egyik következménye hogy a lakás-és albérletárak az egekbe szöktek. Ehhez hozzájön még a gazdasági visszaesés is, ami miatt a dolgozó németeknek is egyre nehezebb albérletben maradniuk, a lakásvásárlást pedig szinte már csak a leggazdagabbak engedhetik meg maguknak.

A lakhatási költségek az elmúlt években a németországi népesség növekedésével párhuzamosan ugrásszerűen megnőttek, az elmúlt öt évben évente átlagosan 9,1 százalékkal. Most a bérleti díjak még gyorsabban emelkednek, mint a lakásárak, részben azért, mert sokan kiszorultak a lakáspiacról, és a bérleti piacra szorultak.

A legutóbbi választási kampányban Olaf Scholz szociáldemokrata kancellár egyik ígérete az volt, hogy évi 400 ezer új lakást hoznak létre, amely magában foglal legalább százezer szociális lakást is. A politikus akkor azt hangoztatta, hogy ez bizony elérhető cél, csak kellőképpen akarni kell. A kormány most elismeri, hogy Scholz ígérete 2024-2025-ig nem fog megvalósulni, de még akkor is valószínűtlennek tűnik az építkezések 400 százalékos növelése.