A nem nyugati bevándorlók és leszármazottaik messze felülreprezentáltak a dán bűnözési statisztikákban.

A Berlingske az Igazságügyi Minisztérium számaira hivatkozva arról számol be, hogy a nem nyugati bevándorlók, akik a dán lakosság 8,4 százalékát teszik ki, az országban elkövetett súlyos erőszakos bűncselekmények 14 százalékát és a nemi erőszakok 24,3 százalékát követik el, az elítéltek száma alapján – hívja fel rá a figyelmet a The European Conservative hírportál.

Talán még ennél is aggasztóbbak a második generációs nem nyugati bevándorlókra vonatkozó adatok. A lakosság mindössze 2,2 százalékát kitevő népesség 15,6 százaléka felelős az erőszakos bűncselekményekért és 8,1 százaléka a nemi erőszakért.

Ez együttesen azt jelenti, hogy az országban elkövetett erőszakos bűncselekmények 29,6 százalékának és a nemi erőszakok 32,4 százalékának elkövetői nem nyugati származásúak, annak ellenére, hogy a lakosságnak csak 10,6 százalékát teszik ki.

„Ezek mélyen nyugtalanító számok Ezért határozottan és határozottan fel kell lépnünk ez ellen a magatartás ellen, amely teljesen elfogadhatatlan” – mondta Peter Hummelgaard igazságügyi miniszter a Berlingske-nek.

Leírhatatlanul dühít, hogy az általunk az országunkba meghívott személyek azzal hálálják meg vendégszeretetünket, hogy nemi erőszakot és súlyos erőszakot követnek el, ami tönkreteszi más emberek életét itt Dániában

– mondta a miniszter.

Lars Hojsgaard Andersen, a Rockwool Alapítvány kutatója, aki a bűnözés és a kisebbségek tanulmányozására szakosodott, azt mondja, hogy a gazdasági és társadalmi körülmények a bűnösök.

A Dániába menekülő fiatal férfiak korlátozott erőforrásokkal rendelkeznek, traumatizáltak, és nehezen tudnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon – amit szerinte figyelembe kell venni, amikor az etnikai dánokkal hasonlítjuk össze őket.

„Társadalmi szempontból kihívást jelent, hogy a bűnözésnek egyre inkább etnikai arca van. A kultúra, a hagyományok és a gyermeknevelés módja is hozzájárul a különböző etnikai csoportok közötti bűnözésbeli különbségeihez” – mondta Andersen. Mint mondta,

Valójában nem tudjuk, mi a konkrét magyarázat. De szembetűnő, hogy szinte mindig a közel-keleti és észak-afrikai muszlim országokból, valamint Pakisztánból és Törökországból származó emberek járnak rosszabbul, ha bűnözésről van szó.

A dán büntetés-végrehajtási szolgálatadatai azt mutatják, hogy a Dániában bebörtönzöttek 27,6 százaléka első vagy második generációs bevándorló. Ha ehhez hozzávesszük a külföldieket (ebbe a kategóriába tartoznak az illegális bevándorlók, a turisták és mások, akik hivatalosan nem az országban élnek), akkor a dán börtönlakók több mint 31 százaléka nem dán állampolgár. Ez a tíz évvel ezelőtti 26,8 százalékhoz képest emelkedés. Itt is aggasztó tendencia figyelhető meg.

Míg a bebörtönzött bevándorlók és külföldiek száma viszonylag stabil maradt, addig a börtönökben lévő második generációs bevándorlók száma 2014 óta folyamatosan emelkedik.

Hummelgaard igazságügyi miniszter szigorúbb és hosszabb büntetéseket akar, különösen súlyos erőszakos bűncselekmények és nemi erőszak esetén. Andersen professzor szerint azonban a hosszabb büntetések legfőbb előnye, hogy az elkövetőket távol tartják az utcától. Nem hiszi, hogy a szigorúbb büntetéseknek jelentős elrettentő ereje van, ehelyett a bűnmegelőzésre és a bebörtönzött bűnözők „pozitív irányú” befolyásolására helyezi a hangsúlyt, hogy a börtönbüntetést követően ne térjenek vissza a bűnözéshez.

A bűnmegelőzés szintén része Hummelgaard büntetőjogi reformtervének, csakúgy, mint a börtönök bővítése és a kevésbé súlyos bűncselekményeknek a bebörtönzésen kívüli más módon történő büntetése, hogy helyet teremtsenek a börtönökben.

A börtönökben kialakult helyhiány enyhítése érdekében Dánia 2021-ben szerződést kötött Koszovóval 300 férőhelyre egy ottani fogvatartási központban. Eddig egyetlen dániai elítéltet sem küldtek a koszovói börtönbe.