Így ér össze az alvilág és a politika – hogyan merül fel Gyurcsány Ferenc egykori baloldali kormányfő neve?
A Mediaworks Hírcentrumának elemzéséből kiderül, hogy Gyurcsány Ferenc volt magyar miniszterelnök neve több tucat alkalommal szóba került az ország egyik legsötétebb és legrejtélyesebb gyilkossági ügyében.
A kétezres évek elején, az esti órákban egy titokzatos, mély hangú férfi a budai házában kereste fel Gyárfás Tamást, a Nap TV tulajdonosát, az úszószövetség elnökét. A Gyárfást évekig a sötét utcákon hosszú beszélgetésekre invitáló ember nem volt más, mint az 1990-es évek rettegett, azóta már több leszámolás ügyében jogerősen elítélt maffiózója, Portik Tamás, aki kettejük társalgását minden alkalommal rögzítette. Az olajbűnözés révén hatalmas vagyonra szert tevő, 1997 őszétől hat évig körözés alatt álló fiatalember és a legfelsőbb politikai körökbe is bejáratos médiamogul útja egy Gellért-hegyi villa miatt futott össze, amit Portik bérelt Gyárfástól 1994-ben – írja elemzésében a Mediaworks Hírcentruma.
A hangfelvételekből egy nagyon furcsa, húzd meg-ereszd meg viszonyt lehet feltételezni, ami idővel nyilvánvalóan egyre mélyebbé vált, hiszen még a magánéletük féltettebb titkait is megosztották egymással. Ismertségük sokáig rejtve maradt nemcsak a nyilvánosság, hanem a politikai elit és a hatóságok előtt is. A kapcsolat – Gyárfás állítása szerint – 2009-ben szakadt meg, miután az úszószövetség volt elnöke számára bizonyossá vált, Portik felveszi a beszélgetéseiket. Portik Tamásnak a 90-es évek elejétől a letartóztatásáig rögzített, több száz órányi hangfelvételét 2018 decemberében foglalta le a rendőrség.
A hosszú kutakodás után megszerzett, kriminalisztikai szenzációval felérő felvételeknek csak egy kisebb részében hallható Gyárfás és Portik beszélgetése, ami egyébként fontos bizonyíték a Fenyő-gyilkosság ügyében, hiszen az 1998-as emberölést nem egyszer hozza szóba Portik, azt állítva, ő Gyárfás parancsára likvidáltatta Fenyő János médiacézárt. Fontos megjegyezni, hogy Gyárfás a felvételeken ezt soha nem ismerte el, igaz, nem is nagyon igyekezett cáfolni.
Portik Tamás: Te azt mondtad nekem, mikor én megkérdeztem még akkor is, hogy igaz lassan nem tudom hány éve volt, ’96? Azt hiszem lassan nyolc-kilenc éve.
Gyárfás Tamás: Igen.
P. T.: Én mutattam és kérdeztem tőled, hogy mi legyen az emberrel? Szétb…sszuk? Erre te mondtad, hogy igen. Ne…, nem én tettem (?) ilyeneket, most nehogy kitaláld a végén…
Gy. T.: [közbeszól] Én, én, ezt úgy emlékszem, akkor, hogy…
P. T.: …és te mondtad nekem, hogy külön, hogy nem érted, hogy miért, de tönkre akarja tenni, el akarja venni tőled a tévét stb.
Gy. T.: Így van.
P. T.: Kivoltál. Látszik rajtad…, látszik rajtad most, hogy például olyan pályán vagy, hogy az gusztustalan. Látszik az arcodon, látszik, hogy… Hát, a már, olyan gusztustalan, hogy pozitív értelemben, gusztustalanul jó pályán vagy, arra értem. Látszik rajtad a megjelenéseden, jól nézel ki, nyugodt vagy, kiegyensúlyozott.
Gy. T.: Mert te megoldottad.
Gyárfás Tamás ellen a Fővárosi Főügyészség 2019 nyarán emelt vádat felbujtóként, előre kitervelten elkövetett emberölés miatt a Fenyő-ügyben. A vádirat szerint Gyárfás az 1990-es évek meghatározó jelentőségű médiavállalkozója volt, akárcsak Fenyő János. Az úszószövetség volt elnöke és a Vico nagy hatalmú ura között az évtized közepétől üzleti vita, hatalmi harc, és ezekből fakadóan erős személyes ellentét alakult ki.
Gyárfás 1997-ben elhatározta, hogy a játszma végleges lezárása érdekében megöleti Fenyőt. Emiatt 1997 szeptemberében megbízta Tasnádi Pétert, hogy szervezze meg a gyilkosságot, aki azt tizenkétmillió forintért vállalta, azonban, miután átvett hatmillió forint előleget, nem teljesítette a megbízást.
Ezért Gyárfás megbízta az éjszakai életben már akkor is jól ismert Portik Tamást, hogy ölesse meg Fenyő Jánost. A vád szerint Portik a megbízást elfogadta, és rávette – az emiatt időközben jogerősen elítélt – Jozef Rohácot a médiamogul megölésére. Rohác 1998. február 11-én a késő délutáni órákban a II. kerületi Margit utcában a piros lámpánál a gépkocsijában várakozó Fenyőhöz lépett, és egy gépfegyverrel kivégezte a médiacézárt. Gyárfás és Portik is ártatlannak vallja magát.
Visszatérve a hangfelvételekhez, az azokon rendre előkerülő Fenyő-gyilkosság mellett nem mellékes az sem, hogy a Gyárfás és Portik közötti beszélgetésekben csaknem hetvenszer emlegetik a felek Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök nevét leginkább abban a kontextusban, hogy Portik Gyárfáson keresztül akart kapcsolatba lépni az egykori szocialista kormányfővel.
Portikot 1997 őszétől az Energol-botrány kirobbanását követően 2003 márciusáig körözték, ám ezután még évekig inkognitóban élt. Ez azért sem meglepő, mert a hangfelvételekből kiderül, hogy Portik belekeveredhetett egy zsarolási ügybe, ami miatt ismét a rendőrség látókörébe került.
– Állítólag benne vagyok valami zsarolásban, ’98-as ügy, ami nyolc év múlva évül el, vagyis hogy nyolc év az elévülési ideje. Akkor az állítólag 2006-ban jár le, hát most. Mindig, tudod mindig valami új – hangzott el a felvételen.
Ezután kereste fel Portik a Nap TV egykori elnökét, akit arra kért, hogy kapcsolatai révén hozza össze tekintélyes politikusokkal (köztük leginkább Gyurcsánnyal) és rendőri vezetőkkel. A maffiózó azzal próbált házalni az MSZP környékén, hogy olyan információi vannak, amelyek az akkori MSZP–SZDSZ-kormány számára nagyon értékesek lehetnek, és abban bízott, hogy Gyurcsányék ezért cserébe szemet hunynak bűnei fölött.
A felvételekből egyértelműen kiderül, hogy Portik leginkább Gyurcsány személyében látta biztosítottnak a védelmét, ráadásul még azelőtt, hogy a Demokratikus Koalíció jelenlegi elnökét 2004-ben kormányfőnek választották volna. Az is sokatmondó, hogy Portik a baloldali politikus ambícióival is tökéletesen tisztában volt, hiszen az egykori olajbűnöző arról beszélt Gyárfásnak, hogy „Gyurcsány följebb fog menni a sportminisztériumból” és miniszterelnök akar lenni. Ez később Medgyessy Péter megpuccsolása után meg is történt.
Portik: Azt mondják, a Gyurcsány is a te, ö, ö, barátod.
Gyárfás: Jó, ja, jó a viszonyunk, igen.
P. T.: Jó. Együtt is üzleteltek, jó.
Gy. T.: Nem üzletelünk, én senkivel nem üzletelek.
P. T.: Jó.
Gy. T.: Nem, hidd el, egy, egy üzleti társ…
P. T.: Mi igaz abból, hogy a Gyurcsány följebb fog menni a sportminisztériumból?
Gy. T.: Hát ő miniszterelnök akar…
P. T.: Akar lenni, így igaz. Igaz?
Majd, amikor Gyurcsány már miniszterelnök volt, a bűnöző szinte könyörgött az úszószövetség volt elnökének, hogy hozza össze a kormányfővel: „Kérlek, tedd meg azt, hogy menj el a Gyurcsányhoz. Olyan, mintha hozzám jönnél, nem hozzá.”
Gyárfás ugyanakkor állítja, a sorozatos kérések ellenére sem teljesítette az alvilági leszámolások kulcsfigurájának tartott férfi kérését, aki a felvételek tanúsága szerint a 2006-os választások miatt is aggódott.
Portik: De jobb így végigcsinálni, mint megvárni a… amikor újabb négy évre, bár az Isten adná, hogy a Gyurcsány nyerjen…, mert én attól tartok, hogy…
Gyárfás: …ebben az a…
P. T.: …Fidesz, mert én nem paktálok le velük… énbennem látják a lehetőséget. Bennem látnak olyan jövőbeli lehetőséget…
Sőt, a maffiózó azt is kijelentette, ha Gyárfás megmondja, mit csináljon „akkor megnyeri a Gyurcsány [a választásokat]”.
Portik egyébként a politikai színezetű robbantásokról szerzett információival jelentkezett a szocialistáknál, azt állítva, hogy a jobboldalnak állt érdekében a politikai robbantássorozat. Ez többször visszaköszön a felvételekből, sőt a bűnöző zavarosan beszélt Gyárfásnak egy ismerőséről, aki szerinte tudja, mi állt a merényletek hátterében.
Portik.: Azt mondják, hogy… Jó, szeretnék nyílt kártyákkal játszani. Öö…, beszéltem veled, ugye, erről a dologról, hogy van egy ember, aki tudja, hogy mi történt a politikai robbantásoknál. Emlékszel erre?
Gyárfás.: Igen.
P. T.: Össze is lett állítva dolog, a Torgyán stb. Emlékszel erre? Megvan legalább a kép? Emlékszel rá?
Gy. T.: [Érthetetlen szöveg]
P. T.: De. Öö… jó. Akkor emlékszel rá!
Gy. T.: És mondtam, ha ezt elmondod, akkor kinyalják a s…ggedet.
Azt nem tudni, hogy Portik akár személyesen, akár közvetítők útján beszélt-e erről végül Gyurcsánnyal, igaz Gyárfásnak volt alkalma a bukott kormányfővel találkozni, illetve bármilyen üzenetet eljuttathatott számára. A Nap-keltében Gyurcsány és a többi szocialista vezető tulajdonképpen egymásnak adták a kilincset, de a hangfelvételeken elhangzik az is, hogy Gyárfás és Gyurcsány egy úszórendezvényen biztosan találkoztak.
Gyárfás azt állítja, nem segített Portiknak. Nem tudjuk, mi történt, de az tény, hogy az MSZP–SZDSZ-kormányok regnálása alatt a bűnözőnek nem esett baja, hiszen csak a 2010-es kormányváltás után, 2012-ben csapott le rá a rendőrség. Portikot azóta jogerősen elítélték a Prisztás-gyilkosság és a négy halálos áldozatot követelő Aranykéz utcai robbantás ügyében, de még több eljárás van folyamatban ellene. A politikai robbantások ügyét pedig továbbra is homály fedi. Köztudott, az 1998-as országgyűlési választások előtt és után ismeretlen személyek, hivatalosan ismeretlen okból különböző robbantásos merényleteket hajtottak végre Magyarországon: bomba robbant a Független Kisgazdapárt akkori – időközben elhunyt – elnökének Torgyán Józsefnek, valamint a fideszes Szájer Józsefnek a lakásánál, illetve a Fidesz Lendvay utcai székházánál is.
Sokáig tartotta magát az az elmélet is, hogy a magyarországi merényleteket Ivan Lexa, a SIS, a szlovák titkosszolgálat mindenható irányítója rendelte meg. Ez onnan derült ki, hogy az 1999-ben Szlovákiában nyilvánosságra hozott, Vladimir Mitro (Lexa utódja) által jegyzett titkos jelentés lerántotta a leplet a Lexa-korszakban a SIS által elkövetett törvénytelenségekről. A jelentésben többek között az szerepelt, hogy a SIS külön – törvényen kívül működő – egységet hozott létre a szervezett bűnözőkkel – köztük Jozef Rohácékkal – való kapcsolattartásra, s őket különböző törvénytelen akciók elvégzésével bízták meg.
A korábbi szlovák miniszterelnök, Vladimir Meciar alatt működő titkosszolgálat Omega fedőnevű akciója is szerepelt a jelentésben. Ennek lényege az volt, hogy hátráltatni kell – zavarkeltéssel – Csehország és Magyarország NATO- és európai uniós csatlakozását. Magyarországon ennek érdekében az úgynevezett Meciar-kommandóval – amelynek tagja volt Rohác és a később megölt Jozef Hamala is – különböző robbantásos cselekményeket hajtattak végre az 1998-as parlamenti választások előtt. Nem tudni, a szerencsének köszönhető-e, vagy a merénylők kínosan ügyeltek rá, de tény, hogy egyik politikai merényletnek sem voltak sérültjei, halálos áldozatai.
A székházrobbantások ügyében – rongálás miatt – indult nyomozást egy idő után, mivel „az elkövetők kiléte nem volt megállapítható”, a rendőrség megszüntette.
Az Aranykéz utcai robbantásnál – amelyben Portikot mint felbujtót, Rohácot mint végrehajtót ítélték el – azonban már nyilvánvalóan a pusztítás volt a cél. Az ott felhasznált bomba nagysága ugyanis többszöröse volt a politikusok és pártszékházak ellen használtaknak. Utóbbi merényleteknél alkalmazott robbanóanyag megegyezett az Aranykéz utcai akciónál használt, a SIS raktárából szerzett robbanóanyaggal.
Egyes elméletek szerint az Aranykéz utcai áldozat, Boros Tamás felrobbantása kettős érdeket szolgálhatott: egyrészt Portik likvidálni tudta a rendőrséggel együttműködő, neki sok kellemetlenséget okozó Borost, míg a szlovák titkosszolgálatnak a belvárosi, nagy vihart kavart, pusztító erejű robbantásos módszer jött jól. De ezek csak feltételezések, mint ahogy az sem bizonyított, hogy a merénylet felbujtójaként jogerősen elítélt Portik bármikor is kapcsolatba lépett volna az akkori szlovák titkosszolgálattal. Az egyetlen kapocs az egykori olajos „vállalkozó” és a Lexa vezette szolgálatok között Jozef Rohác személye lehetett.
Fontos ugyanakkor megemlíteni, hogy a legújabb, hivatalosan eddig még nem bizonyított megállapítások szerint a politikai robbantásoknál alvilági zavarkeltésről volt szó, ugyanúgy, ahogy 1996 őszén, amikor a kézigránátos robbantásokkal a Portik-féle kör el akarta terelni a figyelmet az olajügyekről és távozásra akarták kényszeríteni az akkori országos főkapitányt, jelenlegi belügyminisztert, Pintér Sándort. Utóbbi be is jött: Pintért Horn Gyula utasítására menesztette Kuncze Gábor akkori belügyminiszter.
Az is tény, hogy Portik nemcsak a Gyárfás Tamással folytatott beszélgetéseit vette fel, hanem szinte az egész életét rögzítette, köztük egykori mentorával, volt energolos cégtársával, a két éve elhunyt Drobilich Gáborral lezajlott társalgását is. Ez a hanganyag azért érdekes, mert ők ugyancsak kitárgyalták az 1998-as robbantás-sorozatot. Drobilich azt állította, hogy a 90-es évek olajmaffia-botrányában elhíresült Energol Rt. vezetésében 1996-ig tisztséget vállaló Dékány István szervezte meg a robbantásokat. A Hírcentrum forrásai Dékány szerepével összefüggésben semmit nem árultak el, arra azonban utaltak, hogy az alvilági leszámolásokat jól ismerő tanúk állítják: a Portik Tamás fémjelezte szervezett bűnözői csoportosulás felelős a politikai színezetű támadásokért, amelyekre szerintük a közvetlen parancsot Portik adhatta a végrehajtóknak.
A Hírcentrum azt írja: ahhoz, hogy megértsük, Portik miért ragaszkodott Gyurcsányhoz, vissza kell mennünk az olajos időkig. Gyurcsány Ferenc nevét kevesen hozzák összefüggésbe az olajjal, holott az egykori kormányfő vagyonosodásában nyilvánvalóan szerepe volt a hozzá is köthető Fortus Rt.-nek.
Ez volt az a cég, amely vélhetően a titkosszolgálati segítséggel létrehozott Energol Rt. (ennek a vállalkozásnak volt Portik a marketingigazgatója) egyik beszállítója volt. Megjegyezzük, az Energol alapításától kezdődően a katonai titkosszolgálat és annak 2009-ben elhunyt nagy hatalmú irányítója, Stefán Géza bábáskodott a cég felett. A vállalkozás vezetői ellen büntetőeljárás indult, de a hosszan elhúzódó, a Gyurcsány-kormányzat idejére eső olajperben végül mindenki megúszta komolyabb büntetés nélkül.
A Fortus képviselői az olajos vádak ellen azzal védekeztek, hogy tudtukon kívül, hamis számlákon keresztül vettek részt az ügyletekben. A társaságot a Gyurcsány-birodalom zászlóshajója, az Altus Rt., valamint a Magyar Villamos Művek (MVM) 1995-ben alapította meg. Előbbi 45, utóbbi 55 százalékos tulajdonrészt birtokolt. A Fortus tájékoztatása szerint egyébként csak 1996-ban negyvenezer tonna fűtőolajat értékesítettek a villamos műveknek.
Nem elválaszthatatlan az olajügyektől az sem, hogy Gyurcsány Ferenc anyósa, Apró Piroska milyen döbbenetes kapcsolatrendszerrel rendelkezett és nyilvánvalóan rendelkezik is. Erre jó példa az Energol Rt. alapításánál említett Stefán Géza, aki szoros baráti viszonyt ápolt az Apró családdal. A legendás katonai elhárítót többször ki is tüntették a Gyurcsány-érában.
Apró Piroska titkosszolgálati, állambiztonsági összeköttetéseit mindezek mellett az is igazolja, hogy a rendszerváltás után felügyelőbizottsági tag volt abban az 1991-ben létrehozott S-Komplex Nemzetközi Biztonságvédelmi Rt.-ben, amelyben az elnök-vezérigazgatói teendőket éveken keresztül a 2006-ban elhunyt Nagy Lajos, a Nemzetbiztonsági Hivatal első főigazgatója látta el. A céget lényegében magán-titkosszolgálatnak tartották, amely az úgynevezett elbocsátott légió tagjaiból verbuválódott. Apró Piroska édesapja Apró Antal, az Országgyűlés egykori elnöke, az MSZMP KB tagja. Testvére, ifjabb Apró Antal az állambiztonságnál dolgozott, méghozzá a Medgyessy Pétert is beszervező III/II-es főcsoportfőnökségnél. És ha ez még valakinek nem lett volna elég, Horn Gyula miniszterelnöki kabinetfőnökeként Apró Piroska szinte az egész ország működésére rálátott.
Ide tartozik, hogy a Horn-kormány idején biztosítva hagyták a jogszabályi hátterét a rendkívül jól jövedelmező olajozásnak, valamint a halasztott vámfizetésnek. Előbbi lényege az volt, hogy a háztartási tüzelőolajat (hto) kevésbé adóztatták, mint a gépkocsikba használt üzemanyagot, így a hto-t érdemes volt különböző kémiai folyamatokkal, szőkítéssel gázolajjá színezni és úgy értékesíteni. Utóbbi pedig azt tette lehetővé, hogy a hamis papírokkal alapított cégek, miután hatalmas mennyiségben vásároltak külföldről, majd adtak el belföldön olajat, gyakorlatilag eltűntek a hatóságok látóköréből, természetesen úgy, hogy egy fillér járulékot nem fizettek be.
Figyelemre méltó, hogy a botrány kirobbanása környékén Gyurcsány Ferenc és bizalmasa, Jagiellowicz Györgyné távozott a Fortusból, vagyis a későbbi miniszterelnök lemondott felügyelőbizottsági, az üzletasszony pedig elnöki tisztségéről. Tény továbbá az is, hogy a Fortus üzleti kapcsolatban állt egy másik nagy olajcéggel, az MSZP-s hátterű ETL Rt.-vel, amelyről tudni lehet, hogy szintén az Energol egyik beszállítója volt.
Az ETL felügyelőbizottságába 1996-ban, az olajügylet legjövedelmezőbb évében került be a szocialisták fő energetikai szakértőjeként ismert Karl Imre és Szűcs Erika, a szocialisták országos választmányának akkori tagja is. Szűcs később a Gyurcsány-kormányban vállalt miniszteri tisztséget, de követte a volt kormányfőt a DK-ba is. Karl Imre sem került messze a Demokratikus Koalíciótól, Facebook-oldalán gyakorlatilag folyamatosan a DK érdekeit szem előtt tartva, lényegében pártaktivistaként posztolt. És mindezek mellett évekkel ezelőtt az is napvilágot látott, hogy egy, az olajügyek miatt tartott 1997. augusztusi házkutatás során az Energol Rt. irányításában 1996 márciusától részt vállaló, a székházrobbantásokkal kapcsolatba hozott Dékány István feleségének a lakásán találták meg annak az offshore cégnek az alapító okiratát, amely a Gyurcsány-féle Fortusban volt tulajdonos – írja a Mediaworks Hírcebtruma.
Van tehát bőven közös metszete a Gyurcsány–Portik-életútnak. Arra azonban egyelőre nincs bizonyíték, hogy Portik személyesen találkozott volna Gyurcsánnyal, az viszont tény, a volt olajbűnöző elérte célját és az akkori kormányfő közvetlen környezetéig jutott. Portik egy közvetítőn keresztül felvette a kapcsolatot Gyurcsány egyik legfőbb bizalmasával, a polgári titkosszolgálatokat irányító Szilvásy Györggyel, aki arra utasította Laborc Sándort, a polgári elhárítás vezetőjét, hogy a szolgálat találkozzon az alvilág meghatározó figurájával.
A Nemzetbiztonsági Hivatal – ma Alkotmányvédelmi Hivatal – főigazgatója 2008 nyarán nem mindennapi találkozókat bonyolított le a budapesti Vadrózsa, valamint a Menza étteremben. Laborcot igen sokan támadták azért, hogy személyesen ült le az azóta már több ember meggyilkolása miatt jogerősen elítélt maffiafőnökkel.
Korábban Földi László, az Információs Hivatal volt műveleti igazgatója is arról beszélt, hogy szakmailag semmi nem indokolta, hogy az NBH akkori igazgatója maga ment el a találkozókra és nem egy operatív tiszt. Szerinte bizonyos „politikai sandaság” volt a történet mögött, ezért „nem kívántak »outsidereket«, kívülállókat bevonni”.
A Mediaworks Hírcentruma szerint ezen a ponton meg kell állni egy pillanatra, hiszen az ügy megértése szempontjából rendkívül fontos, hogy mind a KGB-akadémián végzett, jelenleg a DK félhivatalos tanácsadójaként számontartott Laborc, mind pedig Szilvásy György vérbeli gyurcsányistának számítanak, így a „politikai sandaság” nemcsak a Fidesz, de még az MSZP akkori erős emberei előtt is titokban maradhatott. Szilvásy György és Gyurcsány bizalmi viszonya ráadásul évtizedekre nyúlik vissza.
Kettejük múltjáról a Magyar Nemzet közölt másfél évvel ezelőtt részleteket. Kapcsolatuk a Kommunista Ifjúsági Szövetségig (KISZ) visszakövethető, hiszen Gyurcsány és Szilvásy már a KISZ-ben is jól ismerte egymást. A KISZ egyetemi és főiskolai bizottságának elnöki székében ugyanis Szilvásy került volna sorra, de megbeszélték, hogy mivel „Feri már annyira feljött”, a kedvéért visszalép.
Kettejük között kapcsolódási pontot jelent Szilvásy egykori KISZ-es beosztottja, Rákosi Ferenc, aki később Gyurcsány miniszterelnöki stábjában is helyet kapott. Szilvásy és Rákosi szoros kapcsolatát mutatja, hogy később párosban még teniszkupát is nyertek a Miniszterelnöki Hivatal által üzemeltetett Tabáni Teniszcentrumban.
Szilvásy az utolsó pártállami kabinetben miniszterhelyettes volt, a rendszerváltó Antall-kormány pedig a Miniszterelnöki Hivatal helyettes államtitkárának nevezte ki, akire Gyurcsány a rendszerváltás után is számíthatott.
A Magyar Nemzet azt is megírta, hogy Gyurcsányék családi cége, az Altus kezdeti időszakára esett két vitatott ingatlanügylet, a Szalay utcai és a balatonőszödi ingatlanvásárlás. Az Altus cége 1994 januárjában szerezte meg a két ingatlant, sajátos konstrukciójú bérleti, illetve lízingszerződéseket kötve a magyar állammal, közelebbről az azt képviselő Miniszterelnöki Hivatallal.
Szilvásynak kulcsszerepe lehetett ezekben az ügyletekben, aki a Gyurcsányról írt Debreczeni-könyv szerint nemcsak eladó, hanem tippadó is lehetett. Ráadásul a felesége ez idő tájt már az Altusnál dolgozott „válságmenedzserként”.
Az összefonódást a két érintett, Gyurcsány és Szilvásy is cáfolni próbálta. A lap visszaidézte, hogy 1993-ban Gyurcsány úgy nyilatkozott: „tök véletlen volt”, hogy a balatonaligai pártüdülő eladása kapcsán egy tárgyaláson találkoztak. „Természetesen örültünk egymásnak, mert az mindig jó, ha lehet valakit ismerni” – mondta el Gyurcsány.
A szereplők már régóta és nagyon is jól ismerték egymást – emlékeztetett a Magyar Nemzet, hozzátéve, hogy a pártállam idején, a privatizáció legelején a jól értesült régi kommunisták létrehoztak egy vagyonátmentő hálózatot, amelynél Gyurcsány és a volt miniszterelnöktől ugyancsak elválaszthatatlan Bajnai Gordon is munkába állt.
Emellett Szilvásy felelt a rendszerváltást követően az államigazgatásban a volt pártingatlanok értékesítéséért, az ő embere adott megbízást a Creditumnak az aligai üdülő eladására, aminek lebonyolítását Szilvásy régi KISZ-es ismerőse, Gyurcsány intézte.
Nem ez volt az egyetlen közös biznisz abban az időben. Gyurcsány cége készített tanulmánytervet a Miniszterelnöki Hivatalnak a Magyar Televízió székházáról, valamint dolgozott a kormányzati negyed előkészítésén, a Sándor-palota kormányzati hasznosítása kapcsán. Cége, az Altus – az alapítást követően alig egy évvel – már a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) épületében bérelt irodát.
Abban az épületben, ahol a Szalay utcai ingatlanról és a Balatonőszödi üdülő eladásáról szóló privatizációs kiírások készültek, amely közbeszerzéseken Gyurcsány cége futott be. Hiába volt nyilvános meghirdetés, Gyurcsány nyilvánvalóan információs előnyben lehetett a többi, lehetséges érdeklődővel szemben. A közös érdekeket mutatja Szilvásy későbbi karrierje is, aki állami alkalmazottként 1998-ig azt a cégbirodalmat bízta meg, amelynél 1998-ban elhelyezkedett, és ahonnan 2002-ben ismét visszatért az államigazgatásba.
Noha több interjúban is az ellenkezőjét próbálta sulykolni, Gyurcsány már mint miniszterelnök nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy a titkosszolgálatokra szinte közvetlenül rálásson. Ennek érdekében a második Gyurcsány-kormány idején, 2007 júniusában legfontosabb szövetségesét juttatta a titokminiszteri székbe. Röviddel utána Szilvásyt – és nyilvánvalóan Gyurcsány – javaslatára a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatójának nevezték ki. Ő az Egymásért Egy-Másért Alapítvány ügyébe belebukott Galambos Lajost váltotta az elhárítás élén. Az úgynevezett kémügyben Szilvásy, Galambos és Laborc néhány évvel később egymás mellett ült a vádlottak padján, de végül jogerősen felmentették őket.
Igaz, a nemzetbiztonság területén otthonosan mozgó szakértők szerint döbbenetes, hogy bolgárnak álcázott orosz titkosszolgálati emberek világíthatták át az NBH személyi állományának egy részét. Laborcot az a botrány is karcolgatta, ami 2011-ben került nyilvánosságra: Gyurcsányék alatt a titkosszolgálat adatokat gyűjthetett Orbán Viktor jelenlegi miniszterelnökről és Kövér László mostani házelnökről.
Laborc a vádak szerint Ovi és Bajusz nevű mappákba mentette a vélhetően a kormányfőről és a házelnökről gyűjtött információkat. A bizonyítékok Laborc Sándor hivatali laptopjáról kerülhettek elő, de a volt NBH-főnököt a minősített perben végül jogerősen felmentették. Laborc Sándor ellen összesen kilenc ügyben indítottak eljárást a 2010-es kormányváltás után, de csak egy esetben marasztalta el a bíróság. Az egyik, még a bíróságig sem eljutott ügye egyébként éppen a Portik Tamással való találkozóval volt összefüggésben. A Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) hivatalos személy által elkövetett bűnpártolás gyanújával indított titkosított nyomozást, ám végül megszüntették az eljárást.
Térjünk is vissza a Portik–Laborc-találkozókhoz! Az ominózus beszélgetéseken négyen vettek részt: Portik Tamás, Laborc Sándor, a polgári titkosszolgálat hivatalban lévő főnöke, Glemba Zoltán, Laborc jobbkeze, valamint Vajtó Lajos üzletember, aki az MSZP–SZDSZ-kormányzás idején a Nemzeti Lóverseny Kft.-t vezette.
A találkozók megszervezése egyébként utóbbi férfinak köszönhető, hiszen hozzá lépett oda egy belvárosi étterem teraszán Portik azzal az ürüggyel, hogy a szervezett bűnözés és a különböző bűnüldöző szervek közötti összefonódásról szeretne beszámolni (erről szinte szó sem esik a beszélgetésekben – a szerk.). A maffiózó szándékáról Vajtó értesítette Szilvásy Györgyöt, aki ezután utasította Laborc Sándort arra, hogy „kezelje” a Portik-ügyet.
A beszélgetésekről hangfelvétel készült, így derülhetett ki az, hogy Gyurcsány titkosszolgálati főnöke lényegében egyezséget kötött a volt olajbűnözővel. Gyakorlatilag abban állapodtak meg, hogy Portik információkat gyűjt és kreál fideszes vezetőkről. A cél egyértelműen az volt, hogy valamilyen módon hatalomban tartsák a Gyurcsány-kormányt.
A művelethez Laborc még egy biztonságos, védett telefont is biztosított a volt Energol-vezérnek. Portik a Gyurcsány-kormány titkosszolgálatának vezetőjével folytatott beszélgetései során hű baloldaliként, az MSZP tántoríthatatlan támogatójaként tüntette fel magát, és minden szolgálatát felajánlotta a pártnak és Laborc Sándornak.
Portik Tamás konkrétan így fogalmazott Laborcéknak: „Én mindenben, mindenben, amit önök mondanak, én bármit, százötven százalékig elhatároztam, régóta ez [van] a lelkemben, meg a szívem… Nem hiszem, hogy tudnak olyat kérni, amit ne tennék meg.
Laborc válasza pedig ez volt: „Jó. Bármi, ami viszonylag gyorsan fogható és körbejárható, az jó. […] Érdekes az, amikor megpróbálja befolyásolni a döntéshozókat, ez a kábszerrel… bármivel, médiafelülettel, akár kupiba elvinni, stb. stb. Tehát ez.”
A jegyzőkönyvek szerint Portik Tamás emellett kijelentette: „nekünk az lenne a dolgunk, hogy erősítsük a miniszterelnök urat vagy magában legalább az MSZP-t”, továbbá kitért arra is, amikor a szocialisták vannak hatalmon, akkor neki jó: „olaj, cigaretta, minden volt”. Majd arról is beszélt, hogy pénzt vitt MSZP-seknek, és ezt eddig nem tudta meg senki.
Visszatérve a fideszesek lejáratásához, a Laborccal megbeszélt akciónak a része lehetett az is, hogy előkerült egy videó, amin egy Rónai Attila nevű vállalkozó korrupciógyanúba keverte Kósa Lajost, Debrecen akkori polgármesterét. A felvétel ugyan 2007-es, ám az mégis a 2010-es kampányban bukkant fel – írja a Mediaworks Hírcentruma.
A vállalkozó később azt állította: titkosszolgálati ügynökök megzsarolták, hogy börtönbe kerül, ha nem vall Kósa Lajos ellen. A Nemzetbiztonsági Hivatal tagadta, hogy kapcsolatuk lett volna Rónaival. Rónai arról is beszélt, hogy a két zsarolónak régi barátja, Portik Tamás mutatta be.
A felvétel egyébként az V. kerületi Galamb utca 4. számú ház egyik lakásában készülhetett, és megjegyezzük, a Generál Média budapesti központja is ebben a lakásban található, amelyet Portik Tamás fiától vásároltak meg a cég vezetői. Portik egyébként a Laborccal való találkozón feketén-fehéren beszámolt arról, hogy a Generál Média „hozzá tartozik”. Ezt annak okán közölte Laborccal, hogy mivel tudja az MSZP 2010-es választási győzelmét elősegíteni. Portik elmondta, hogy a Generál Média üzemeltette a MyVIP nevű, kétmillió regisztrált tagú közösségi oldalt.
Kulcsmomentum, hogy Laborc és Portik a beszélgetéseken többször is a politikai robbantásokra terelték a szót, amiről Portik korábban Gyárfás Tamással is beszélt. Laborc szerint 1998-ban (utalva a székházrobbantásokra) történt több olyan dolog, amely megváltoztatta az ország sorsát. Portik erre rávágta, hogy tudja, azok honnan indultak, csak még senkinek nem beszélt róluk.
A leiratokból kiolvasható: az NBH exfőnöke „rávetette” magát erre a vonalra, hiszen később visszatért a politikusok elleni merényletekhez, és felvetette, hogy kellene neki hozzá néhány pluszinfó. Portik rendkívül óvatosan azt válaszolta, hogy az ő köreiben ilyenekre nem szabad csak úgy rákérdezni, de ezután persze mindketten egyetértettek abban, hogy biztosan „önrobbantások” történtek, amiket a Fidesz rendelt meg azért, hogy megrendítse a közbiztonságba vetett bizalmat és így megnyerje az 1998-as választásokat.
Portik szót ejtett arról is, hogy egykori energolos cégtársa, az időközben elhunyt Drobilich Gábor és a néhai Torgyán József, a kisgazdák korábbi elnöke, valamint egy Zámbó nevű ismeretlen felől jöttek a ’98-as ügyek, azaz a székházrobbantások.
Érdekes, hogy a maffiózó az általa rögzített egyik hangfelvétel szerint korábban Drobilichnak is „Torgyán-vonalról” beszélt a politikai merényletekkel összefüggésben, ám volt mentora ezt egyszerűen „hülyeségnek” tartotta. Nem úgy, mint Laborc Sándor, aki, ahogy a leiratokból is kiderül, kulcsfontosságúnak tartotta a Portik által felvázolt teóriát a politikai robbantásokkal kapcsolatban.
Valószínűleg itt dőlhetett el véglegesen, hogy a 2010-es választási győzelem érdekében elfogadják Portik segítségét, ami az őszödi beszéd óta mélyrepülésben lévő Gyurcsány-rezsim utolsó esélye lehetett arra, hogy megtartsa a hatalmát.
Fontos körülmény, hogy néhány hónappal a találkozókat követően, 2008 októberében Prágában rendőrkézre került az Aranykéz utcai robbantás ügyében azóta már jogerősen elítélt Jozef Rohác (az ítélet szerint Portik Tamás volt a férfi közvetlen megbízója), akit a politikai robbantásokkal is összefüggésbe hoztak.
A magyar hatóságok ugyanakkor nem a gyilkosságok, hanem egy kudarcot vallott merénylet miatt kérték ki Rohácot a csehektől: 1997. június 3-án egy sikertelen merényletet hajtottak végre Seres Zoltán alvilági vállalkozó ellen.
A Bentley-re helyezett robbanóanyag leesett Seres kocsijának alvázáról, így azt már nem volt érdemes felrobbantani. A merénylettel a Portikkal szoros kapcsolatban álló Jozef Rohácot vádolták, ám a szlovák férfit végül csak robbanóanyaggal való visszaélésért ítélték el. A bíróságnak azért kellett az emberölés kísérlete alól felmentenie Rohácot, mert a nyomozó hatóság nem tudta bizonyítani, hogy a bombát annak érdekében készítette, hogy ismeretlen társaival megölje Seres Zoltánt.
A gyanú azért terelődött Rohácra, mert az ő ujjlenyomata megegyezett a pokolgép belsejében rögzítettével, ami azt jelenti, hogy Portik bizalmasa szerelhette össze a bombát, legalábbis közreműködött az elkészítésében. Végül két évet kapott.
Az ítélethirdetésig már ugyanannyi időt börtönben ült, így a bíróságról 2010 őszén szabadon távozhatott. Serest egyébként a sikertelen merényletkísérlet után két évvel agyonlőtték, a kivégzés megrendelésével Portikot gyanúsították, ám ez az ügy végül nem jutott el a bíróságig.
Rohác prágai letartóztatása után derült csak ki, hogy a Fővárosi Főügyészség már száz nappal korábban, július 15-én elrendelte a 2001. november 14-én felfüggesztett Aranykéz utcai nyomozás folytatását. Ismert, 1998. július 2-án, déli 12 óra előtt nem sokkal a külföldről hazatérő Boros „Óriás” Tamás leparkolta autóját az Aranykéz utcai parkolóházban, és gyalog indult el utolsó útjára a közelben lévő irodája felé.
Útközben még odaköszönt szír pénzváltó ismerősének, majd megszólalt a telefonja, de beleszólni már nem volt ideje. Ezután hatalmas robbanás rázta meg Budapest belvárosát: egy kis Polskiba rejtett, nagy mennyiségű, távirányítású bombát robbantottak fel az eredeti nevén Boros József Károly vállalkozó mellett.
Az olajügyeket jól ismerő, a rendőrséggel együttműködő koronatanún kívül két járókelő és Boros ügyvédje, Szabó Gábor is életét vesztette, valamint 24 ember megsérült a detonációban. Az 1996-ban, Prisztás József lelövésével elkezdődött magyar maffiaháborúban először fordult elő, hogy a „célszemélyen” kívül mások is meghaltak.
Rohácot 2009-es hazahozatalát követően ebben az ügyben csak tanúként hallgatták ki, gyanúsított csupán magyarországi főnöke, Portik Tamás 2012. július 14-i letartóztatása után, 2013-ban lett. Rohác ekkor már újra magyar börtönben ült, hiszen szabadulása után fél évvel derült ki, hogy DNS-e azonos a Fenyő-gyilkosság helyszínén talált sapkából rögzített mintával. Hatalmas fiaskó, de erről majd később.
A lényeg: 2017 májusában, csaknem húsz évvel a két példátlan bűncselekmény után jogerős ítélet született az egész társadalmat megrázó leszámolások ügyében: jogerőre emelkedett Jozef Rohác életfogytiglani és Portik Tamás tizenhárom éves büntetése.
A Fővárosi Ítélőtábla igazoltnak látta, hogy Rohác volt az elkövetője a négy halálos áldozatot követelő merényletnek, valamint ő lőtte le 1998 februárjában Fenyő János médiavállalkozót (mint arra az első cikkünkben kitértük, ebben az eljárásban azóta felbujtóként megvádolták Gyárfást és Portikot).
A táblabíróság kimondta, hogy a belvárosi, négy áldozatot követelő robbantás megbízója Portik Tamás volt, akit azért nem ítélték Roháchoz hasonlóan életfogytiglani fegyházbüntetésre, mivel kétséget kizáróan csupán azt tudta megállapítani a bíróság, hogy az energolos Boros Tamás megölésére adott parancsot. Borosnak azért kellett meghalnia, mert elhíresült, 1997-es videóvallomásában kipakolt a rendőrségen az olajmaffiáról és összefüggésbe hozta Portik Tamást Prisztás József megöletésével. A kazetta Portikék kezébe került, amivel megpecsételődött az olajügyek koronatanújának sorsa.
Az eljárás során olyan nagyhalak tanúskodtak Portik ellen, mint a diszkócsászár Vizoviczki László, valamint az alvilág bankárának gúnyolt Lakatos András, igaz, vallomásaikat nem fogadta el a bíróság. Pedig Vizoviczki részletes vallomásában elmondta, neki az Energol-vezér már 1997 végén egy találkozón elárulta, meg fogja öletni Boros Tamást.
Lakatos András pedig arról beszélt a bíróságnak küldött videóvallomásában, hogy szem- és fültanúja volt, hogy Portik Tamás és Jozef Rohác néhány nappal a merénylet előtt egy bécsi találkozón megbeszélte Boros meggyilkolását.
Elhatározták, a férfit fel fogják robbantani, és a „munkát” Rohác fogja – dupla pénzért – elvégezni, mivel „mások is meg fognak sérülni”. Portikot végül egy szlovák bűnöző, Milos Kastan vallomásának köszönhetően marasztalták el. A volt szlovák maffiavezér, Mikulás Cernák bandájához tartozó, később a Sykora-klánhoz csapódó gengszter vallomásában előadta, hogy jelen volt egy olyan találkozón 1998 áprilisában, ahol Portik megbízást adott az Aranykéz utcai merényletre. Rohác állítólag még panaszkodott is szlovák bűntársának, hogy „nagy nyomás alatt van”, mert az Energol-vezér sürgeti a gyilkosság végrehajtását.
Arra a másodfokú bíróság nem, csupán az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék tért ki, hogy a korábbi, még a 90-es években indított nyomozások során eltűnt bizonyítékok rendkívüli módon nehezítették a tisztánlátást. Ez nemcsak az elsőfokú bíróságnak, hanem a többek között a rendőrség belső elhárítását végző, az alvilági leszámolások nyomozását is segítő Nemzeti Védelmi Szolgálatnak (NVSZ) is feltűnt, ezért vizsgálatot indítottak.
A Fenyő-merénylet vonatkozásában az NVSZ az egyik legfontosabb kérdésnek tartotta annak tisztázását, miként lehetséges, hogy amikor a tíz évig bujkáló Rohácot prágai elfogása után, 2009 elején a sikertelen Seres-merénylet miatt hazahozták, nem hasonlították össze a levett DNS-ét az 1998-as emberölés helyszínén talált anyagmaradványokkal (a rendőrség a Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézetet tartotta felelősnek, onnan egy embert menesztettek is).
Annak ellenére maradt ez el, hogy Rohác elkövetői mivolta már a 90-es évek végén felmerült, arról nem is beszélve, hogy a kecskeméti maffiaper fővádlottja, Radnai László 2005-ös, titkosított tanúvallomásában is Jozef Rohácot azonosította Fenyő János gyilkosaként. Noha – a névtelenül nyilatkozó forrás szerint – a védelmi szolgálat „vadul rávetette magát erre a vonalra”, mégsem került elő annyi bizonyíték, hogy személyes felelősöket lehessen megnevezni.
Az NVSZ vizsgálata során az kiderült, hogy kik juttathatták Portik kezére az olajügyek koronatanújaként számon tartott Boros József Károly videóvallomását, ám cselekedetükért – elévülés miatt – ma már nem lehet őket felelősségre vonni.
A Boros-vallomás kikerülésével összefüggésben a védelmi szolgálat névtelenséget kérő, ám az eljárást jól ismerő tagja korábban elárulta, hogy a 90-es években gyakorlatilag nem volt olyan fontosabb bűnügyi információ, ami ne jutott volna vissza az érintett bűnözői körökhöz. Az NVSZ-nek azonban nemcsak a kazetta rendőrségről való kikerülése, hanem a négy áldozat halálával végződött merénylet meghiúsult nyomozása is súlyos aggályokra adott okot.
A gyanút erősítette, hogy noha pontosan lehetett tudni, mely alvilági szereplőknek állt érdekükben Boros likvidálása, ennek ellenére sem sikerült eredményt felmutatniuk a nyomozóknak. Nem maradt el annak a vizsgálata sem, hogyan tűnhetett el a BRFK-ról két fontos kamerafelvétel, amiken – a megmaradt rendőri jelentések szerint – jól felismerhetően látszódott Jozef Rohác. Ennek kapcsán az NVSZ-szel szorosan együttműködő, a 90-es évek gyilkosságaiban nyílt nyomozást folytató Nemzeti Nyomozó Iroda bűnpártolás és hivatali visszaélés miatt ugyan feljelentést tett, ám – szintén elévülés okán – a Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) nem rendelt el nyomozást.
Rohác – akit gyakran „Patkánynak” is neveznek- jelenleg kétszeres életfogytiglanját tölti, hiszen nemcsak nálunk, hanem Szlovákiában is több alvilági leszámolás miatt elmarasztalták az utóbbi években. Amikor Prágában 2008 őszén bilincs kattant a csuklóján, az rendkívüli módon felzaklatta a szlovákiai és a magyarországi alvilág „nagy öregjeit”.
Félelmük nem igazolódott be, a Patkány – a hatóságok nagy bánatára – nem beszélt. Ugyanakkor nemcsak a rendőrök, hanem Gyurcsányék legszűkebb köre is azt szerette volna, ha a Fogász „énekel”, igaz, teljesen más okból. Nekik egy olyan vallomás kellett Roháctól, amivel morálisan megsemmisítik az akkor ellenzékben lévő Fideszt. Legalábbis erre utalt egy, a gyurcsányi hatalomgyakorlást részletesen bemutató, 2009. február 18-án több szerkesztőségnél landolt nyílt levél.
A Sötétség délben nevezetű írás – ahogy azt a Heti Válasz korábbi elemző cikke megállapította – sok olyan információt sorakoztatott fel, amelyek az idő múltával megerősítést nyertek. Előrevetítette például Gyurcsány 2009. márciusi lemondását, valamint, hogy a Szurgutnyeftyegaz nevű strómangyanús vállalat befolyást szerez az osztrák OMV-n keresztül a Molban. A szerző tényként írt arról is, hogy a Magyar Gárda első főkapitánya a Katonai Biztonsági Hivatal (KBH) embere.
Később Dósa István annyit elismert, hogy kinevezésekor megkereste a KBH, de ő állítólag visszautasította az együttműködést. A levélíró Gyurcsányék titkosszolgálati játszmájaként írta le azt az esetet is, amikor 2008. október 23-án lekapcsolták a „csőbombás olimpikont”.
Szerinte az egész ügy az NBH műve volt, az olimpikon „társait” pedig pontosan ezért nem vették őrizetbe. Később Tölgyesi Krisztiánt el is elengedték, az NBH terrorcselekmény-gyanúja nem állt meg. A levélben azzal is megvádolják Laborcékat, hogy szándékosan hagyták bekövetkezni a szlovák titkosszolgálattal karöltve a 2008-as futballbotrányt, mert az mind Gyurcsánynak, mind Robert Fico akkori szlovák miniszterelnöknek jól jött a gazdasági válság idején.
Emlékezetes: magyar szurkolók sérültek meg 2008. november elsején Dunaszerdahelyen, a DAC–Slovan focimeccsen, amikor a szlovák rendőrök és a magyar drukkerek összecsaptak. Több szurkolót kórházba szállítottak, egyikük állapota annyira súlyos volt, hogy őt mentőhelikopterrel vitték kórházba.
A gyurcsányi módszerek közé sorolta a szerző Szili Katalin volt szocialista államfőjelölt és a 2014-ben elhunyt befolyásos MSZP-s politikus, Kiss Péter megzsarolását is, ahogy azt is, hogy állítása szerint Szilvásy utasítására lehallgatták a Fidesz vezetésével kapcsolatot tartó üzletembereket, politikai elemzőket, a titkosszolgálatoktól a rendvédelmi szervektől eltávozott és a Fidesszel szimpatizáló személyeket, hátha összejön valami a fideszes top 10-ről.
Bírósági ítélet ugyan nincs róla, de az a 2010-es kormányváltás után többször felmerült, hogy Laborc Sándor NBH-vezér regnálása idején politikai célokra, fideszes politikusok megfigyelésére is használták a szolgálatokat.
Ahogy azt cikksorozatunk első részében is megemlítettük, az ügyészség vádja szerint a titkosszolgálat adatokat gyűjthetett például Orbán Viktor jelenlegi miniszterelnökről és Kövér László mostani házelnökről. Laborc a vádak szerint Ovi és Bajusz nevű mappákba mentette az összegyűjtött információkat. A bizonyítékok Laborc Sándor hivatali laptopjáról kerülhettek elő, de a volt NBH-főnököt a minősített perben végül jogerősen felmentették.
A leghajmeresztőbb azonban a titokzatos szerzőnek az az állítása, hogy a politikai robbantássorozatot a Fidesz nyakába akarták varrni Gyurcsányék. A hosszú levél egy része ugyanis Portik Tamás kivégzőemberéről, Jozef Rohácról szólt, miszerint Gyurcsány és köre a szlovák bérgyilkost arra akarták rávenni: vallja azt, hogy a fideszes és a kisgazda párti politikusok lakásánál végrehajtott robbantásokat a Fidesz rendelte. Cserébe Rohácnak egérutat adtak volna és nem kérték volna számon rajta az Aranykéz utcai halottakat.
„Annyira kell, hogy ez a mindenki által megvetett Rohác nevű szlovák bérgyilkos, akinek a kezéhez közvetve vagy közvetlenül egy tucat ember vére tapad, elmondhassa végre a vádalku részeként, hogy személyesen Demeter Ervin [ő az első Orbán-kormány titokminisztere volt 2000 és 2002 között] és barátai bízták meg az 1998-as robbantásokkal a fideszbeli és kisgazdapárti politikusok lakásánál, hiszen másként az ellenzéknek esélye nem lett volna megnyeri a ’98-as választást, nem? Majd Rohác úr mélyen belenéz a kamerába (ATV, Szólás szabadsága Baló úrral, esetleg pár kommunikációs millióért TV2 vagy mindegyik, ahogy a médiataktika megkívánja…) és a nagyobb hitelesség kedvéért felháborodottan megjegyzi: a Demeter emberei voltak olyan sz…rrágók, hogy dollár helyett lejben fizetettek! És a Szilvásy Gyuri körül nyüzsgő kommunikációs stáb tagjai a jól végzett munka érzésével dőlnek bele megérdemelt vodkájukba. Mert annyira kell az a rohadt hazugság, hogy már hónapokkal ezelőtt benyilatkozták a hűbéreseid: ha Rohác elmondja, mit tud az akkori idők megoldatlan ügyeiről, nem kéritek rajta számon az Aranykéz utcai halottakat. Erről szól a ti vádalkutok. Hányan is haltak meg ott a robbanásban, Feri? Bástya elvtársnak megér ennyit egy hamis vallomás?”
Az MSZP-s bennfentes pontosan arról számolt be, amire mi is kitértünk cikksorozatunkban, miszerint a legsötétebb módszerekkel próbálták volna lejáratni az akkor ellenzékben lévő Fideszt, ráadásul egy többszörös gyilkos segítségével.
Ugye, emlékeznek még? Portik Tamás, az alvilág rettegett vezére Gyárfás Tamást már 2003–2004 környékén arra próbálta rávenni, hogy mindenképpen hozza össze őt Gyurcsány Ferenccel, mert a politikai robbantásokról tudna olyan információkat szállítani, amik a szocialistákat segítenék.
A többek között a Szájer József és Torgyán József háza elleni merényletek a 2008 nyarán történt Portik–Laborc-találkozón is előkerültek abban a kontextusban, hogy azokat biztosan a Fidesz rendelte meg. A találkozók után dönthettek arról, hogy megpróbálkoznak Portik adujával, amihez pont kapóra jött, hogy pár hónapra rá Rohác rendőrkézre került.
Azt, hogy az olajmaffiózó aktivizálta magát a Laborccal történt találkozók után, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a Fekete Sereg vezetőjétől is megpróbált fideszes politikusokkal kapcsolatos információkhoz jutni.
Erről maga Magyar Róbert beszélt, miszerint amikor 2008 végén házi őrizetbe került, többször meglátogatta Portik Tamás. A maffiózó arról az Orbán Viktorral közös, Kovács István ökölvívó kocsmájában készült képéről kérdezte, ami a 2006-os választások előtt jelent meg a baloldali sajtóban. Magyar szerint Portik szabadulást ígért neki cserébe azért, ha segíteni tudná az MSZP-t Orbán Viktorról, illetve a Fideszről szóló információkkal. A Fekete Sereg vezetője állította: Portikot a nemzetbiztonság küldte.
Magyar Róbert azt is megemlítette, hogy egy házkutatás során foglalta le tőle a rendőrség az ominózus fotót, amivel kapcsolatban a nyílt levélben is van utalás.
tudom, hogyan próbálták kicsinálni a Szilvásy Gyuriék [megjegyezzük, Szilvásy ekkor még nem felügyelte a titkosszolgálatokat] Orbánt (az akkor még nem NBH-főnök Laborc segítségével, az akkori NBH-főnök Galambos Lajos háta mögött) a 2006-os választások előtt. Tudom az összes mocskos részletét (ahogy te is) az elindított és sebtében leállított akciónak. Ugye, szép a Kokó kocsmája, miniszterelnök úr és mindenki nagyon fotogén ott, pláne ha vádalkut köthet?
A levélíró hitelességét igazolja, hogy a szocialista sajtó a 2006-os választási hajrában valóban igyekezett azt sugallni, hogy van kapcsolat Orbán Viktor és Magyar Róbert között, ráadásul azt is elhintették, hogy a robbantásos ügyek mögött a Fekete Sereg vezére állhat.
A Kokó Box Utca nevű éttermében 2004-ben készült fotót a 168 Óra nevű baloldali lap közölte azzal a szöveggel, hogy az ismeretlen feladó mellékelt egy kitépett lapot nekik az újság egy korábbi számból, az 1998-as robbantások utóéletét elemző cikkel.
Ezzel egyidőben más baloldali újságok azt közölték, hogy a rendőrség leporolta a székházrobbantások aktáit. Ha hihetünk a levél titokzatos szerzőjének, ez is a Gyurcsány-féle titkosszolgálat lejárató akciója volt. Nem állítjuk, hogy ez az ötlet Portiktól származott, hiszen ebből az időszakból nincs arra adat, hogy Portik a székházrobbantásos tervét eljuttatta volna a szolgálatokhoz, mindenesetre az időbeli egybeesés gyanús.
A maffiózó ugyanis rettegett attól, hogy 2006-ban visszatér a Fidesz és Gyárfás Tamásnál már a választások előtt azzal kérkedett, hogy bennfentes információi vannak a politikai merényletekről.
A levél – megjelenését követően – óriási botrányt kavart a szocialistáknál. Sajtóinformációk szerint a levél az akkori nemzetbiztonsági szolgálatok figyelmét is felkeltette, de az MSZP nemzetbiztonsági kabinetje ugyancsak vizsgálta az írást, sőt, a párt titkosszolgálati szakértői is elemezték azt.
A nagy kérdés persze az volt, hogy ki volt a nyílt levél szerzője. Az „anonymus” név mögé rejtőző szerző számos ponton beazonosította magát: egy 1989. januári, Gyurcsánnyal közös KISZ-élményt emleget a levélben, és nyilvánvalóvá teszi, hogy kiábrándult a (volt) miniszterelnökből.
Közben fitogtatja nemzetbiztonsági jártasságát, és bevallja, hogy az iromány postázása előtti utolsó ülésnapon a Parlament karzatáról nézte főnöke retorikai vergődését. Emellett kiderül, hogy van egy kedvenc „példabeszéde” Moldova Györgytől, amely szerint „a hajó azért nem megy egy métert sem előre, mert valamelyik hülye a kazán teljes gőzenergiáját a hajókürtre kötötte”.
Ezek alapján a korabeli sajtó Juhász Ferencben, az MSZP egykori elnökhelyettesében, az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának volt tagjában látta meg a belső titkokat kiteregető szerzőt. Juhász ráadásul az első Gyurcsány-kormányban honvédelmi miniszterként a katonai titkosszolgálatok tevékenységére is rálátott, így nehezen állíthatnánk róla, hogy ne lenne jól informált. Juhász Ferenc ugyanakkor tagadta, hogy köze lenne a nyílt levélhez – olvasható a Mediaworks Hírcentrumának elemzésében.
Címkék: