Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1992. május 30-án fogadott el határozatot, amellyel szankciókat vezetett be az akkori Jugoszláv Szövetségi Köztársaság ellen. A nemzetközi közösség azért döntött a büntetőintézkedések bevezetése mellett, mert ezt az államszövetséget okolta a Bosznia-Hercegovinában kirobbant háborúért. A döntés bár óriási gazdasági problémákat okozott a lakosságnak, a Milosevic-rezsim még több mint 8 évig hatalmon maradt.

A lakosság megsínylette, a vezetők nem

Az 1990-es évekre keserűen emlékeznek vissza a volt Jugoszlávia lakói. A boltokban üresen álltak a polcok, az üzemanyagot kannákból, feketén árulták, hiperinfláció sújtotta az országot. A fizetések alacsonyak voltak, sőt olyan mértékben értéktelenedett el a dinár, hogy a délelőtt kézhez kapott múlt havi bérből, délutánra már csak 10 dekagramm kávét és egy csokoládét lehetett venni. Ezt elkerülendő az emberek, amint tehették, német márkára vagy magyar forintra váltották a pénzüket – mesélte emlékeit egy szerbiai nő a V4NA hírügynökségnek.

A pénzváltó dílerek ott voltak minden település utcáin, hogy nyerészkedjenek a gyengülő dináron. A fizetések és az áruk értékének arányát jól mutatja, hogy a bér nagysága sok esetben nem haladta meg a 10 márkát sem akkoriban, míg egy tojás volt, hogy egy márkába került. Ezt már Leposava Milutinovic mesélte a BBC-nek visszaemlékezve az akkori időkre.

Az ország gazdasági hanyatlása a volt jugoszláv területeken zajló háború és a szankciók miatt következett be.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1992. május 30-án vezetett be büntetőintézkedéseket a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság ellen, amelyet akkor már csak Szerbia és Montenegró alkotott, illetve amelynek része volt még Koszovó.

A közvetlen indok a szankciók bevezetésére az volt, hogy a szerbek állítólag kenyérért sorban álló bosnyákokra támadtak Szarajevóban, amelynek következtében 68-an elhunytak, 200-an pedig megsérültek. A szerbek szerint ugyanakkor Szarajevó helyezett el bombát, hogy rájuk terelhessék a gyanút.

A szankciók tönkretették az országot

A szankciók megtiltották az áruk kivitelét és tranzitját, a pénzügyi források átutalását, a JSZK nemzetközi sporteseményeken sem vehetett részt. A büntetőintézkedések mintegy két évtizeddel visszavetették az ország fejlődését. Ezt mondta korábban Ljubodrag Savic, a belgrádi Közgazdasági Kar tanára.

“Nem csak szétszakították az egységes államot köztársaságokra, s tönkretették a közös piacot, hanem a külvilággal is gyakorlatilag lehetetlenné vált a kommunikáció” – mesélte Savic.
Az élelmiszerek és a gyógyszerek kivételével tilos volt minden termék exportja vagy importja az országba, beleértve a kőolajat is.

A szankciók bevezetését az ENSZ Biztonsági Tanácsának 13 tagja támogatta, Kína és Zimbabwe tartózkodott.

„A súlyos szerbiai és montenegrói események veszélyt jelentenek az Egyesült Államok nemzetbiztonságára, külpolitikájára és gazdaságára” – mondta akkortájt az idősebb George Bush, amerikai elnök.

Bush elrendelte, hogy a washingtoni pénzügyminisztérium foglalja le a jugoszláv kormány összes vagyonát az Egyesült Államokban, amely a Fehér Ház becslése szerint akkoriban körülbelül 200 millió dollárt tett ki. Továbbá bevezették a jugoszláv tengeri kikötők blokádját, lefoglalták a hajóikat is. Az amerikaiaknak pedig tilos volt befektetni Jugoszláviában.

A boszniai háborút a daytoni békeszerződés zárta le, a szankciók azonban megmaradtak, sőt a koszovói konfliktust követő NATO-bombázás végeztével sem szűntek meg. Egészen addig maradtak a büntetőintézkedések, amíg Slobodan Milosevic 2000 októberében nem távozott a hatalomból.

Akkori szerb ellenzék: Milosevicet erősítették a szankciók

A szankciók tehát több mint 8 éven át sújtották az országot, de leginkább az egyszerű emberek életét tették tönkre. A korábban virágzó országba szegénység köszöntött be.
Még egy 1998-as nyugati sajtójelentés is arról szólt, hogy az akkori szerb ellenzéki pártok szerint is sértették az Európai Unió intézkedései az egyszerű szerbeket, s közben megerősítették Slobodan Milosevic elnök politikai pozícióját. A belgrádi tudósító szerint az ellenzék tagjai és a szerb értelmiségiek nem értetettek egyet Milosevic elnök válságkezelésével, de támogatták abban, hogy elutasította Koszovó függetlenségét – olvasható a Global Policy Forum oldalán.

Azóta több mint 2 évtized telt el, de a koszovói kérdés megoldása még mindig várat magára. Sőt, ismét elszigetelődéssel és ultimátumokkal próbálják rávenni a szerb vezetést az európai javaslat elfogadására.

A jugoszláv elnök a gazdasági nehézségek, a háborúk, a nemzetközi elszigeteltség ellenére hatalmon maradt. A 90-es évek voksolásain mindig többséget szerzett, noha azok tisztaságát többször is megkérdőjelezték. Slobodan Milosevic az Észak-atlanti Szövetség bombázása után csaknem másfél évvel bukott meg. A 2000-es választásokon a Szerbiai Demokratikus Ellenzék jelöltje Vojislav Kostunica győzött az államfőválasztáson, amelyet a tömegtüntetések után a volt köztársasági elnök is elismert. Milosevicet később az új vezetés kiadta a Hágai Nemzetközi Törvényszéknek.

kép: Szerbia elnöke

Szerbiának negatív tapasztalatai vannak a büntetőintézkedésekkel kapcsolatban. Ezt már Aleksandar Vucic mostani szerb elnök mondta a minap a davosi világgazdasági fórumon.
Az Oroszország elleni szankciók sem hoznak eredményeket – szögezte le a szerb államfő. Éppen ezért Belgrád nem is vezetett be büntetőintézkedéseket Moszkvával szemben, de elismeri Ukrajna területi integritását. A nyugat emiatt elégedetlen az uniós tagjelölt országgal, s arra szólítja fel, hogy hangolja össze a külpolitikáját Brüsszelével, ellenkező esetben az uniós csatlakozása sem haladhat Szerbiának.