Nincs elég munkavállaló Horvátországban a nyári szezonra. Hiába múlt el a covid, és jönnének a turisták, nincs, aki kiszolgálja őket. 35 ezer pincér, szakács, takarító hiányzik. A horvátok inkább nyugatra mennek dolgozni, mint hogy otthon keressenek pénzt. Közben az infláció a horvát tengerpartot sem kerüli el. Splitben rekordáron a fagyi – egy gombóc 2 euróba kerül.

Itt a nyár, indul a szezon a tengerparti üdülőhelyeken. Ráadásul két évnyi koronavírus-járvány után most végre korlátozások nélkül lehet élvezni a nyaralást. Minden előrejelzés azt mutatja, hogy aki csak teheti, a tengerparton tölti majd a szabadságát, hangulatos éttermekből bámulja majd a hullámokat, és a naplemente fényében szürcsöli a koktélokat. Már ha lesz, aki kiszolgálja…

kép: Pixabay

Horvátország ugyanis, most, az idény küszöbén, óriási munkaerőhiánnyal kénytelen szembenézni. A turisták már szivárognak, pincérből, szakácsból, eladóból, takarítóból azonban messze nincs elég. Egyes számítások szerint 35 ezer munkavállaló hiányzik a tengerpartról. Pedig korábban az emberek egymást taposták a jól fizető nyári munkáért, az étterem- és szállodatulajdonosok pedig válogathattak: ha valaki nem volt elégedett a fizetéssel vagy a feltételekkel, már mehetett is, tízen jelentkeztek a helyére abban a pillanatban. Most se horvátok, se szerbek, se boszniaiak, se észak-macedónok nem jönnek.

Nézzük az állásajánlatokat

A térség egyik legnagyobb munkaerőbörzéjének számító poslovi.infostud.com oldalon is találni horvátországi idénymunkára csábító hirdetéseket:

„A la carte étterembe keresnek felszolgálót. Feltétel az angol és további egy nyelv ismerete. Elvárás az önálló munkavégzés, 6-7 asztal magabiztos kiszolgálása, borok ismerete. Várható fizetés 800 euró + borravaló. Munkavégzés minden nap.”

„Az egyik vezető horvátországi szállodalánc idénymunkásokat keres felszolgálói munkakörbe. Elvárás a két éves munkatapasztalat, két idegen nyelv ismerete…”

A munkavállalónak rendszerint biztosítanak szállást és ellátást, ez azonban rendszerint olcsó munkásszálló, vagy egy alagsori szoba, az étkezés pedig egyhangú és szegényes. Vagyis aki szeretne ennél valamivel kényelmesebb körülmények között élni, kénytelen a fizetésének vagy a borravalójának egy részét erre fordítani.

kép:Pixabay

Festői és méregdrága

A tengerparton dolgozni idillinek tűnik. Az álláshirdetésekben is emlékeztetnek arra, hogy a munkavállaló a szabadidejét a tengerparton sütkérezve töltheti, és élvezheti az Adria minden szépségét. Azzal azonban az idénymunkásoknak is tisztában kell lenniük, hogy a horvát tengerpart idén a korábbiaknál is jóval drágább lesz. Az egész Nyugat-Európában tapasztalható áremelkedési hullám ugyanis Horvátországot sem kímélte: drágult a gáz, a villany, az üzemanyag és az élelmiszer is. A sajtó most a fagylalt árára kapott rá: a Szabad Dalmácia gyűjtése szerint Splitben egy gombóc ára 10 és 16 kuna között mozog (egy euró 7,5 kuna), vagyis a drágább fajtákért (rendszerint az adalékmentes, természetes összetételű) gombóconként több mint 2 eurót is elkérnek. A vendéglátósok azt mondják, a helyieknek ez drága, de a külföldi turisták kifizetik, így addig nyomják az árakat, amíg csak lehet.

kép: Pixabay

Ázsiából jönnek a „vendégszerető horvátok”

Hogy miért van ekkora munkaerőhiány? Mert nincs ember. Egyrészt tény, hogy Horvátország lakossága rohamosan fogy, mivel kevés gyerek születik, másrészt igen jelentős az elvándorlás – aki eddig nem boldogult a szegényebbnek számító, szlavóniai részen, az már nyugaton próbálkozik, és nem tud hazautazni, hogy 2-3 hónapot a tengerparton húzzon le. Ez a helyzet a környező országokkal is: az emberek vagy megtalálták otthon a számításaikat, vagy külföldön dolgoznak. Ha pedig a környékben nincs elég munkaerő, a horvát idegenforgalmi ágazat is kénytelen máshol ember után nézni, így ma már az sem meglepő, ha a spliti vagy dubrovniki szálloda takarítónője Nepálból, a Fülöp-szigetekről vagy épp Indiából származik.

kép: Pixabay

„Évek óta felhívjuk a figyelmet erre a problémára. Aztán meg elcsodálkozunk… Minden évben ez van: tudunk a problémáról, mégis elcsodálkozunk rajta” – fogalmazott a Deutsche Welle cikkében Damir Krešić, a zágrábi Idegenforgalmi Intézet igazgatója.

Mi a megoldás?

Damir Krešić szerint itt az idő, hogy az állam komolyan vegye a problémát, és a munkaadók, valamint a szakszervezetek bevonásával ki kell, hogy dolgozzon egy az egész gazdaságra kiterjedő stratégiát. Ebben kellene pontosan meghatározni, hogy országos szinten, ágazatokra lebontva, hány munkavállaló hiányzik. Az intézetigazgató szerint az ideiglenes ázsiai munkavállalók alkalmazása nem megoldás. Minden évben megmutatkoznak a hiányosságaik, de egyelőre nincs más választás – fogalmazott. Hozzátette, nincs baj a más kontinensről érkező emberekkel, ők is tudnak szorgalmasan és lelkiismeretesen dolgozni. A gond az, hogy az ide látogató turisták szeretnék megtapasztalni az autentikus, horvát vendégszeretetet, amit csak egy valóban horvát ember tud megadni. Azzal pedig, ha tapasztalat nélküli pincérekkel, szakácsokkal, recepciósokkal telik meg a horvát tengerpart, csak a színvonal romlik – vélik az ágazat ismerői.

„Nem építhetjük turizmusunk jövőjét a külföldi munkaerőre, helyi dolgozók nélkül nincs fejlődés” – véli Goran Rihelj, az egyik horvátországi idegenforgalmi portál szerkesztője.

Mint fogalmazott, évek óta figyelmeztetnek arra, hogy a bérek túl kicsik az ágazatban, miközben a munkakörülmények rosszak. Csakhogy eddig volt elég ember, most azonban megnyíltak a határok, aki akart elment külföldre, a „lufi kipukkadt, és mindenki csodálkozik” – fogalmazott a szakújságíró. Rihelj szerint érthető az, hogy az emberek nem akarnak szezonmunkások lenni – abból nem lehet jövőt tervezni, családot fenntartani, lakást vagy autót venni. Senki nem akar heti hét napot dolgozni szabadidő nélkül, egyszerűen nem éri meg – véli az újságíró.

Az idénymunkásokat egyedül a borravaló csalhatja a horvát tengerpartra. Az Adria ugyanis évről évre népszerűbb a nyugatiak körében, akik a világjárvány után most minden bizonnyal megrohamozzák az üdülőhelyeket. A kérdés csak az, mennyi pénzt szánnak a vendégmunkások munkájának meghálálására.