A világ első kommunista államát, a Szovjetuniót erőszakkal létrehozó Vlagyimir Iljics Lenin nemrég új szobrot kapott Németországban. Az Egyesült Államokat és Nyugat-Európát feldúló szélsőbalos anarchisták bálványa az egész életét és karrierjét hazugságokra építette. A törvényes uralkodóval és politikai ellenfeleivel kíméletlenül leszámolt, 5 millió honfitársát küldte az éhhalálba, kifosztotta a templomokat és kivégeztette a papokat.

Közel 100 évvel az egykori Szovjetunió megalapítójának halála után új Lenin-szobrot avattak a németországi Gelsenkirchenben. A Németországi Marxista-Leninista Párt (MLPD) nevű szélsőbaloldali szervezet ezzel egy tömeggyilkosnak állított új emléket, aki 1918-as erőszakos hatalomra kerülése és 1923 között honfitársai millióit küldte kényszermunkatáborokba, és a „proletárdiktatúra” kiépítése nevében konzervatívok és másként gondolkodók tízezreit vetette börtönbe, illetve lövette agyon.

Már a Lenin által képviselt bolsevizmus alapeszméje is az erőszakon alapult: Marx és Engels tanaira hivatkozva kimondta, hogy a kommunista állam fő célja a munkás-paraszti hatalom kiépítése az úgynevezett osztályharc során, melynek élharcosa (minden hatalom birtokosa) a kommunista párt. Lenin tehát a munkások és parasztok vezetőjének szerepében tetszelgett, miközben ő maga tehetős orosz polgári családban nőtt fel, jogi diplomát szerzett, mezőgazdasági vagy ipari munkát sohasem végzett. Az I. világháború alatt Svájcban, Németországban és Finnországban élt, ott dolgozta ki  a „bolsevik forradalom” forgatókönyvét. Lenin ekkoriban szegénységben élt, 40 éves koráig számos levelében kérte anyját, hogy küldjön neki pénzt a nyugdíjából. Ez is hozzájárulhatott frusztrációjához és hatalomvágyához.

Meghamisított történelem: a bolsevikok kegyetlensége

Lenin hatalomátvétele, amelyet a kommunista országokban még Nagy Októberi Szocialista Forradalomként tanítottak az iskolákban, távolról sem olyan tisztán és nemesen zajlott, mint ahogy azt a későbbi szovjet propagandafilmek bemutatták. A háborúból csalódottan hazatért orosz katonákból és képzetlen, tanulatlan parasztokból álló bolsevik fegyveresek nem az Aurora cirkáló jelképes ágyúlövésére indítottak „forradalmi” támadást 1917. november 7-én a cár szentpétervári rezidenciája ellen. Valójában katonai puccs történt. Lenin parancsára II. Miklós cárt, feleségét és öt gyermeküket letartóztatták és kinyilvánították a Romanov-monarchia végét. A cárt és családját Jekatyerinburgba hurcolták, ahol Lenin emberei féléves fogva tartás után, 1918. júliusában bírósági tárgyalás nélkül, hidegvérrel kivégezték őket, majd a holttesteket savval leöntötték és felgyújtották. Történészek megjegyzik, hogy a francia és az angol forradalom idején is kivégezték az uralkodót és feleségét, gyermekeiket azonban életben hagyták.

Már 1918-ban, Lenin hatalomra jutásával megkezdődött az egész Szovjetuniót behálózó kényszermunkatáborok kiépítése. A lágereket azzal a szándékkal hozták létre, hogy elkülönítsék, megbüntessék és munkaerejét ingyen felhasználják mindazoknak, akiket a kommunista rendszer ellenségeinek tartottak. Lenin titkosrendőrsége, a GPU (később NKVD) becslések szerint 3-4 millió embert küldött a szibériai és más kényszermunka-táborokba. Lenin halála után, 1925-től utódja, Joszif Sztálin ipari mértékűvé fejlesztette a deportálásokat, így a munkatáborok felszámolásáig mintegy 30 millióan váltak a kommunista terror áldozatává csak a Szovjetunióban.

Lenin gátlástalanságának okát többféle módon magyarázzák a történészek. Egyesek szerint az tette a cári Oroszország esküdt ellenségévé, hogy fiatal korában a katonák egy tüntetésen letartóztatták, majd felakasztották bátyját, Alekszandert, aki a példaképe volt. Más magyarázatok szerint Lenin aszexualitása (és talán impotenciája, amely miatt felesége el akart válni tőle) vezetett ahhoz a frusztrációhoz, ami a történelem egyik legvéresebb kezű despotájává, milliók gyilkosává tette. Mindezek ellenére még mindig vannak, akik a kommunizmust alapvetően helyes ideológiának tartják, ezért nemcsak ellenzik Lenin bűneinek teljes feltárását, de szobrokkal és megemlékezésekkel igyekeznek pozitív színben feltüntetni a volt szovjet diktátort.