Kötelező az iskolában az antirasszista oktatás, és nem nézik jó szemmel, ha ez ellen bárki is felszólal. Az élményeiről és ellenérzéseiről most egy középiskolai tanár számolt be, vállalva a következményeket az állására és pedagógusi pályájára nézve.

Egy manhattani magániskolában tanít Paul Rossi, aki nemrég leírta a kendőzetlen véleményét az amerikai iskolákban zajló baloldali agymosásról. A Grace Church Középiskola tanára elmondása szerint teljes tudatában van annak, hogy a nyilvános véleménye miatt nem csak a mostani munkahelye kerül veszélybe, hanem a komplett pedagógusi pályája. Mégis úgy érezte, hogy ki kell mondania végre azt, amit talán mások nem mernek, ő viszont fontosnak tart a gyerekek miatt.

Paul Rossi már írása elején leszögezi, hogy tanárként a diákjai felé van kötelessége. Jelenleg azonban az iskolában olyan antirasszista elvárásoknak kell a megfelelniük a pedagógusoknak, amelyet ő már károsnak tart a diákokra nézve. A férfi szerint elsőre nagyon igazságosnak hallatszik az antirasszista képzés, a valóságban azonban ennek éppen az ellenkezője igaz.

A problémát Paul Rossi abban találja, hogy az antirasszista oktatás keretében a tanárokat arra kötelezik, hogy a gyerekeket külön kezeljék a faji hovatartozásuk alapján, az ellenkezésre pedig nem sok lehetőség van. Az iskolában arra ösztönzik a diákokat, hogy a szégyenen és az álokoskodáson keresztül elsősorban a faji hovatartozásukkal azonosítsák magukat, az egyéni identitás csak ezután jöhet.

A fiatalok véleményét pedig erősen formálják az iskolában, és nem veszik figyelembe azt, ha valaki eltér az általános feltételezésektől. Végül aztán különböző csoportokba kerülnek a diákok, amelyek közül az egyik az „elnyomó”, a másik pedig az „elnyomott”. Mindez a méltányosság jegyében történik, mutat rá Paul Rossi, de valójában ez a gyakorlat csak tovább erősíti a rossz szokásokat.

Paul Rossi arról a megdöbbentő jelenségről is beszámolt az írásában, hogy nemrég megkérdőjelezte az antirasszista ideológiát egy olyan megbeszélésen, ahol csakis fehér bőrű diákok és tanárok voltak jelen. Ez már megszokottá vált egyébként az iskolában, hogy fajilag szegregált megbeszéléseket tartanak.

Ezen a meetingen az hangzott el, hogy az öngondoskodás, az objektivitás és a nyílt konfliktustól való félelem mind a fehér felsőbbrendűség jellemzői. Ezzel azonban nem értett egyet Paul Rossi, és ennek hangot is adott. Megkérdezte, hogy szükséges-e az, hogy valaki a faji identitással határozza meg magát minden esetben. Azt akarta bemutatni a kérdésével, hogy a diákok nyugodtan megkérdőjelezhetik az egyes ideológiákat, ha úgy érzik, hogy arra szükség van.

Bár a tanár kérdését többen is üdvözölték, az iskola nem értett egyet vele. Az igazgató azt mondta Paul Rossinak, hogy a filozófiai kihívásai kárt okoztak a gyerekeknek, mert a beszélgetésen elhangzott témák élet-halál kérdései voltak. A tanárt az a vád is érte, hogy megbukott abban a feladatban, hogy a magasabb jót és igazságot szolgálja, a kijelentései pedig zaklatásnak is beillenek.

Paul Rossi szavai szinte futótűzként terjedtek el az iskolában. Elmondása szerint a folyosón sétálva hallotta, ahogyan egy tanár az ő véleményéről beszél a diákjainak, és azt magyarázza, hogy egyes iskolákban többségben voltak a történelem során a fehér bőrű emberek, és hogy a rasszizmus más elfogultságokkal is társul.

Azt Paul Rossi is elismeri, hogy történnek rasszista incidensek az iskolában, és a diákok sokszor tapasztalnak kulturális sokkot. Úgy véli azonban, hogy a megoldás az ilyen esetekre nem az, hogy meg nem történtté teszik a történelmet.

Mint kiderül a tanár írásából, a diákoknak nem szabad fellépniük az osztályban zajló antirasszista tanítások ellen – amelyeknek egyébként sokszor a kritikus fajelmélet ad keretet. Paul Rossi számtalan alkalommal látta már azt, hogy a diákok csak néhány elfogadható válaszra szorítkoznak az iskolában, hogy ne legyen gond. Az ideológia elleni felszólalást az is megnehezíti a tanár szerint, hogy a fehér diákoktól azt kérik, hogy számoljanak le a fehérséggel, de mindeközben ne állítsák be csak róluk szólónak az antirasszista gyakorlatokat.

A manhattani iskolában nemrég az is megtörtént, hogy egy emailben azt javasolták a tantestületnek, hogy hivatalosan is jelöljék meg azokat a diákokat, akik ellenállnak annak a kultúrának, amelyet igyekeznek megteremteni az iskolában. Paul Rossi szerint ez a kezdeményezés nagy támogatást kapott. Amikor pedig rákérdezett, hogy milyen formában jelenhet meg ez az ellenállás a diákoknál, azt a választ kapta, hogy ez lehet ellenállás a színvak ideológia felé, vagy akár csak hallgatás.

Az antirasszista ideológia egyébként már 2019-ben jelen volt a Grace Church Középiskolában. Abban az évben egy februári gyűlésen az igazgató azt mondta, hogy szándéktól függetlenül, a rasszista szavak és felfogások hasonlóak ahhoz, mint amikor valaki késsel vagy lőfegyverrel megöl vagy megsebesít valakit.

Paul Rossi próbált már fellépni a baloldali tanítás ellen az iskolában, és egy olyan egyetemi professzort akart meghívni, aki jobbközép felfogásból nézi az amerikai rasszizmussal kapcsolatos ügyeket. Ezt a kezdeményezést azonban leállította az iskola, mondván, hogy a professzor véleménye csak összezavarná a diákokat. Paul Rossi szerint ezek a megszorítások azért vannak, hogy megvédjék az ideológiát az iskolában, ez azonban a diákok pszichológiai és intellektuális fejlődésének a kárára megy.

Végül a tanár egy friss élménnyel zárta véleménycikkét. Elmondása szerint néhány hete félve ment be hozzá egy diák, hogy támogatásáról biztosítsa őt, miután felszólalt a korábban említett megbeszélésen. Amikor Paul Rossi megkérdezte tőle, hogy miért jött be hozzá olyan idegesen, a diák azt felelte, hogy ha az egyik tanára észreveszi, hogy ott jár, akkor bajba kerülhet. Korábban ugyanis már kapott egy intő beszédet, amiért konzervatív véleményt fogalmazott meg az órán. Végül megkönnyebbült sóhajjal vette tudomásul a fiatal, hogy a szóban forgó tanár aznap nincs az iskolában. Ezután a tanár azt mondta a fiatalnak, hogy nagyon bátor, amiért bejött hozzá, és emiatt nyugodtan legyen büszke magára.