Először nem értette a fekete bőrű diák, hogy a társai miért nem mennek arrébb a járdán, helyet adva neki, ha ő is éppen arra jár. Végül arra jutott, hogy a fehér emberek nem hajlandók utat adni a feketéknek, és ezzel a bennük rejlő fehér felsőbbrendűség mutatkozik meg.

Egyre jobban terjed a baloldali gondolkodás, aminek az egyik eredményeként az egyetemeken a diákok mindenféle dologra ráhúzzák a rasszizmus vádját. Manapság már olyan ártatlannak tűnő dolgokban is rasszizmus lakozik egyesek szerint, mint például a járdán sétálás vagy állás.

Erről a témáról a Northwestern Egyetem lapjában írt egy cikket Kenny Allen. A véleményrovat szerkesztője azt kifogásolta, hogy amikor először sétált a kampuszon, akkor sokszor kellett kikerülgetnie az embereket, akik nem álltak el az útjából. Ez frusztráló volt a fekete bőrű diáknak, ám a helyzetet először csak annak tudta be, hogy egy sokszínű egyetemről van szó, az emberek mindenfelől érkeznek, így biztos eltérő, hogy hogyan viselkednek a köztereken.

Később azonban több másik fekete bőrű társával is beszélt, akik hasonló dolgokat tapasztaltak. Így Kenny Allen arra jutott, hogy a főleg fehér bőrű emberek által uralt egyetemen nem mennek el a fekete bőrűek útjából az emberek. Ez pedig egyben azt is jelenti számára, hogy az egyetemen a sokszínűség nem jelenti a befogadást is.

Ezután a cikk szerzője arra is rámutatott, hogy egy amerikai szociológus felállított bizonyos szempontokat, amelyek alapján el lehet dönteni, hogy az adott egyetem rasszista-e. Így például azt lehet megvizsgálni, hogy melyik csoportok érzik magukat otthon az intézményben és kiknek az értékei, normái érvényesülnek. Ezekkel kapcsolatban Kenny Allen azt írta, hogy a Northwestern Egyetemen ezekre a kérdésekre a legtöbbször a fehér emberek közössége volt a válasz.

Végül Allen arra jutott a cikkében, hogy az egyetemen uralkodó jelenség eredete egészen a szegregációs törvényekig nyúlik vissza. A Jim Crow-törvényeknek is nevezett szabályok több diszkrimináló kikötést is megszabtak a fekete bőrű emberekre vonatkozóan, így például külön iskolába kellett járniuk, mint a fehéreknek, és nem szavazhattak.

A szegregációs szabályok között voltak formálisak és informálisak is. Ez utóbbiak közé tartozott például az, hogy a fekete bőrű embereknek arrébb kellett menniük vagy le kellett lépniük a járdáról, ha fehér emberek jöttek arra. Ezzel is csak azt a nézetet erősítették korábban, hogy a fekete bőrűek alacsonyabb rendűek, mint a fehérek.

Kenny Allen szerint az ilyen informális szabályok a mai napig is élnek, mert a generációk átadták egymásnak. A fehér emberek ahhoz vannak hozzászokva, hogy utat kapnak a közösségi terekben, és így mozognak az egész világban. Azt is írta, hogy számos fehér ember sétál a kampuszon úgy, hogy nem is tudják, hogy ezzel a bennük lévő fehér felsőbbrendűségnek adnak teret. Allen szerint a lényeg az, hogy a társadalom minden része a rasszista örökség által formálódott, és a járdák ügye csak egy a sok olyan közül, amelyek azt éreztetik a fekete emberekkel, hogy nem látják őket ott szívesen.

Az utóbbi időben egyébként egyre elképesztőbb dolgokra, eseményekre függesztik rá a rasszista jelzőt az egyetemeken. A Washingtoni Egyetemnek szintén az egyetemi lapjában jelent meg nemrég egy véleménycikk a rovat szerkesztőjétől. Ebben arról írt a magát többek között queer aktivistaként és őshonosként azonosító diák, hogy milyen felháborító, hogy a fehér bőrű társai elutaztak nyaralni Hawaiira és Mexikóba a tavaszi szünetben.

Andre Lawes Menchavez szerint a nyaralással a fehér diákok az erőszakos, fehér felsőbbrendűséget hirdető őseik nyomába léptek, és az utazásukkal veszélybe sodorták a helyi lakosokat a saját esztétikus örömük érdekében. A cikk szerzőjét a tavasz szünet eseményei arra ébresztették rá, hogy egyáltalán nem lehet megbízni a fehér bőrű emberekben.

Egy másik esetnél a Kaliforniai Egyetemen (UCLA) tartottak egy online vitát, amelynek a témája az intézményes rasszizmus volt. Ennek során egy diák azt állította, hogy az automata szappanadagolók rasszisták, mert nem látják a kezét a bőre sötét pigmentjei miatt. Másik társa azzal érvelt, hogy az adagolók azért rasszisták, mert arra kényszerítik a fekete és barna bőrű diákokat, hogy mutassák meg a tenyerüket, az egyetlen világos bőrű részüket. Végül arra a következtetésre jutottak a diákok a vitán, hogy az automata szappanadagolók bizonyítékok a fehér emberek intézményes rasszizmusára.

Az intézményes rasszizmus jele lett az automata szappanadagoló

Folyamatosan bővül a rasszistának ítélt dolgok listája,…

AJÁNLÓ TÖRLÉSE

Erről az esetről Sullivan Israel számolt be a The College Fix oldalán, aki maga is részt vett az online vitán. Ő azonban nem értett egyet a fenti állításokkal, és meg is cáfolta azokat, miszerint a szappanadagolók valójában szenzorokkal működnek és az emberi test által kibocsátott hő hatását érzékelik, bőrszíntől függetlenül. Israel szerint egyébként a probléma az, hogy manapság már bármire rá lehet illeszteni a rasszizmus vádját, és ez veszélyes precedenseket teremthet.