Ha a korrupció elleni küzdelemről van szó, akkor az Európai Parlamentben egy mérce vonatkozik mindenki másra, és egy másik magára az EP-tagjaira, írja cikkében a Politico. A kettősmérce most, a brüsszeli korrupciós botrány kapcsán ismét megmutatkozott, ez azonban nem meglepő, a brüsszeliták már korábban is úgy követelték egyre nagyobb hanggal az átláthatóságot a tagállamoktól, hogy közben a saját vagyonukról nem akartak beszámolni a nyilvánosság előtt.

Ha a korrupció elleni küzdelemről van szó, akkor az Európai Parlamentben egy mérce vonatkozik mindenki másra, és egy másik magára a kamara tagjaira, írja cikkében a Politico. A brüsszeli lap szerint,

Most, hogy a brüsszeli korrupciós botrány sokkoló hatása alábbhagy, úgy tűnik, hogy az Európai Parlament arra törekszik, hogy – ahogy egy EP-képviselő fogalmazott – az EU „pitiáner, mindennapi korrupciójának” nevezett jelenséggel való meghitt kapcsolata sértetlenül megmaradjon, és hogy a botrány visszhangját egy szűk személyi körre korlátozzák, és ne akadályozzák a szokásos üzletmenetet.

„Voltak már kisebb botrányok és kisebb reformok, de soha nem volt olyan pillanat, amikor magának az intézménynek a jövője volt veszélyben a botrány természete és mérete miatt. A Katargate ezt megváltoztatta” – mondta Michiel van Hulten, a Transparency International EU igazgatója a Politiconak. Van Hulten dicsértre méltónak találta, hogy Roberta Metsola az Európai Parlament elnöke komoly belső reformot tervez, ugyanakkor megjegyezte, hogy ez egy döntő pillanat. Szerinte, ha Metsola hajlandó ebbe beleállni, és akár a saját pártján belül is ellenségeket szerezni, akkor még történhet változás, de egyébként nem.

A Politico azonban rámutat, hogy az EP előéletét tekintve nem sok esély van a valódi reformokra.

A legutóbbi európai parlamenti választások előtt, 2019-ben, a Parlament nagy felhajtással elfogadott egy sor átláthatósági szabályt. Az intézkedés egyik legfontosabb bekezdését – a bizottsági elnökök és előadók azon kötelezettségét, hogy nyilvánosságra hozzák a különböző érdekcsoportokkal való találkozóikat – titkos szavazással fogadták el, egy 220 képviselőből álló névtelen csoport ellene szavazott.

De még több képviselő szavazott egy olyan bekezdés ellen, amely arra ösztönözte – de nem kötelezte – az európai parlamenti képviselőket, hogy ne találkozzanak olyan lobbistákkal, akik nem szerepelnek az átláthatósági nyilvántartásban, a lobbisták online adatbázisában.

Elfogadását követően azonban a szabályok nem hajtották végre.

Hivatalosan ugyanis a Parlament beleegyezett, hogy az adatbázisban nem szereplő érdekcsoportokat kizárják a parlamenti épületekből, a Fight Impunity – a civil szervezet, amelynek vezetője Pier Antonio Panzeri, a volt európai parlamenti képviselő, aki a botrány középpontjába került – képes volt bemutatni jelentéseket a Parlamentben, sőt együttműködéseket kialakítani a házon belül annak ellenére, hogy a szervezet soha nem írta alá a nyilvántartást.

„Nagyon fontos, hogy ne csak szigorú szabályok legyenek, hanem ugyanazok a szabályok vonatkozzanak az összes uniós intézményre, és ne engedjünk meg semmilyen kivételt” – mondta Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke néhány nappal a brüsszeli korrupciós botrány kirobbanása után.

Úgy tűnik azonban, hogy a szabályok szigorítását rengeteg EP-képviselő nem támogatja.

Szerdai nyilatkozatában Rainer Wieland német EP-alenök támogatta a meglévő szabályok felülvizsgálatát, hogy a jövőben elkerülhető legyen egy ilyen botrány.

„Az is világos azonban számomra, hogy nincs szükségünk több olyan dologra, ami nem tudta megakadályozni a jelenlegi botrányt”

– fogalmazott, és azt sürgette, hogy előbb hagyják, hogy a belga hatóságok vizsgálata lezáruljon.

Wieland talán a Parlament autonómiájának leglátványosabb és legelszántabb védelmezője, de messze nincs egyedül az etikai felülvizsgálat szükségességével kapcsolatos szkepticizmusával. A korrupciós vádak miatt börtönben ülő Eva Kaili görög szocialista képviselő helyére pályázva Gwendoline Delbos-Corfield elmondta, hogy megkereste az S&D és a Renew képviselőcsoportokat, hogy folytassanak vitát a korrupcióellenes reformokról.

Senkit sem érdekelt.

„A Parlament általános válasza az volt: ’Ez csak néhány rossz alma’. A botrány el fog múlni, és folytathatjuk ugyanúgy, mint eddig”

– mondta el a képviselő.

Bár a változtatással szembeni ellenállás széles körben elterjedt, Delbos-Corfield szerint ez különösen mélyen gyökerezik az AFCO alkotmányügyi bizottság néhány tagjában, amelynek feladata a parlamenti eljárások módosításának végrehajtása. „Véleményük szerint a törvényhozók nem korlátozhatók. Ezért elutasítanak mindent, ami kötelező érvényű”, mondta.

Nem meglepő a brüsszeli kettős mérce

Ahogy arról a V4NA a korábban beszámolt, a brüsszeliták rendre úgy követelik egyre nagyobb hanggal az átláthatóságot a tagállamoktól, hogy közben a saját vagyonukról nem kell beszámolniuk a nyilvánosság előtt.

Azon túl, hogy brüsszeli buborékban így nem teljesül az egyik legtöbbször hangoztatott uniós alapelv, a szabályok lazasága miatt Brüsszel akár a korrupció melegágya is lehet. És ezt támasztja alá a brüsszeli korrupciós botrány is.

A brüsszeli elit ugyanis titokban tarthatja hogy honnan, mikor és mennyi ingatlant szereztek a megbízatásuk során, illetve hogy mekkora értékű ingóságokra tettek szert a képviselői mandátumuk alatt, de a különböző befektetéseikről, kötvényeikről és megtakarításaikról sem kell számot adniuk. Csupán azt kell feltüntetni a nyilatkozatban, hogy honnan kapnak még fizetést az uniós intézményeken kívül.

Az átláthatóság legfőbb szószólói, például Guy Verhofstadt, a liberális ALDE képviselőcsoport vezetője, de Manfred Weber néppárti frakcióvezető sem számol el a vagyonával a nyilvánosság előtt.

A brüsszeli kettős mérce akkor is megmutatkozott, amikor Brüsszelből a magyar politikusokra vonatkozó vagyonnyilatkozati rendszert bírálták.

Kocsis Máté, a magyar kormánypárt, a Fidesz frakcióvezetője júniusban az ügy kapcsán úgy fogalmazott, hogy „hosszú évek, évtizedek óta sok bírálat éri a magyar vagyonnyilatkozati rendszert, ezért függetlenül attól, hogy ezek megalapozottak-e vagy sem, érdemes változtatni.

A Magyarországgal szembeni brüsszeli kettős mérce sajnos a mindennapjaink része, ezért mindezt kivédendő az tűnik a legcélszerűbbnek, ha az EP-ben használt szabályokat szóról-szóra beépítjük a magyar jogba. Ugyanezt a rendszert használják például Németországban is, így talán – legalább ezen a területen – elkerülhetők a nemzetközi viták”

– tette hozzá.

A brüsszeli bürokraták azonban akkor megint bohócot csináltak magukból, ugyanis

azt követően, hogy Magyarország átvette az uniós vagyonnyilatkozati rendszert, a brüsszeli döntéshozók a korábbi magyar szabályokhoz való visszatérést kezdték sürgetni.

Vagyis akkor is azt bizonyították, hogy – ahogy a Politico is fogalmaz – az Európai Parlamentben egy mérce vonatkozik mindenki másra, és egy másik magára az EP-tagjaira.