Nick Aiossa, a Transparency International EU igazgatóhelyettese szerint a parlamentben "a leggyengébb szankciók vannak érvényben", sok politikus pedig nem érzi kötelességének a szabályok betartását. A tisztviselő szerint a Roberta Metsola EP-elnök által belengetett reformok szükségesek és a helyes irányba mutatnak, ugyanakkor nem elégségesek.

Decemberben derült fény az Európai Parlament valaha volt legnagyobb korrupciós botrányára. A gyanú szerint elsősorban szocialista EP-képviselők, köztük Eva Kaili, az azóta tisztségéből felmentett egykori EP-alelnök, valamint a parlamenttel együttműködő nem kormányzati szervezetek éveken át fogadtak el kenőpénzeket Katartól és Marokkótól, cserébe pedig a politikusok a két országnak megfelelő döntések mellé álltak. Jelenleg több politikus van előzetes letartóztatásban.

Az ügy kapcsán a külföldi beavatkozással foglalkozó különbizottság meghallgatásán beszélt Nick Aiossa, a Transparency International EU igazgatóhelyettese január 26-án. A tisztviselő az EUObserver cikke szerint a bizottság előtt többek között azt mondta, hogy a parlamentben az európai parlamenti képviselők körében „a büntetlenség kultúrája” uralkodik, ami hozzájárult a tavaly év végén kirobbant botrányhoz.

Szerinte a parlamentben „a leggyengébb szankciók vannak érvényben”, amit „az is bizonyít, hogy egyes képviselők nem vették komolyan a szabályok megszegését vagy figyelmen kívül hagyását”. Aiossa szerint a parlament legutóbbi mandátuma alatt 24 etikai vétség történt a magatartási kódex ellen, de szankciókat nem szabtak ki.

Kifejtette: a szankciók kiszabása közvetlenül a parlament elnökének hatáskörébe tartozik, ugyanakkor azt gyanítja, hogy számos okból, „többek között politikai megfontolásokból” nem terjesztettek elő szankciókat. Ennek eredményeként „a képviselők nem fogják kötelességüknek érezni a szabályok betartását” – tette hozzá Aiossa.

Roberta Metsola, az Európai Parlament elnöke a kirobbant botrány kapcsán január elején különböző reformokat javasolt, amelyek szigorítanák a Parlamenten belüli lobbizás ellenőrzését. Betiltanák például az európai parlamenti képviselők úgynevezett „baráti csoportjait”, amelyek a törvényhozókat harmadik országokkal kötik össze. A reformok emellett azt is tartalmaznák, hogy az átláthatósági nyilvántartásban szereplő lobbistákat rendszeres ellenőriznék, továbbá a tengerentúli utazások bejelentését is tervezik.

Aiossa a javaslatokat „a helyes irányba tett lépésnek, de nem elég messzire menőnek” nevezte, és a harmadik országok képviselői számára kötelező regisztráció bevezetését sürgette.

Korábbi cikkünkben ugyanakkor azt is megírtuk, hogy az EP előéletét tekintve nem sok esély van a valódi reformokra. A legutóbbi európai parlamenti választások előtt, 2019-ben, a Parlament nagy felhajtással elfogadott egy sor átláthatósági szabályt. Az intézkedés egyik legfontosabb bekezdését – a bizottsági elnökök és előadók azon kötelezettségét, hogy nyilvánosságra hozzák a különböző érdekcsoportokkal való találkozóikat – titkos szavazással fogadták el, egy 220 képviselőből álló névtelen csoport ellene szavazott.

De még több képviselő szavazott egy olyan bekezdés ellen, amely arra ösztönözte – de nem kötelezte – az európai parlamenti képviselőket, hogy ne találkozzanak olyan lobbistákkal, akik nem szerepelnek az átláthatósági nyilvántartásban, a lobbisták online adatbázisában.

Elfogadását követően azonban a szabályok nem hajtották végre.

Hivatalosan ugyanis a Parlament beleegyezett, hogy az adatbázisban nem szereplő érdekcsoportokat kizárják a parlamenti épületekből, a Fight Impunity – a civil szervezet, amelynek vezetője Pier Antonio Panzeri, a volt európai parlamenti képviselő, aki a botrány középpontjába került – képes volt bemutatni jelentéseket a Parlamentben, sőt együttműködéseket kialakítani a házon belül annak ellenére, hogy a szervezet soha nem írta alá a nyilvántartást.

A V4NA korábban rávilágított arra is, hogy a brüsszeliták rendre úgy követelik egyre nagyobb hanggal az átláthatóságot a tagállamoktól, hogy közben a saját vagyonukról nem kell beszámolniuk a nyilvánosság előtt. Emellett megírtuk azt is, hogy a brüsszeli baloldal hogyan nem akar elszámolni a katari kapcsolataival. Decemberben ugyanis – amikor erről szavazott az Európai Parlament – a balliberális és zöldpárti politikusok nem voltak hajlandók belefoglalni az ezzel kapcsolatos állásfoglalásba a teljes átláthatósági kötelezettséget. Valószínűleg azért, mert jónéhány politikusnak piszkos takargatnivalója van.